PROFILPELAJAR.COM

	Orešac
	Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Verőce-Drávamente
Község	Suhopolje
Jogállás	falu
Irányítószám	33410
Körzethívószám	(+385) 33
	Népesség
Teljes népesség	342 fő (2021. aug. 31.)
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	113 m
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 45° 48′ 47″, k. h. 17° 35′ 10″45.813000°N 17.586000°EKoordináták: é. sz. 45° 48′ 47″, k. h. 17° 35′ 10″45.813000°N 17.586000°E
	Sablon • Wikidata • Segítség

Ez a szócikk a Suhopolje községben fekvő Orešac településről szól. Hasonló címmel lásd még: Orešac (egyértelműsítő lap).

Orešac falu Horvátországban Verőce-Drávamente megyében. Közigazgatásilag Suhopoljéhoz tartozik.

Fekvése

Verőce központjától légvonalban 15, közúton 17 km-re, községközpontjától 7 km-re keletre, Nyugat-Szlavóniában, a Drávamenti-síkságon, a Brežnica-patak mentén, Naudovac, Gaćište és Novaki között fekszik.

Története

A határában található nagyszámú régészeti lelőhely tanúsága szerint Orešac gazdag, bár nagyrészt ismeretlen történelmi múlttal rendelkezik. A legrégibb leletek a kőkorszakból származnak. Az i. e. 6200 és 4500 között virágzott starčevo-kultúra leletei kerültek elő a falu keleti szélének szomszédságában fekvő Dvorina lelőhelyen. Ugyancsak a kőkorszaktól fogva lakott település volt a falu nyugati határában a Suhopolje felé vezető úttól északra fekvő Brana nevű magaslaton is. Mindkét ősi falu lényegében a kora középkorig folyamatosan lakott volt. Így Dvorinán a bronzkori kisapostagi kultúra leleteit is megtalálták, de kerültek elő gazdag vaskori és római kori leletek is. Itt is folytatódtak a több szomszédos településen nyomonkövethető római útra talajelszíneződés formájában utaló nyomok. A Brežnica-patak medrében pedig alacsony vízállásnál az egykori római út pilléreinek csonkjai ma is látszanak. A falu határában több középkori település is volt, melyek maradványai a Dvorina és a Brana lelőhelyeken kívül a pravoszláv temető melletti magaslaton is megtalálhatók. Ezeket a településeket a mai napig sem sikerült a középkori írásbeli forrásokban szereplő helyekkel azonosítani.

A mai települést valószínűleg a 18. században alapították a török uralom alól felszabadított területen. Az első katonai felmérés térképén „Dorf Oressacz” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Oressacz” néven szerepel.^[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Oressacz” néven 79 házzal, 356 katolikus és 100 ortodox vallású lakossal szerepel.^[3] A település Verőce vármegye Verőcei járásának része volt. 1857-ben 417, 1910-ben 529 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 36%-a német, 24%-a magyar, 21%-a szerb, 19%-a horvát anyanyelvű volt. Az I. világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-ben 441 főnyi lakosságának 86%-a horvát, 9%-a szerb nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 389 lakosa volt.

Lakossága

Lakosság változása^[4]^[5]
1857	1869	1880	1890	1900	1910	1921	1931	1948	1953	1961	1971	1981	1991	2001	2011
417	501	525	542	523	529	503	513	556	597	607	531	483	441	427	389

Nevezetességei

A Suhopolje Kapan nevű településrészéről Orešacra vezető utat északról egy ellipszoid alakú, mintegy négy méter magasságú kiemelkedés határolja. Ez a Brana nevű 100-150 méter átmérőjű dombocska a déli oldalon az út felé enyhén lejt, míg nyugatról, északról és keletről természetes völgy határolja, mely egykor védősáncként is szolgált. A dombtetőn talált leletek azt igazolják, hogy itt az újkőkorban, a bronzkorban és a kora középkorban lakott erődített település állt.^[6]
Itt található Nyugat-Szlavónia egyik legértékesebb, Dvorinának nevezett régészeti lelőhelye.^[7] Egy több rétegű tell, mely a starčevoi kultúra idejétől fogva a bronzkori kisapostagi kultúrán át a kora vaskorig és a római korig lakott volt. A lelőhely a falu keleti végén álló utolsó házaktól északi és keleti irányban terjed ki és három elkülöníthető részből áll. Keleten egy észak–déli irányú, mintegy 12 méter magasságú, Lukának nevezett dombból, a délnyugati részen egy 8 méteres magasságú tellből és nyugaton, illetve délnyugaton egy kiemelkedő platóból, melyet a házak kertjei zárnak le. Az első leleteket, egy római kocsi vasalatait és egy fémből készült lámpást 1913-ban találták ezen a helyen. Ezek a leletek a zágrábi régészeti múzeumba kerültek. Helyi amatőr kutatók római pénzeket, cseréptöredékeket, téglákat, vakolatot, üvegeket üvegpasztából készített ékszereket és különböző használati tárgyakat ástak ki, melyek magángyűjteményekbe kerültek. A leletek nagy mennyisége miatt az utóbbi időben a verőcei Városi múzeum is folytatott itt ásatásokat.
A Brežnica-patak medrében Orešacnál alacsony vízálláskor római híd pillérei látszanak ki. A pilléreket Ratko Radijevac azonosította először, majd a verőcei Városi múzeum munkatársa Silvija Salajić publikálta őket.
A pravoszláv temető közelében található Stojakuša, vagy másképpen Žuto brdo nevű magaslaton, egy mezőgazdasági műveléssel borított területen középkori településre utaló leleteket találtak.
A szomszédos Naudovachoz hasonlóan, a Dvorina lelőhellyel átellenben itt is látható a római útra utaló, mintegy húsz méter széles, északkelet-délnyugat irányú sárgás talaj elszíneződés.
A falu Keresztelő Szent János kápolnáját 1975-ben építették a régebbi, azonos titulusú kápolna helyén. A faluban látható a régi keresztút romos állomásai is.

Oktatás

A településen a suhopoljei elemi iskola alsó tagozatos területi iskolája működik. Az iskola épületét 1979-ben építették, 2011-ben teljesen felújították. A 2017/18-as tanévben 19 tanulója volt.