Petényi-márna

Petényi-márna
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Magyarországon fokozottan védett
Természetvédelmi érték: 100 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Pontyszerűek (Ostariophysi)
Rend: Pontyalakúak (Cypriniformes)
Család: Pontyfélék (Cyprinidae)
Alcsalád: Barbinae
Nem: Barbus
Faj: Barbus peloponnesius (Valenciennes a Cuvier & Valenciennes, 1842)
Alfaj: Barbus peloponnesius petenyi

(Karakousis et al, 1995)

Szinonimák
  • Barbus cyclolepis waleckii (Rolik, 1970)
  • Barbus leonhardi (Bielz, 1853)
  • Barbus meridionalis rebeli (Koller, 1926)
  • Barbus petenyi (Heckel, 1852)
  • Barbus petenyii (Heckel, 1848)
  • Barbus rebeli (Koller, 1926)
  • Barbus peloponnesius rebeli, (Koller, 1926)
  • Pseudobarbus leonhardi (Bielz, 1853)
  • Barbus meridionalis petenyi (Heckel, 1847)
Hivatkozások
Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Petényi-márna témájú kategóriát.

A Petényi-márna vagy magyar márna (Barbus peloponnesius), a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a pontyalakúak (Cypriniformes) rendjéhez, ezen belül a pontyfélék (Cyprinidae) családjába és a Barbus nembe tartozó faj. Magyarországon megtalálható védett alfaja a (Barbus peloponnesius petenyi).[1]

A Kárpát-medencében endemikus halfajként tiszta gyorsfolyású folyóvizek lakója. Johann Jakob Heckel 1847-ben önálló fajként írta le, de később a Barbus meridionális, majd utóbb a Barbus peloponnesius fajba sorolták be, mint elkülönült alfajt. A genetikai és morfológiai vizsgálatok a különböző területen élő márnákat filogenetikailag közelebb hozták egymáshoz, ezért előfordul, hogy tudományos leírásuk alfajként, de önálló fajként is megtalálható a különböző szakirodalmakban.[2]

A faj törzsalakja (Barbus peloponnesius) Görögország déli részén honos, a nálunk élő alfaj (Barbus peloponnesius petenyi) elterjedési területének központja a Duna medencéje, de megtalálható a Visztula és a Dnyeszter vízgyűjtő területén is.

A tudományos besorolását érintő átsorolások ellenére is védett, és jelentős ichthiológiai értéket képvisel az egyetlen magyar emberről elnevezett halfaj, hiszen mind a tudományos, mind a magyar nevében szereplő Petényi nevet Petényi Salamon János természettudósról kapta.[3][4]

Elnevezései

Több magyar köznyelvi elnevezése is ismert: kövi márna, magyar márna, bartafia, bartafiú, semlehal, semlény, semling, semlyéng, samléng, zsemlemárna, zsemlehal, zsemling, zsömlehal, zsemlénk.[3][5]

Elnevezései más nyelveken: románul, mreană vînată, moioagă, breană, jamlă (Nagyszeben), imbreană maghiară, jimlă, moiță (Bánság), jimblă maghiară, mireană (Partium) bolgárul cserna mrená; franciául barbeau truite; lengyelül bránzká, brzanka; németül semling; angolul danubian barbel, romanian barbel; oroszul vengerszkij uszács; szlovákul mrenky, mrena stredomorská.[6]

Leírásának története

A pontyfélék egyik legnagyobb nemzetségét (Barbus sensu stricto), körülbelül 1000 faj alkotja az alfajokkal együtt. A Duna vízrendszeréből származó, korábban alfajként besorolt Barbus meridionalis petényinek sorolt populációk egyértelműen a Barbus peloponnesius fajhoz hasonlóak.[4]

Az első megtalálója Kitaibel Pál, akinek az ichtiológiai kézirata nem maradt fenn, de útinaplójában az 1813-ban Bártfa környékén tett utazása során az ottani patakból származó márnafélét írt le latin nyelven. Az általa vizsgált hal kisebb a márnánál, és részletes leírása alapján a Petényi-márna tűnik elő. „Mindezek alapján úgy véljük, hogy a Petényi-márnának, ennek a veszélyeztetett és igen jelentős értéket képviselő halnak az első tudományos igényű megfigyelője Kitaibel Pál volt. Mindez természetesen semmit nem von le Petényi Salamon János érdemeiből, aki Kitaibel után csaknem negyedszázaddal, 1837-ben találta meg első ízben ezt a halat, a Poprád vizében.”[7]

