PROFILPELAJAR.COM

	P. Ábrahám Dezső
	P. Ábrahám Dezső Karcag képviselőjeként
	A harmadik szegedi ellenforradalmi kormány miniszterelnöke
	Hivatali idő; 1919. július 12. – 1919. augusztus 12.
Előd	Károlyi Gyula
Utód	—; (lemondott a Friedrich-kormány javára)
Született	1875. július 10.; Debrecen
Elhunyt	1973. július 25. (98 évesen); Budapest
Sírhely	Farkasréti temető
Párt	Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt; (1906–1918); Függetlenségi 48-as és Kossuth Párt; (1920–1924); Magyar Szabadság Párt; (1946–1947); Független Magyar Demokrata Párt; (1947–1949); Magyar Szabadság Párt; (1956)
Választókerület	Karcag; (1906–1918); Jász-Nagykun-Szolnok megyei lista; (1947–1949)
Foglalkozás	ügyvéd
Iskolái	Eötvös Loránd Tudományegyetem ( – 1890-es évek)
Vallás	református
	A Wikimédia Commons tartalmaz P. Ábrahám Dezső témájú médiaállományokat.

Danckai Pattantyús-Ábrahám Dezső (elterjedt nevén P. Ábrahám Dezső; Debrecen, 1875. július 10. – Budapest, 1973. július 25.) magyar jogász, ügyvéd, miniszterelnök 1919-ben. Függetlenségi párti, majd polgári demokrata politikus, országgyűlési képviselő, igazságügyi, később belügyi államtitkár, Ábrahám Ernő író bátyja.

Családja, iskolái

Az erdélyi örmény Ábrahám (korábban Tákeszián) család leszármazottja.^[1] ^[2] Ősi nemesi családból származott, amely eredetileg a Pattantyús nevet viselte. Az Ábrahám nevet csak a 17. századtól használta a család, a danckai előnevet még I. Apafi Mihály adományozta nekik. Apja Ábrahám László debreceni főügyész, anyja radistyáni Király Erzsébet volt. Öccse, Ernő 1882-ben született.^[3] Ábrahám Dezső első felesége Rickl Piroska volt, akivel 1902 és 1908 között voltak házasok. 1925-ben, ötvenévesen újranősült, Rucsinszki Anna Matildot vette el, akivel Ábrahám haláláig együtt éltek az Országház közelében, a Balassi Bálint utca 9-11. sz. alatt. Második felesége 1974 novemberében, másfél évvel férje után hunyt el.^[4]

A debreceni Református Kollégiumban érettségizett.

Életrajza

A Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt programjával Karcag országgyűlési képviselője volt 1906 és 1918 között, majd Károlyi Mihály kormányában igazságügyi államtitkár lett. A nemzetiségek egyenjogúságáról a Jászi Oszkár vezette bizottság tagjaként Aradon tárgyalt a román nemzetiségi képviselőkkel.

A Magyarországi Tanácsköztársaság idején Szegedre szökött. Ott a harmadik szegedi kormány, a nemzeti kormány miniszterelnöke lett 1919. július 12. – augusztus 12. között. Kormánya nevezte ki Horthy Miklóst fővezérré, ő szervezte meg a nemzeti hadsereg toborzóbizottságát. A Huszár-kormányban belügyi államtitkári szerepet vállalt, majd átmenetileg visszavonult a politikai élettől. 1920 és 1944 között ügyvédként dolgozott, miközben minden „rendes” és néhány időközi választáson is megmérette magát, mindannyiszor sikertelenül. 1944 novemberében a nyilasok túszként Sopronkőhidára vitték, ahonnan Németországba szállították. 1945. szeptember végén került haza.

Visszatérése után a Magyar Szabadság Párt egyik alapítója lett. Közel 28 év kihagyás után, 1947-től 1949-ig Balogh István Független Magyar Demokrata Pártjának listáján újfent országgyűlési képviselő volt. Egyes adatok szerint szélsőjobboldalinak bélyegezték, és kizárták a pártból, majd lemondott a képviselőségről is. 1949-ben visszavonult a politikai élettől. 1951-ben kitelepítették Tarcal községbe. Mivel 1956-ban aktívan részt vett a Szabadság Párt megalakításában, 1957-ben kihallgatták, majd figyelmeztetést kapott. Az 1960-as években kapcsolatot tartott fenn amerikai és brit diplomatákkal, ezért rendőrhatósági figyelmeztetésben részesítették, 1969-ben. 1958-ig ügyvéd volt. Halála előtt két évvel, 1971 márciusában fejezték be a megfigyelését. Két héttel és egy nappal 98. születésnapja után hunyt el.

Jegyzetek

↑ Ábrahám család
↑ Gudenus János József, Örmény eredetű magyar nemesi családok genealógiája Budapest, 2000.
↑ Domonkos 2014, 15. old.
↑ Domonkos 2014, 151-152. old.

Források

Domonkos László: A megfigyelt tanú. Az elfeledett kormányfő: P. Ábrahám Dezső; Antológia Kiadó, Lakitelek, 2014
Ábrahám Dezső, Budapest XV. kerületének képviselőjelöltje, Bp., 1920

Visszapillantás: P. Ábrahám Dezső egykori miniszterelnök – Danckai Pattantyús Ábrahám Dezső egykori miniszterelnök memoárjai, valamint 1973-ban elmondott emlékei / Összeállította Kéry László András, Halbritter Ernő segítségével – Lapozható Net-kötet
Magyar Életrajzi Index
P Ábrahám Dezső (Ábrahám Dezső néven) életrajza a Magyar Országgyűlési Almanach 1910-1915-ben
Életrajza In: Országgyűlési Almanach 1947-1949, Budapest, 2005

További információk

Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
Ki-kicsoda? Kortársak lexikona, h. n. [Budapest], Béta Irodalmi Rt., é. n. [1937]
Keresztény magyar közéleti almanach I–II. [III. köt. Erdély, IV. köt. Délvidék.]. Fel. szerk. és kiadó Hortobágyi Jenő. Budapest, 1940.
Markó László: A magyar állam főméltóságai Szent Istvántól napjainkig. Életrajzi lexikon. Budapest, Magyar Könyvklub, 2000
Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967–1994.
A magyar legújabb kor lexikona. A magyar feltámadás könyve 1919–1930. Szerk. Kerkápoly M. Emil., Európa Nyomda, Budapest, 1930.
Magyar nagylexikon I–XIX. Főszerk. Bárány Lászlóné et al. Budapest: Akadémiai; (hely nélkül): Magyar Nagylexikon. 1993–2004. ISBN 963-05-6611-7
Magyar politikai lexikon. Szerk. T. Boros László. Budapest, Európa Irodalmi és Nyomdai Rt., 1929.
A magyar társadalom lexikonja. A Magyar Társadalom Lexikona Kiadóvállalat, Budapest, 1930.
Gudenus János József: Örmény eredetű magyar nemesi családok genealógiája. Budapest, Szerző Kiadása, 2000
Vikár Béla – Zboray Miklós – Bethlen Oszkár – Csuday Jenő – Földes Arthur: Politikai Magyarország. A politikai pártok története. Politikai és parlamenti lexikon (A-F.). Budapest, Anonymus Történelmi Könyvkiadó Vállalat, 1914.
Révai új lexikona I–XIX. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 1996–2008. ISBN 963-901-594-6
Új magyar életrajzi lexikon I–VI. Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub; (hely nélkül): Helikon. 2001–2007. ISBN 963-547-414-8