A Patyomkin páncélos (eredeti cím: Броненосец "Потёмкин") 1925-ben bemutatott fekete-fehér szovjetnémafilm, Szergej Mihajlovics Eisensteinfilmrendező leghíresebb alkotása. A film az 1905-ös oroszországi forradalom egyik epizódját dolgozza fel erős kommunista propagandisztikus céllal. A megtörtént eseményt, a Knyáz Patyomkin Tavricseszkijpre-dreadnought csatahajó legénységének lázadását, Eisenstein a forradalomról szóló nagy hatású filmeposszá alakította, mely csakhamar a filmtörténet klasszikus alkotásai közé emelkedett. Nemcsak a hazájában, szerte a világban a filmtörténet egyik csúcsaként emlegetik.
Cselekménye
Odessza kikötőjében a munkások sztrájkolnak. A hajón matrózok egy csoportja Vakulincsuk vezetésével elhatározza, hogy csatlakoznak a sztrájkhoz. Másnap megtagadják, hogy egyenek a férges húsból készített ebédből. A hajó kapitánya a parancsmegtagadókra ponyvát dobat és lövetni akar rájuk, de a fedélzeten felsorakozott legénység átáll Vakulincsukék oldalára. A kialakult harcban a tiszteket lefegyverzik, a kapitányt lelövik, ám Vakulincsukot is halálos lövés éri. Holttestét partra szállítják és a mólón felravatalozzák, a város népe gyászolja. A kikötői lépcsőn gyülekező tömeg ellen katonaságot vezényelnek, esztelen mészárlás kezdődik. Válaszul a hajó ágyúi lövéseket adnak le a városi palotára. A flotta hajói felsorakoznak a lázadó hajó elfogására, ám azok matrózai is szolidárisak a Patyomkinnal, amely így győztesen kifuthat a tengerre, miközben felhúzzák rá a vörös lobogót. (A zászló fekete-fehér képét Eisenstein saját kezűleg, kockánként festette pirosra.)
Eisenstein egy 1938-as tanulmányában leírta, hogy filmjét a klasszikus tragédia szerkezetéhez hasonlóan öt „felvonásból” építette fel:
1. Emberek és férgek
2. Dráma a fedélzeten
3. A halott tettekre hív
4. Az odesszai lépcső
5. Találkozás a hajórajjal
A továbbiakban részletesen elemezte, hogyan állnak össze az egyes „felvonások” önálló egésszé, és hogyan válnak végül egyetlen szerves egységgé.
Eisensteinnek a montázsról akkoriban kialakított elméletét ez a filmje a gyakorlatban igazolta. A fedélzetről vízbe hajított orvos cvikkerének bevágott közelképe, az ogyesszai lépcső szuggesztív jelenetei, a sortűzre „válaszoló” hajóágyúk, az ágyúlövésekre szinte felpattanó kőoroszlánok montázssorai ma már közismertek, iskolai tananyaggá is váltak. A montázsban rejlő lehetőséget egyaránt használja a feszültség fokozására (például lázadás a fedélzeten; a flotta hajói átengedik a Patyomkint), a pátosz (Vakulincsuk temetése) vagy az iszonyat és az ellenszenv minél erősebb felkeltésére. Általában is elmondható, hogy Eisenstein számára a pátosz, a forradalom melletti agitáció, az erős emocionális hatás kiváltása az egyik legfontosabb cél.
A filmnek alig van cselekménye, főszereplője egyáltalán nincs, mert központi hőse – Eisenstein elveinek megfelelően – egy kollektíva, a fellázadt legénység. Két hivatásos filmes és egy színész (Alekszandr Antonov, Vakulincsuk alakítója) kivételével összes szereplője amatőr. A jeleneteket díszletek nélkül, szinte kizárólag külső helyszíneken forgatták, ennek és az operatőri munkának köszönhető, hogy még a legdrámaibb izzású és az eposzi emelkedettségű részek is a valóság erejével hatnak. Eduard Tissze, Eisenstein filmjeinek állandó operatőre rendkívüli erejű képekkel járul hozzá a film sikeréhez. A szereplők kifejező közelképei, a kikötői lépcsőn levonuló katonacsizmák zárt képkompozíciói, a lírai oldottságú totálképek (a móló a ravatallal, a hajóhoz élelmet szállító fehér vitorlások) önmagukban is kifejezőek, de mindig részei a film összhatásának.
Filmtörténet
Az 1905-ös forradalom 20. évfordulójára eredetileg több filmből álló, hosszabb sorozatot terveztek, melyhez Nyina Agadzsanova Sutko írt forgatókönyvet. A sorozat végül nem készült el, de annak forgatókönyvéből emelte ki Eisenstein a Patyomkin-felkelés epizódját.
A film a Goszkino (ma: Moszfilm) stúdióban készült, bemutatóját 1925. december 5-én tartották Moszkvában. A vetítésre Eisenstein az egész stábot matrózruhába öltöztette és a mozi előcsarnokát a tengerészet zászlóival díszíttette fel. A Patyomkin páncélos már a következő évben külföldön is sikert aratott. Díjat nyert a párizsi világkiállításon, és az Amerikai Filmakadémia 1926-ban a legjobb filmnek választotta. 1958-ban a legtöbb szavazattal került a világ legjobb filmjeiként elismert Brüsszeli tizenkettő listájának élére. 20 évvel később, 1978-ban a filmtudomány szakemberei még mindig az első 100 legjobb alkotás közé sorolták. 2015-ben az Európai Filmakadémia (EFA) az európai filmkultúra kincsei státusszal díjazta a film egyik odesszai helyszínét, a Patyomkin-lépcsőt.[1]
Az európai filmkultúra kincsei státusszal díjazott Patyomkin-lépcső napjainkban[1]
A teljes film
Patyomkin páncélos
A Knyáz Patyomkin Tavricseszkij csatahajó
A Grigorij Alekszandrovics Patyomkin tiszteletére elnevezett Knyáz Patyomkin Tavricseszkij páncélos az akkori orosz haditengerészet egyik legnagyobb egysége, mai kategorizálás szerint pre-dreadnought csatahajója volt. Hossza: 115.4 m, szélessége: 22.3 m, fegyverzete 4 x 305 mm ágyú, 16 x 152 mm ágyú, 16 x 75 mm ágyú, 5 x 381 mm torpedó vetőcső. Páncélzata: övvért: 229 mm, fedélzet 51 – 76 mm, lövegtornyok: 254 mm. Sebesség: 16 csomó (30 km/h). Legénység: 26 tiszt, 705 matróz. A matrózlázadás után átkeresztelték, új neve: Pantelejmon lett. Részt vett az első világháború fekete-tengeri harcaiban, 1923-ben leselejtezték, majd szétbontották.[2]
A Knyáz Patyomkin Tavricseszkij orosz pre-dreadnought csatahajó 1905. június 25-én Konstancában.
A Pantelejmon orosz csatahajó, az egykori Knyáz Patyomkin Tavricseszkij 1906-ban.
A Pantelejmon, azaz a volt Knyáz Patyomkin Tavricseszkij orosz csatahajó 1906 és 1910 között.
![Az európai filmkultúra kincsei státusszal díjazott Patyomkin-lépcső napjainkban[1]](F%C3%A1jl:%D0%9F%D1%80%D0%B8%D0%BC%D0%BE%D1%80%D1%81%D1%8C%D0%BA%D1%96_%D1%81%D1%85%D0%BE%D0%B4%D0%B8.jpg)
