PROFILPELAJAR.COM

A hasonulás (idegen szóval asszimiláció) olyan hangváltozás, amikor egy hang a szomszédos hang hatására megváltozik: ahhoz hasonlóvá vagy azzal azonossá válik (részleges, ill. teljes hasonulás). A többi mássalhangzótörvénnyel együtt a könnyebb, kényelmesebb kiejtést szolgálja; ezt a hasonulás a hangok képzési jegyeinek közelítésével éri el.

A hasonulás végbemehet szótő és toldalék között, szóösszetétel tagjai között, vagy akár két, egymást követő (együtt ejtett) szó között is: kanti[m]ban, haso[m]más, ötve[ny] tyúk.

Fajtái

Megkülönböztetünk

(hatásfoka szerint) teljes és részleges hasonulást,
(iránya szerint) előreható és hátraható hasonulást,
(jellege szerint) képzéshely és képzésmód szerinti hasonulást,
(lejegyzése szerint) írásban jelölt és jelöletlen hasonulást.

Részleges hasonulásnál az egyik hang közeledik képzése terén a másikhoz, de nem válik azonossá vele; valamelyik képzési jegye a szomszédos hangnak megfelelően módosul – ilyenkor új hang jelenik meg.

Képlete: AB > AC vagy AB > CB

Teljes hasonulásnál a hang elveszíti saját képzési jegyeit, és teljesen a másik hang sajátságait veszi át, azzal azonossá válik – ennek eredményeként a másik hang kettőshangzója jön létre.

Képlete: AB > AA vagy AB > BB

A hasonulást két hasonló jelenségtől szükséges megkülönböztetni: ha a folyamat során egyik kiindulási hang sem marad meg, azt összeolvadásnak hívjuk, ha pedig a hang csak olyan mértékben módosul, ami az illető nyelvben ugyanazon fonéma körébe tartozik, azt igazodásnak nevezzük.

Hasonulás a magyarban

Teljes hasonulás

	Hátraható	Előreható
Jelöletlen	áll + j: á[j]j, éljen: é[j]jen átcsapás: á[cs]csapás, hegycsúcs: he[cs]csúcs, utca: u[c]ca, nádcukor: ná[c]cukor egészségedre: egé[s]ségedre, község: kö[s]ség, vadászzsákmány: vadá[zs]zsákmány bal + ra: ba[r]ra van már: va[m] már	hagy + ja: ha[ggy]a, báty + ja: bá[tty]a, any + ja: a[nny]a
Jelölt	ez + ben: ebben, az + nál: annál ez + vel: evvel (l. még „ezzel”)	hab + val: habbal, hab + vá: habbá ez + vel: ezzel (l. még „evvel”) főz + j: főzz, mász + j: mássz, mos + j: moss, edz + j: eddz

Megjegyzés: az evvel/ezzel és az avval/azzal alakoknál, ahol a névmásoknál szokásos hátraható hasonulás és a -val/-vel ragnál szokásos előreható hasonulás szembekerül egymással, mindkét megoldás lehetséges (bár az előreható hasonulás valamivel gyakoribb).

Részleges hasonulás

	Hátraható	Előreható
Jelöletlen	Zöngésség szerinti: méztől: mé[sz]től, mészből: mé[z]ből Képzés helye szerinti: különböző: külö[m]böző rongy: ro[ny]gy, hangya: ha[ny]gya, ötven tyúk: ötve[ny] tyúk	×
Jelölt	Zöngésség szerinti: lélek + zik: lélegzik, kéz + tyű: kesztyű (elszórt esetek)	×

Amint a mésztől/méztől és a mészből/mézből példája mutatja, a hasonulás olykor homofóniához is vezethet.

A magyarban a v és a h a többi mássalhangzótól eltérően viselkedik: a v hasonul (például nyel[f]tan), de nem hasonít (ö[t]ven, nem *ö[d]ven), a h viszont hasonít (például fo[k]ház), de nem hasonul (például do[h]ból, mivel a magyarban nincs zöngés párja; olykor kiesik, például juhnak: [ju∅nak]).

A hasonulások fenti leírásának kritikája

Amint az Osiris-féle Helyesírás megjegyzi (43–44. o.), a hasonulások fenti (hagyományos) felosztása nem veszi figyelembe, hogy két hang eleve mennyire áll közel egymáshoz, és különböző csoportba sorol be hasonló folyamatokat. Az egészség [ss] szót például hasonulásnak veszi, a szabadság [ccs] szót pedig összeolvadásnak, noha a fő különbség nem a folyamat jellegében van, hanem abban, hogy az sz + s eleve közelebb áll egymáshoz, mint a d + s. A javasolt felosztás főként a kiindulási hangok képzési helye és módja szerint tárgyalja a hangok egymásra hatásait.

A hasonulás nyelvenkénti különbségei

Bár a fenti folyamatok nyilvánvalónak és egyetemesnek tűnhetnek, az egyes nyelvekben más-más működést figyelhetünk meg. A magyarban például a hátraható hasonulás jellemző, míg az angolban ez csak zöngétlenedéskor lehetséges. A fogsz kiejtése [foksz] (nem pedig *[fogz]), az angol dogs szóban viszont a [gsz] hangkapcsolatnak a második tagja változik meg: [dagz] (nem pedig *[daksz]). Hasonlóképp, a matchbox magyar kiejtése [medzsboksz], angol kiejtése viszont megközelítőleg [mecspoksz]: a zöngésség különbségét az egyik nyelv előreható, a másik hátraható hasonulással oldja fel.

A hasonulás időbeli változásai

A hasonulások egyetemes jellege ellen szól az is, hogy amint maga a nyelv, úgy vele együtt a hasonulási szabályok is változnak az idők folyamán. A XX. század elején például a toronyba alakot még úgy ejtették: [toromba], a kormányválság szó pedig [kormánválság]-nak hangzott volna (noha a torony, kormány szavakat ugyanúgy [ny]-nyel ejtették). Ez a hasonulási szabály azonban időközben törlődött, megszűnt létezni a magyar köznyelvben. (Forrás)

Az ellenkezőjére példa, hogy a -val/-vel, -vá/-vé ragoknál korábban (például a Halotti beszéd idején) nem működött a hasonulási szabály, és úgy mondták: házval, házvá. Időközben megjelent ez a szabály, s azóta hangzik így: házzal, házzá (egyes nyelvjárásokban azonban ma is a v-s alakokat használják).

Források

Gyakorlati magyar nyelvtan, 20–25. o. (ISBN 963-472-036-6)
Osiris-féle Helyesírás
Nyelvi fogalmak kisszótára (ISBN 963-9191-62-0)
Nádasdy Ádám: Background to English Pronunciation, p. 61–62. (ISBN száma nincs, 2002)