Fordításban Kitaibel Pál leírása:

A szlovákok által Mrenky-nek nevezett halacska. A Cyprinus barbo – magyarul Már, hasonló vagy akár ugyanaz … A hátúszó 9 sugarú, vagy ha az elsőt – ami kettős – egynek számoljuk 8 sugarú, mindegyik sugár sima; a farokúszó 19 sugarú … Hossza egy láb (32 cm) körüli. A nagyobbak tömege fél font (22 dkg). Patakokban.
– Kitaibel Pál[8]
A névadó természettudós, Petényi Salamon János

Heckel leírása

Johann Jakob Heckel 1847-ben önálló fajként írta le a Barbus petenyi -t, melyet később alfajként a Barbus meridionalis, majd a Barbus peloponnesius fajhoz soroltak. Nevét a halat felismerésében Heckelt segítő Petényi Salamon Jánosról kapta. Ez a hal sok természettudóst fogott meg, hiszen a kiváló és úttörő természetbúvár Herman Ottó a következőket mondja róla:

…(Herman Ottó)… „A Petényi-márna a magyar halak ismeretére nézve sok tekintetben érdekes. Petényi, a faj felfedezője, jegyzeteiben körülbelül ezeket mondja: „Ezt az eddig ismeretlen márna fajt először 1837-ben a Poprádban fedeztem fel, s el is küldtem Heckel barátomnak a többi Poprád halakkal, ki azonban annak összehasonlítására akkor nem ért rá. Másodszor ráakadtam 1844-ben erdélyi utamon a Csernában. Harmadszor, 1847-ben ismét a Poprádból hoztam. 1849. február 10-én fogtam legtöbbet a Turopólyai malomárokban. Heckel szerint a Marosban, a SzamosbanKolozsvár táján –, Szeben és Brassó vidékén is előfordul.” …
– Alfred Brehm: Az állatok világa 1.[9]

Az eredeti Heckel-féle leírás a Petényi által begyűjtött példányok alapján történt, ami 1847-ben készült el. 1853-ban Eduard Albert Bielz erdélyi szász természettudós Nagyszebenben értekezett az erdélyi vizek halairól, ahol a halat tévesen Pseudobarbus leonhardi névvel írta le. Heckel ezt a tévedést 1858-ban állította helyre, és eredeti 1847-es kézirata szerinti leírás alapján nem alfajként (pseudo), hanem önálló fajként sorolta be.[10] A Nomenclatura álláspont szerint az Ohridi-tóból 2003 és 2004-ben begyűjtött márnák (Barbus peloponnesius) és a Bulgáriában korábban begyűjtött Petényi-márnák (Barbus petenyi) összehasonlító genetikai vizsgálatának eredményei alapján jelenthető ki egyértelműen, hogy azonos faj képviselői.[11]

Elterjedése

Ideális élőhelye a gyorsfolyású részek alatti zúgó

A Petényi-márna szerepel a Természetvédelmi Világszövetség vörös listáján, és a Natura 2000 természetvédelmi területek hálózatának jelölő faja. Ez azt jelenti, hogy területeket kell kijelölni, amelyek biztosítják a faj fennmaradását.[3][12] Magyarországon fokozottan védett hal, természetvédelmi értéke 100 000 Ft.[13]

A Barbus peloponnesius törzsalakja Görögország déli részén honos, ehhez a fajhoz történő átsorolását genetikai vizsgálatok eredményezték.[14] A hazánkban endemikus hal elterjedési területének központja a Duna medencéjére esik, ebből következően Magyarország, Szlovákia, Románia és Bulgária területének a Duna és vízgyűjtő rendszerébe tartozó folyók, a Tisza, az Ipoly, a Maros, a Szamos,[15] az Ipoly,[16] az Argeș, az Olt, az Iszker, a Jantra és a Fekete-tengerbe ömlő bolgár folyókban és ezekhez tartozó patakokban a neki megfelelő minőségű vizek az élőhelyei. Galíciában a Visztula és Ukrajnában a Dnyeszter vízgyűjtő területén is megtalálható.[17]

Az élőhelyeinek változása is megfigyelhető, hiszen korábban kizárólag a sebes, hideg, kavicsos fenekű vizekben írták le, de mára már az alföldre futó hegylábi vízfolyásokban is előfordul. A Hernád jobb parti mellékvízfolyásain 2008–2009-ben folytatott faunisztikai vizsgálatok alapján a Petényi-márnának több új lelőhelyét találták meg.[18]

