Nyitra óvárosa mellett, a várdombtól délnyugatra, a Nyitra folyó jobb partján fekszik.
Története
A Szent István templom körüli régészeti leletek alapján a 8. századtól létezett itt település.[1]
A település a középkorban kezdetben Nyitra várának tartozékaként királyi birtok volt, ahová a 11. századbanzsidó lakosság települt. 1113-ban mons Judeorum néven a zobori apátság birtokaként említik először. 1248-ban szintén zsidó településként említik castrum Judeorum néven.[2]
1343-ban Parulcha néven szerepel írott forrásban.[3] A 14. században a Hontpázmány nemzetség birtoka volt, majd a Babothy és gróf Cseszneky családok szerepelnek a falu birtokosaként. 1423-ban Parulcha-i Bubal (dictus) László feleségét említik.[4] A 13-15. században megyei vám és sóraktár volt itt, illetve a 16. századig megyei gyűlések színhelye. A 16. században a Ferenc rendiek halastava a település területén volt, melyért cserébe a ferenceseknél temették halottaikat.[5]
1703-ban a kuruc hadak égették fel.[6] A 18. század első felében Morvaországból érkező zsidók telepedtek le a községben, ezzel a település zsidó jellege tovább erősödött. 1752-ben földesurai az Almássy, Bossányi, Dezsericzky, Huszár, Kereskényi, László, Szőllőssy, Tarnóczy, Uzsovics és Vladár családok, illetve a nyitrai káptalan és a piaristák.[7] Első zsinagógája 1766-ban épült, majd 1818-ban újat építettek. Rabbiképző iskolája is nevezetes volt. 1831-ben a kolera pusztított, aminek összesen 155 áldozata volt itt. 1848-ban és 1850-ben is magas volt a járványok áldozatainak száma, összesen 109.[8] 1872-ben létesült Rapp gépgyártó üzeme, melyet 1877-ben vásárolt meg a Weiss-Verő család. Ezt 1888-ban öntödével bővítették. 1883-ban jött létre a Párutcai Kereskedelmi Bank és az Önkéntes Tűzoltó Egylet.[9]
A falu 1786-tól Parucza, 1873-tól Párutca néven ismeretes. 1886-óta Nyitra város része.
A zsidó bevándorlók legnépesebb csoportja a 19. század végén érkezett a településre. Zsinagógáját 1903-ban újították fel. A második világháború idején a fasiszta Szlovák állam zsidóüldözéseinek következtében a párutcai zsidóság szinte teljes egészében megszűnt létezni, lakóházaikat és a zsinagógát a háború után lebontották. Az egykori község egyetlen fennmaradt épülete a Szent István templom, melyet a szocializmus évtizedeiben épített panelházak vesznek körül.
Vályi András szerint „PARUCZA. Magyar, és tót falu Nyitra Vármegyében, földes Urai több Uraságok, lakosai külömbfélék, fekszik Nyitrához közel, mellynek filiája, határja jól termő.”[10]
Fényes Elek szerint „Parutsza, vegyes tót-zsidó f., Nyitra vmegyében, mintegy külvárosa Nyitrának, 985 kath., 1500 zsidó lak., synagógával. Van szőlőhegye. F. u. több közbirtokosok”[11]
A faluhoz tartozott Súdol, melyet 1248-ban Sedew formában említenek.[12] 1562-ben Sydo, 1641-ben Sudeo alakban szerepel. 1728-tól a párutcai szőlőhegy lett, melyen 1763-ban emeltek Orbán kápolnát.
Népessége
A 19. század közepén 2485 lakosából 1500 zsidó volt.[13]
1872-ben 2931 lakosa élt 234 házban, és a vármegye legnagyobb faluja volt.
1880-ban 1253 szlovák és 324 magyar anyanyelvű lakosa volt.
Itt született 1873-ban Atovich Ferenc tanító, nyelvész, népdalgyűjtő.
Nevezetességei
Szent István király tiszteletére szentelt templomát, mely Szlovákia egyik legrégibb eredetű műemlék épülete, a 11.–12. századbanromán stílusban építették. Az eredeti építményből azonban kevés maradt fenn, mivel a törökdúlás idején lerombolták. Az egyhajós templomot 1720-ban Mattyasovszky László püspök barokk stílusban építtette újjá,[15] tornyát is ekkor emelték. Barokk oltára szintén 18. századi. A sekrestye és a kórus 1907-ben épült. Az 1950-es évek végén végzett régészeti feltárásakor hajójában sírokra bukkantak.[16] A templom jelenleg a görögkatolikusoké.
1913-ban épített transzformátorháza ipari műemlék.
A zsidó temető az egykori falu déli részén fekszik. Holokauszt emlékművét 1951-ben emelték.
Városi park. A várdombtól nyugatra elterülő, 20 hektáros park legrégibb, északi részét még a 19. század közepén létesítették. Bejáratánál Finta Sándor szobrászművész 1918-ban felavatott Hősök emlékműve. A városi strandfürdő a park középső részén fekszik, medencéi felől szép kilátás nyílik a várra. A park déli részén két tó, a Kis- és a Nagy-Hangócka terülnek el.
Jegyzetek
↑Marián Zemene 1977: Krátke dejiny obcí pripojených k Nitre. In: Juraj Fojtík (zost.): Nitra. Bratislava, 130.
↑Richard Marsina: Codex diplomaticus et epistolaris Slovaciae I. Bratislava, 67 No. 69/14.
