A nyílfarkú papagáj (Belocercus longicaudus), korábbi nevén hosszúfarkú papagáj, a madarak osztályának papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe és a szakállaspapagáj-félék (Psittaculidae) családjába tartozó Belocercus nem egyetlen faja.[1]
Rendszerezése
A fajt Pieter Boddaert holland orvos, biológus és ornitológus írta le 1783-ban.[2] Sorolják a Psittacula nembe Psittacula longicauda néven is.[3][4]
Előfordulása
Dél- és Dél-Ázsiában, Brunei, India, Indonézia, Malajzia, Mianmar, Szingapúr és Thaiföld területein honos.Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők, mangroveerdők és mocsári erdők, valamint ültetvények. Nomád faj.[1]
Megjelenése
Testhossza 48 centiméter, testtömege 170–200 gramm.[5]
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe még rendkívül nagy, de csökken, egyedszáma szintén csökken. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján sebezhető fajként szerepel.[1]
Jegyzetek
Források
|
---|
Psittacula longicauda | |
---|
Belocercus longicaudus | |
---|