Élőhelye

Tipikus folyóvízi hal, a tiszta, szennyezésektől mentes, gyors folyóvizet szereti. Folyókban és patakokban homokos, kavicsos, márgás, agyagos fenéken érzi jól magát. A vízfolyás mérete nem befolyásolja elterjedését, a nagyobb folyókban elsősorban a pérzónában fordul elő. Kisebb folyóvizekben többnyire a pisztránggal együtt található. A hidegebb víz az igazi élőhelye, és nem viseli el, ha a víz hőmérséklete 18 °C fölé emelkedik, ezért nem található meg síkvidéki vizekben. Megfigyelték halbiológusok, hogy a faj a globális felmelegedés és a víz szennyezése miatt a felsőbb rétegekbe menekül, így a pérzóna feletti részeken is megtalálható.[19]

Élőhelyén a sebes pisztráng, a pénzes pér, a fürge cselle, a botos kölönte, a paduc és a menyhal jelentkezik társaként, mely fajok előszeretettel fogyasztanak ivadékaiból.[4]

Herman Ottó és Vásárhelyi István leírásaiban a sebes, hideg, kavicsos fenekű vizekben elsősorban hegyi patakok és az alföldre futó hegylábi vízfolyások jelentik élőhelyét. Később Pintér Károly és Harka Ákos is megerősítik ezt, azonban Petre Mihai Bănărescu romániai vizsgálatainak eredményeként megállapította, hogy jellemző faja lett a folyók pérzónájának. Emiatt átnevezte azt pér és Petényi-márna zónára („zona lipanului si moioagei”). Ez azt jelenti, hogy szerinte a korábban elfogadottnál tágabb határok között van a faj élőhelye, hiszen az a folyók pisztrángzónájától lefelé haladva a pér- és paduczónán át, egészen a márnazónáig terjed.[18][20]

Megjelenése

Kifejlett példányainak testhossza nem haladja meg a 20–25 centimétert, és a 20 centiméternél nagyobbak kifejezetten ritkák. A 15–20 cm hosszú példányok 250–400 gramm körüli súllyal rendelkeznek. Ötéves korára 18 cm körüli, és hétévesen lépi át a 20 cm-t. Megnyúlt, nagyjából hengeres testű hal, de a feje fölülről, a farok része oldalról enyhén lapított. Emlékeztet a márnára, formája azonban zömökebb, laposabb, szélesebb feje és háteleje, továbbá magasabb alsó és farokúszója van. Szeme a fejhez viszonyítva nagyobb, mint a márnáé, és nála nincs bognártüske.[4][6]

Bajuszszálai felső állkapcsának elején kettő rövidebb, szájszögletében egy-egy hosszabb bajuszszál található. Alsó állású, ívelt vonalú száját vastag, húsos ajak övezi. Orra hosszú és túlér a száján, szeme közepes nagyságú. Alapszíne a sárgásfehér, háta barnás fekete vagy sötétszürke, testoldalain ezüstös alapon barna, gyakran egymásba folyó nagy foltokat visel, amelyek a has úszókat kivéve, a többi úszókra is ráterjednek.[4][6]

A hal színét befolyásolja a környezete, ezért vízterületenként eltérő árnyalatú változatai vannak. A hátúszóban 3 és 8, a mellúszóban 1 és 14, a hasúszóban 2 és 8, az alsó úszóban 3 és 5, végül a farokúszóban 19 sugár van. Pikkelyei aprók, és számuk az oldalvonalon 51–56 darab.[4][6]

Hasonló fajok

Legjobban közeli rokonához a márnához hasonlít, de annak hátúszója egy kemény, fogazott csonttüskével kezdődik, és ez már a néhány centis ivadékon is jól kivehető, valamint anális úszója hátrasimítva meg sem közelíti a farokúszó tövét. Könnyen összetéveszthető a keresztezésük által létrejött Petényi-márna és márna hibridekkel. Felületes szemlélő a más halfajok közül esetleg összetévesztheti a sebes pisztránggal, sötét pettyes hátszíne, tarka feje és sárgás színű hasa miatt. Tőle eltér a hosszú úszószárnya, megnyúlt feje és kidudorodott, bőrszerű, vastag, négybajuszos szájával. A felpillantó küllőhöz és a homoki küllőhöz hasonlít, de a küllők csupán a szájuk szögletében viselnek bajuszt, az orrukon nem, és az oldalukat szabályos sorba rendeződő, nagyobb méretű színjátszó foltok díszítik.[21]

Azonosítása határozóképlettel

A halak közeli rokon fajainak azonosításához sok esetben nem segít az egyszerű szemrevételezéses vizsgálat, akkor a pontos meghatározás elősegítésére alaposan meg kell vizsgálni az adott hal morfológiai tulajdonságait.

