A gimnázium alsó négy osztályát a pesti piaristáknál végezte, majd - édesapjának korai halálát követően - Kálmán nevű testvérével együtt a soproni honvéd főreáliskolába került. 1910-ben végezte el a Ludovika Akadémiát, és ez évben hadnaggyá avatták. Először a budapesti 1. honvéd gyalogezrednél, majd a linzi gyalogezrednél szolgált. 1914-ben felvették a bécsi vezérkari Hadiakadémiára (Kriegsschule), amely az első világháború kitörése után megszűnt.
A Hadiakadémia elvégzése után 1921-től hadseregszervezést és harcászatot tanított a Ludovika Akadémián. A Vezérkari Főnökség hírszerző és felderítő osztályán (Vkf-2) dolgozott 1923-tól. 1925-ben vitézzé avatták, majd 1928-ban a prágai magyar követség katonai attaséja lett. 1934-től ezredparancsnok, 1935-től vezérkari főnök, majd 1939-ben tábornokká, 1941-ben altábornaggyá, 1943-ban vezérezredessé léptették elő. 1943-ban a keleti fronton a magyar megszálló csapatokat irányította, 1944 tavaszán az 1. hadsereg parancsnokává nevezték ki.
A Sztójay-kormány leváltását követően 1944. augusztus 29-én Horthy miniszterelnökké nevezte ki, és titokban megbízta a háborúból való kilépés és a fegyverszünet előkészítésével. Eltávolították a szélsőjobboldali politikusokat és leváltották a zsidók deportálásáért felelős államtitkárokat. Október elején a németek közölték, hogy HitlerSzálasit szánja Magyarország következő miniszterelnökének. Az október 15-ei sikertelen kiugrási kísérlet után Lakatos Géza is a németek fogságába esett. 1945. január 2-án letartóztatták és a sopronkőhidai börtönbe zárták, ahonnan január 28-án szabadon engedték, de Sopronba internálták.
A második világháború után
1945 áprilisában a szovjet csapatok bevonulása után Kiskőrösre vitték és folyamatos kihallgatásoknak vetették alá. 1946 januárjában helyezték szabadlábra, számos népbírósági perben hallgatták ki tanúként. 1949-ben megvonták a nyugdíját, elvették a földreform után megmaradt birtokát is, így visszaköltözött Budapestre, ahol selyemkendőfestésből és könyvillusztrálásból tartotta fenn családját. 1951-ben kitelepítették a hajdú-biharmegyei Egyekre feleségével, Kálmán fiával és lányával együtt, ahol 1953-ig mezőgazdasági alkalmi munkából élt. A magyar hatóságok engedélyével 1965-ben Adelaide-be utazott az 1957 óta Ausztráliában élő leányához, és ott halt meg 1967-ben.
Művei
Korszerű hadvezetés; Griff, Kassa, 1943
Ahogyan én láttam. Visszaemlékezések; Druck Molnár, München, 1981 (Auróra könyvek)
Ahogyan én láttam; szerk. Antal László, jegyz., utószó Szakály Sándor; Európa–História, Bp., 1992 (Extra Hungariam)
As I saw it. The tragedy of Hungary(Ahogyan én láttam); angolra ford. Mario D. Fenyo; Universe, Englewood, 1993
Kitüntetései a viselési sorrendben
Magyar Érdemrend nagykeresztje hadiszalagon, kardokkal (1944. június 22.)
Német Vaskereszt lovagkeresztje (1944. augusztus 23.)
Német Vaskereszt 1. osztálya (1944. február)
Osztrák Köztársasági Nagy Ezüst Díszjelvény (1934)
Ismétlőpánt a német (porosz) Vaskereszt II. osztályához (1943. szeptember 15.)
Német (porosz) Vaskereszt II. osztálya
Osztrák Háborús Emlékérem kardokkal
Bolgár Háborús Emlékérem
Források
Lakatos Géza: Ahogyan én láttam (Visszaemlékezések), München : Aurora Kiadó, 1981. Aurora könyvek című sorozat
↑Szakály:Szakály Sándor: A 2. vkf. osztály: Tanulmányok a magyar katonai hírszerzés és elhárítás témaköréből 1918–1945. 2. javított és kiegészített kiadás. Budapest: Magyar Napló; (hely nélkül): Veritas. 2015. 174–75. o. ISBN 978-615-5465-61-1
11941. október 6-ig.21942. február 9-től Keleti Megszálló Csoport néven, a Dnyepertől keletre.31942. február 9-től, a Dnyepertől nyugatra.4A Magyar Királyi Megszálló Erők Parancsnokságát feloszlatták, az alakulat egy rövid ideig a VIII. hadtest parancsnoksága alatt működött.5Megnevezése 1944. május 1-től II. tartalékhadtest volt.