A paraguayi spanyol nyelvjárás(español paraguayo) a kasztíliai spanyol nyelvParaguayban használt változata, ahol kétnyelvűségben él a guaranival, amely a spanyol mellett az ország második hivatalos nyelve. A 2002-es népszámlálás szerint az ország mintegy 5,1 millió lakosa közül 3,5 millióan, a népesség 63% beszél spanyolul, beleértve az egy- és kétnyelvűeket is.[1] A paraguayi spanyol viszonylag egységes nyelvjárás. Jellegzetességei közé tartozik a polimorfizmus, főként a hangrendszerben: gyakran még ugyanannál a beszélőnél is előfordul egy-egy hang többféle kiejtési változata. A külső befolyásoló tényezők vonatkozásában elsősorban a guaraní hatásával kell számolni. A szókincsre az archaizmus jellemző. Bizonyos mássalhangzók(-s, d) ejtésváltozatait figyelembe véve a paraguayi spanyol a déli (meridional) típusú spanyol nyelvjárások közé tartozik.[2]
Hangtani jellegzetességek
A paraguayi spanyol főbb fonetikai és fonológiai vonásai az alábbiak szerint foglalhatóak össze:
A magánhangzórendszer általánosságban véve nem tér el a spanyol köznyelvtől; az ea, eo, oakettőshangzóvá alakulása csak ritkán fordul elő.
A -b- magánhangzók, illetve magánhangzó és mássalhangzó között félhangzóvá [w] válhat, olykor ki is eshet a népies nyelvhasználatban.
Az f ejtése bilabiális [ɸ], a falusi területeken hehezetté egyszerűsödhet.
A művelt beszélők között megfigyelték a v labiodentális ejtését.
Az -ado végződésben és a szó végén a -d- gyakran kiesik: nublado → nublao ’borult [ég]’, verdad → verdá ’igazság’. A -dm- csoportra különböző artikulációs megoldások jellemzőek, úgymint hasonulás: administrar → a(m)ministrar ’igazgat’; részleges hasonulás: → alministrar; rotacizmus: → arministrar, stb.
Az s szó végén megmaradhat, hehezetté alakulhat, vagy kieshet. Szótag végén zöngétlen mássalhangzó előtt hehezetként valósul meg, zöngés mássalhangzó előtt általában kiesik. Előfordul az [θ] hang is (lásd: seseo–ceceo).
Gyakori az -r és az -rr-, valamint a tr- csoport gyakran asszibilálódik (réshangszerűvé válik).
Az ll/ʎ/és az y/ʝ/fonémák ejtését többnyire megkülönböztetik egymástól (akárcsak Bolíviában); ebben az esetben az y inkább zárhangként [ɟ], mint réshangként valósul meg. A nem megkülönböztető beszélőknél (yeísmo) mindkettő általában réshangként – [ʝ]~[ʒ] – ejtődik.
A /x/ hangot (írásban j, ge, gi) lágyabban ejtik, mint Kasztíliában, sokszor csak erős vagy gyenge hehezetként.
Nyelvtani sajátosságok
A paraguayi spanyol főbb morfoszintaktikai jellemzői a következőek:
Mint a többi spanyol-amerikai nyelvjárásban, a vosotros névmás nem használatos, helyette az ustedes él; a tú helyett pedig a vos névmást használják a neki megfelelő igealakokkal(voseo): vos cantás; vos cantarás; cantá vos; vos cantes ’te énekelsz; te énekelni fogsz; énekelj; hogy te énekelj’.
Leísmo, vagyis a le, lesnévmás használata tárgyesetben a lo, la, los, las helyett: al ladrón le (=lo) llevaron a la cárcel ’a tolvajt börtönbe vitték’; a los niños les (=los) recogieron los vecinos ’a gyerekeket összeszedték a szomszédok’; a la madre le (=la) vimos llorando ’a mamát sírva láttuk’.
Az alanyesetű személyes névmás használata a személytelen igealakok után kiemelés céljából: al venir (yo) ’amikor én jövök’ (szó szerint: ’jövetelkor én’).
A szintetikus jövő időt az ir a + főnévi igenév körülírással szokták helyettesíteni: voy a salir (=saldré) ’ki fogok menni’.
Spanyol-guarani keveréknyelv
A kötetlen beszédben a paraguayiak gyakran kevert nyelvet használnak. Ennek jellemzője többek között guarani szavak közbeiktatása a spanyol mondatokban, főleg egyes nyelvtani funkciók – pl. nyomatékosítás – kifejezésére, valamint a nyelvtani egyeztetés hiánya (pl. una camisa blanco ’egy fehér ing’ – a normatív spanyol una camisa blanca helyett).
Jegyzetek
↑Francisco Moreno Fernández, Jaime Otero Roth: Demografía de la lengua española (PDF). Instituto Complutense de Estudios Internacionales (ICEI), 2006. [2009. június 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. május 1.)
↑«La situación del Paraguay en este aspecto es harto semejante a tantísimos sitios de España y América y apunta, una vez más, hacia el carácter meridional de las hablas que estamos estudiando» (Manuel Alvar (Director): Manual de dialectología hispánica. El Español de América, p. 204).
Források
Manuel Alvar: Manual de dialectología hispánica. El Español de América. (spanyolul) Barcelona: Grupo Planeta. 1996. ISBN 9788434482180. (PARAGUAY, Manuel Alvar, Spanyol Királyi Akadémia, Madrid, pp. 196–208)