Az alábbi táblázat a márna, a Petényi-márna, a felpillantó küllő és a homoki küllő határozóképletét tartalmazza.[22]

Tudományos név Magyar név pikkelyképlet garatfogképlet úszósugár hátúszó úszósugár farokalatti
Barbus barbus márna 55 12-14/7-9 62    2,3,5-5,3,2        III-IV/7-9      II-III/5
Barbus peloponnesius petényi márna 51 10-12/7-8 56    2,3,5-5,3,2        II-IV/7-9      II-III/5
Gobio uranoscopus felpillantó küllő   40 4-6/3-4 43      3,5-5,3        II-III/7      II-III/6
Gobio kessleri homoki küllő   40 4-6/3-4 42      2,5-5,2         II-III/8(9)      II-III/6

Életmódja

Különösen kedveli a kisebb zuhogókat, a forgók őrvénye alatti részt, és régebben a vízimalmok közelében különösen a kerekek csapóvizében szeretett tartózkodni. Általában a mélyebb részeken található, és igazi élettere a kavicsos-homokos mederfenék. Két víz találkozásánál szeret lenni, és a nagyobb kövek melletti csendesebb rész is kedvelt búvóhelye. Csoportosan összeáll fajtársaival, és korosztályonként elkülönítve együtt mozognak.[23]

Fenéklakó életmódot folytat, melyet igazol alsó állású szája is. Nagy az oxigénigénye, a vízszennyezésre érzékenyen reagál. Nagyon fürge mohósággal kap minden után, emiatt könnyen horogra akad. A kikelt ivadékai még algákat és vízi növényeket fogyasztanak.[24] Kifejlett példányai már mindenevők, ezért vegyes táplálékot fogyasztanak, így férgek, rovarlárvák, ikrák, csigák és egyéb gerinctelenek mellett jelentős arányban magvakat és elpusztult növényi részeket is hasznosít. Húsos ajkai segítségével leharapdálja a meder köveinek élőbevonatát, algaszőnyegét és összeszedi a mederben található állati eredetű táplálékot. A nyári nagy melegben búvóhelyeit csak este hagyja el. Az életteréhez ragaszkodik, és onnan csak íváskor vagy a táplálékkészletének kiegészítése céljából hajlandó vándorolni.[4][25]

Szaporodása

A hímek (3–4 év) előbb lesznek ivarérettek, mint az ikrások (4–5 év). A nász időszakában fehér hasuk halvány rózsaszínre vált át. Ívása májustól júliusig tart, egy-egy nőstény 1–2 ezer 1,5–2 mm átmérőjű, fehéres-sárgás színű ikrát rak, ami jól ragad a meder kavicsához, kövéhez. Petefészkeiben az ikrák szakaszosan érnek meg, így azok lerakása is ennek megfelelően történik, kimondottan kemény kavicsos talajra teszi le ikráit, a növényes iszapos részeket kerüli. A víz hőmérséklete befolyásolja szaporodásukat, hiszen csak 16–17 °C körüli vízhőmérséklet esetén ívnak, és ez a megfelelő az ivadékok kikelésének is, melynek időtartama 10–14 nap. A lerakás és a kikelés közötti időszak alatt beállt változásokat nem tűri a faj, ezért a hőmérséklet változása, a vízhozam csökkenése az ikrák elpusztulását eredményezi.[24][26]

Ívásának megfigyelése

A Petényi-márnák szaporodása Wiesinger Márton leírásából ismerhető meg, amit egy durva kavicsaljzattal és közönséges forrásmohával (Fontinalis antipyretica) berendezett akváriumban figyelt meg az alábbiak szerint: „Néha két-három hím is üldözőbe vette ugyanazt a nőstényt, majd kavicsos helyre érve valamely Fontinalis mentes tisztáson hirtelen lefékezett a kis csapat… A nőstény teste szögben meghajolt, oly módon, hogy legmélyebb pontját ivarnyílásának szemölcsszerűen duzzadt tájéka képezte. Ilyen látszólag „üllő helyzet”-ben kb. tíz rázkódást végzett, miközben teste szemmel alig követhető sebességgel rezgett. Lassított filmen a nyugalmi helyzettől jobbra és balra történő kilengéseket láthattunk volna. A rázkódás közben történt az ikrák lerakása.[27]

Ívóhelyül a nőstények mindig köves terepet választottak, és sohasem szórták ikráikat a növények közé. Egy alkalommal legfeljebb két hím vett részt a lerakott ikrák megtermékenyítésében. Az ívás vége felé az ikrás már kevesebbet rázkódott, sőt két-három rázkódással is beérte, jeléül annak, hogy már kevesebb ikra hagyta el szervezetét.”[27]

Gazdasági jelentősége

Élőhelyén, a homokos fenéken

Védett és veszélyeztetett hal, ami miatt horgászata és gazdasági hasznosítása korlátozott. A nagyobb termetű pisztrángféléknek alkalmi táplálékát képezi. Táplálékkonkurensként és ikrafogyasztóként tömeges jelenlétével kedvezőtlen hatással lehet más értékesebb halfajokra.[4][27]

Korábban Erdélyben nagy becsben tartották, mivel húsa jobb, mint bármely keszegé. Horgászatánál a vetőháló és a dobó, illetve rokolyaháló használata eredményezett jó fogást belőle. Készültek tervek arra vonatkozólag, hogy a hegyek lábánál lévő frissebb vizekben, ahol a pisztráng már nem él, ez a hal megtalálná a neki való helyet, és érdemes volna betelepíteni. A pisztrángos patakokban, mint takarmányhal is szóba jött, mert mint növényevő, a növényi tápanyagok hasznosításával a gazdaságosabb kihasználást tette volna lehetővé, illetőleg segítette volna az illető víz pisztránghús-termelőképességét. A tervek alapján sikeresen végrehajtott telepítés nem történt. A kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem munkaközössége foglalkozott mesterséges szaporításával. Kihalászták íváskor a szaporító példányokat, és mesterségesen megtermékenyítették ikráikat, majd a Marosra és a Szamosra helyezett keltető ládákban inkubálták azokat. A kikelt ivadékok több folyóvízben gazdagították fogyatkozó állományukat.[6]

A különleges horgászzsákmányra vágyók Szlovákiában időszakosan és méretkorlátozás mellett horgászhatnak rá. A szlovák szabályozás alapján március 15-től május 31-ig védettek, utána a 25 cm feletti egyedek tarthatók meg.[28]

Források

  1. Barbus peloponnesius (Valenciennes a Cuvier & Valenciennes, 1842). ITIS report. (Hozzáférés: 2010. június 12.)
  2. Barbo colirrojo - Barbus haasi Mertens, 1925 (spanyol nyelven). Enciclopedia virtual de los vertebrados españoles. (Hozzáférés: 2010. szeptember 6.)
  3. a b c Imecs István: Védett halaink - első rész - A Petényi-márna (Barbus meridionalis petényi). Erdélyi Horgász, 2010. február 6. [2010. február 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 2.)
  4. a b c d e f g h Dr. Györe Károly: Magyarország természetesvízi halai. HAKI Halászati és Öntözési Kutatóintézet, 1995 [2011. szeptember 16-i dátummal az márna eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. november 4.)
  5. Dr. Hankó Béla és Dr. Leidenfrost Gyula. Történelem, a régi magyar és latin elnevezésekkel 
  6. a b c d e Dr. Kászoni Zoltán: Petényi márna (Barbus meridionalis Petényi). Erdélyi Nimród, 2003. április 1. [2016. március 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. augusztus 24.)
  7. Molnár V. Attila: 250 éve született „a magyar Linné” Kitaibel Pál. Debreceni Egyetem TTK Növénytan Tanszék, 2008. augusztus 1. (Hozzáférés: 2009. november 1.)
  8. Kitaibel Pál latin feljegyzésének magyar fordítása 1913 Bártfa,
  9. Idézet Az állatok világából
  10. Herman Ottó: A magyar halászat könyve. Budapest A K. M. Természettudományi Társulat, 1887 (Hozzáférés: 2009. november 6.)
  11. Lydia Velkova-Jordanoska, Petya P. Ivanova, Ivan S. Dobrovolov: BIOCHEMICAL - GENETICAL MARKERS AS USEFUL TOOLS FOR DETERMINATION OF POPULATION STRUCTURE OF BARBUS MERIDIONALIS PETENYI IN LAKE OHRID (angol nyelven). balwois.com. (Hozzáférés: 2009. november 7.)[halott link]
  12. A Természetvédelmi Világszövetség vörös listája (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. október 30.)
  13. greenfo a zöld iránytű a neten. greenfo.hu. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 30.)
  14. Petr Kotlík és Patrick Berrebi: Genetic subdivision and biogeography of the Danubian rheophilic barb Barbus petenyi inferred from phylogenetic analysis of mitochondrial DNA variation (angol nyelven). 2002 Elsevier Science (USA). (Hozzáférés: 2009. november 6.)[halott link]
  15. A Szamos élővilága. (Hozzáférés: 2009. november 1.)
  16. Duna-Ipoly Nemzeti Park Horgászat az Ipoly folyón. barativendeghaz.hu. [2009. október 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. november 1.)
  17. Galicia közgazdasága. Földmívelés és baromtenyésztés. Pilat Tádétól, fordította Katona Lajos. tankonyvtar.hu. (Hozzáférés: 2013. augusztus 24.)
  18. a b Harka Ákos és Szepesi Zsolt: A Petényi-márna (Barbus peloponnesius petenyi) élőhelyi igényei. Halászat, 2009. 3. szám. Agroinform Kiadó, 2009. november 16. [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. február 16.)
  19. Wilhelm Sándor: Elátkozott vizeken. Korunk, 2004. február 1. (Hozzáférés: 2009. november 6.)
  20. Harka Ákos, Szepesi Zsolt: Elátkozott vizeken. agroinform.com, 2009. november 16. [2010. február 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 17.)
  21. Petényi-márna – Barbus peloponnesius petenyi (Heckel, 1852). Digitális Tankönyvtár. (Hozzáférés: 2013. augusztus 24.)
  22. Speciális határozóbélyegek. (Hozzáférés: 2009. november 6.)
  23. Haldorádó.hu Petényi márna (Barbus meridionalis petényi Heckel). haldorado.hu. (Hozzáférés: 2009. október 30.)
  24. a b .Kus, Evzen. Édesvizi és tengeri halak az akváriumtól az óceánig, ford. Dr. Winkler Ferenc, 1. bőv. kiadás, Új Ex Libris (1999). ISBN 963-9031-66-6 
  25. Orosz Attila: márna. tavak.hu. (Hozzáférés: 2009. október 30.)
  26. Petényi márna (Barbus peloponnesius). Kapitális.hu Hajdú-Bihari Horgászportál. (Hozzáférés: 2013. augusztus 24.)
  27. a b c Pintér, Károly. Magyarország Halai. Akadémiai Kiadó (2002). ISBN 9789630578318 
  28. A Szlovák Horgász-szövetség Roznyói Alapszervezetének horgászati szabályzata. (magyar nyelven). srz-rv-stare.kovmasters.sk. [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. augusztus 24.)

További információk

A faj tudományos leírásával foglalkozó elektronikus ismeretforrások

Ajánlott irodalom

Kapcsolódó szócikkek

Read other articles:

Часть серии статей о Холокосте Идеология и политика Расовая гигиена · Расовый антисемитизм · Нацистская расовая политика · Нюрнбергские расовые законы Шоа Лагеря смерти Белжец · Дахау · Майданек · Малый Тростенец · Маутхаузен ·&...

 

Universitas Comenius BratislavaUniverzita Komenského v BratislaveLatin: Universitas Comeniana Bratislavensiscode: la is deprecated JenisNegeriDidirikan1919Dana abadi€ 129 juta (2010) [1]RektorMarek ŠtevčekJumlah mahasiswa26,624 (2014/15)[2]Doktor2,276AlamatŠafárikovo námestie 6, 818 06 Bratislava 1, Bratislava, SlowakiaNama julukanUKSitus webwww.uniba.sk Universitas Comenius (bahasa Slowakia: Univerzita Komenského v Bratislave) adalah sebuah perguruan tinggi ...

 

Bagian dari seri tentangHukum KanonikGereja Katolik Hukum Mutakhir Kitab Hukum Kanonik 1983 Omnium in mentem Kitab Hukum Kanon Gereja-Gereja Timur Ad tuendam fidem Ex Corde Ecclesiae Indulgentiarum Doctrina Pastor Bonus Pontificalis Domus Universi Dominici Gregis Consuetudo Sejarah Hukum Kitab Hukum Kanonik 1917 Corpus Iuris Canonici Dekretis Regulæ Iuris Decretales Gregorii IX Dekretalis Decretum Gratiani Extravagantes Liber Septimus Tata Tertib Gereja Purba Didakhe Konstitusi Apostolik Kan...

Синелобый амазон Научная классификация Домен:ЭукариотыЦарство:ЖивотныеПодцарство:ЭуметазоиБез ранга:Двусторонне-симметричныеБез ранга:ВторичноротыеТип:ХордовыеПодтип:ПозвоночныеИнфратип:ЧелюстноротыеНадкласс:ЧетвероногиеКлада:АмниотыКлада:ЗавропсидыКласс:Пт�...

 

Buenos AiresSingel oleh Iz*Onedari album TwelveBahasaJepangDirilis26 Juni 2019 (2019-06-26)GenreJ-popDurasi4:20LabelUniversal (EMI Japan)StoneGenieProduserYasushi AkimotoKronologi singel Iz*One Violeta (2019) Buenos Aires (2019) Vampire (2019) Video musikBuenos Aires di YouTube Buenos Aires adalah singel Jepang kedua karya grup vokal perempuan Korea Selatan-Jepang Iz*One. Singel tersebut dirilis di Jepang oleh EMI Records pada 26 Juni 2019.[1] Referensi ^ 日本2ndシングル「...

 

South African politician Mac MaharajMaharaj in 2021Minister of TransportIn office11 May 1994 – 1999PresidentNelson MandelaPreceded byPiet WelgemoedSucceeded byDullah Omar Personal detailsBornSathyandranath Ragunanan Maharaj (1936-04-22) 22 April 1936 (age 88)Newcastle, Natal, Union of South AfricaPolitical partyAfrican National CongressOther politicalaffiliationsSouth African Communist Party Part of a series onApartheid Events 1948 general election Coloured vote constitutional...

Shinya TsukamotoShinya Tsukamoto di Festival Film Venesia 2009Nama asal塚本晋也Lahir01 Januari 1960 (umur 64)Tokyo, JepangPekerjaansutradara, produser, penulis naskah, dan aktorTahun aktif1989–sekarangSitus web塚本晋也 Situs Web Resmi Shinya Tsukamoto (塚本 晋也code: ja is deprecated , Tsukamoto Shin'ya, lahir 1 Januari 1960) adalah seorang sutradara dan pemeran asal Jepang. Ia meraih ketenaran di dalam dan luar negeri. Biografi Tsukamoto mulai membuat film pada ...

 

This article is about the political group in the 18th century. For the 20th century literary group, see Bloomsbury Group. This article does not cite any sources. Please help improve this article by adding citations to reliable sources. Unsourced material may be challenged and removed.Find sources: Bloomsbury Gang – news · newspapers · books · scholar · JSTOR (December 2009) (Learn how and when to remove this message) The Bloomsbury Gang, also known as ...

 

« Ísland » et « Iceland » redirigent ici. Pour les autres significations, voir Island et Iceland (homonymie). Islande[a](is) Ísland Drapeau de l'Islande Armoiries de l'Islande Devise Pas de devise officielle Hymne en islandais : Lofsöngur (« Chanson de la louange ») Fête nationale 17 juin · Événement commémoré Fondation de la république (1944) L'Islande au sein de l'Europe. Administration Forme de l'État République parlement...

2020年夏季奥林匹克运动会波兰代表團波兰国旗IOC編碼POLNOC波蘭奧林匹克委員會網站olimpijski.pl(英文)(波兰文)2020年夏季奥林匹克运动会(東京)2021年7月23日至8月8日(受2019冠状病毒病疫情影响推迟,但仍保留原定名称)運動員206參賽項目24个大项旗手开幕式:帕维尔·科热尼奥夫斯基(游泳)和马娅·沃什乔夫斯卡(自行车)[1]闭幕式:卡罗利娜·纳亚(皮划艇)&#...

 

خوان أنتونيو ألباسيتي أنجيلا معلومات شخصية الميلاد 5 يناير 1988 (العمر 36 سنة)تريليو  الطول 1.86 م (6 قدم 1 بوصة) مركز اللعب مهاجم  الجنسية الأرجنتين  مسيرة الشباب سنوات فريق 2005 Comisión de Actividades Infantiles [الإنجليزية]‏ 2006 ريفر بليت المسيرة الاحترافية1 سنوات فريق م. (هـ...

 

2006 filmThe Prisoner or: How I Planned to Kill Tony BlairDirected byMichael TuckerPetra EpperleinWritten byMichael TuckerPetra EpperleinProduced byPetra EpperleinDistributed byTruly IndieRelease dates September 8, 2006 (2006-09-08) (Toronto International Film Festival) March 23, 2007 (2007-03-23) (United States) Running time72 minutesLanguageEnglish The Prisoner or: How I Planned to Kill Tony Blair is a 2006 documentary film by American documentary filmm...

Physics applied to chemical systems Not to be confused with Physiological chemistry or Chemical physics. Between the flame and the flower is aerogel, whose synthesis has been aided greatly by physical chemistry. Part of a series onChemistryScience of matter Index Outline Glossary History (timeline) Key components Matter Phase Bond Chemical reaction Ion Acid–base reaction Redox Chemical equilibrium Chemical law Branches Analytical chemistry Biochemistry Organic chemistry Inorganic chemistry ...

 

1665 battle of the Portuguese Restoration War Battle of Montes ClarosPart of the War of the Portuguese RestorationBattle of Montes Claros, Palace of FronteiraDate17 June 1665LocationMontes Claros, Évora, Portugal38°45′50″N 7°28′19″W / 38.764°N 7.472°W / 38.764; -7.472Result Portuguese victoryBelligerents Portugal England[1] SpainCommanders and leaders Marquis of Marialva Count of Ericeira Frederick Schomberg Marquis of CaracenaStrength 22,000[2...

 

Turkish epic about the life of Muhammad Siyer-i NebiThe birth of Muhammad in the Siyer-i-NebiInformationReligionIslamAuthorMustafa of ErzurumLanguageOttoman TurkishPeriodEra of Transformation Siyer-i Nebi (Ottoman Turkish: سیر نبی) is an Ottoman epic on the life of the Islamic prophet Muhammad, completed around 1388, written by Mustafa (son of Yusuf of Erzurum, known as al-Darir), a Mevlevi dervish on the commission of Sultan Barquq, the Mamluk ruler in Cairo. The text is based on the 1...

15th-century Dalmatian sculptor Putto bearing the Cippico shield and torch, circa 1480. Trogir City Museum. Giovanni Dalmata (Croatian: Ivan Duknović; c. 1440 – c. 1514), born Ioannes Stephani Duknovich de Tragurio, also known as Giovanni Duknovich di Traù in Italy and Ivan Stjepanov Duknović in Croatia, was a sculptor from Trogir, Dalmatia, who was mainly active in Rome, Hungary and his native country during the European Renaissance. Dalmata was, with Mino da Fiesole and Andrea Bregno, ...

 

يفتقر محتوى هذه المقالة إلى الاستشهاد بمصادر. فضلاً، ساهم في تطوير هذه المقالة من خلال إضافة مصادر موثوق بها. أي معلومات غير موثقة يمكن التشكيك بها وإزالتها. (ديسمبر 2018) جمهورية أفريقيا الوسطى في الألعاب الأولمبية علم جمهورية إفريقيا الوسطى رمز ل.أ.د.  CAF ل.أ.و. الل�...

 

Raïon de Sysola Héraldique Église du village de Votcha, Administration Pays Russie Sujet fédéral République des Komis Ville Vizinga Statut Raïon Centre administratif Vizinga Code OKATO 87232 Code OKTMO 87632000 Géographie Coordonnées 61° 05′ nord, 50° 05′ est Superficie 614 000 ha = 6 140 km2 Histoire Création 15 juillet 1929 Localisation Géolocalisation sur la carte : Russie Raïon de Sysola Géolocalisation sur la cart...

Jigme Singye Wangchuck吉格梅·辛格·旺楚克 不丹太上王陛下HM The King Father of Bhutan不丹國王統治1972年7月24日-2006年12月14日(34年143天)加冕1974年6月2日(1974歲—06—02)(18歲)前任吉格梅·多吉·旺楚克繼任吉格梅·凯萨尔·纳姆耶尔·旺楚克不丹太上王統治2006年12月14日-(17年211天)出生 (1955-11-11) 1955年11月11日(68歲) 不丹廷布德興霍林宮配偶多杰·旺姆·旺楚克Tshering Pem Wangch...

 

نائب رئيس السودان البلد السودان  عن المنصب تعديل مصدري - تعديل   جزء من سلسلة مقالات سياسة السودانالسودان الدستور الدستور حقوق الإنسان السلطة التنفيذية الرئيس عبد الفتاح البرهان نواب الرئيس محمد حمدان دقلو مجلس الوزراء السلطة التشريعية المجلس التشريعي مجلس الولايا�...