A nyugati homlokjegyestücsök (Modicogryllus frontalis) a valódi tücskök családjába tartozó, Eurázsiában honos tücsökfaj.
Megjelenése
A nyugati homlokjegyestücsök testhossza a hím esetében 11-12 mm, a nőstény 12-13 mm, ehhez jön még a 6-8 mm-es tojócső. Színe sötétbarna vagy barnásfekete. Teste finoman szőrözött, ettől szürkésen csillog. Fényes fekete fején a szemek között egy vízszintes, vékony, sárgás csík húzódik. A fej hátsó részén további, sorba rendeződő, szabálytalan, világos foltok lehetnek. A szárnyak többnyire kb. a potroh feléig érnek, de néha a végét is elérhetik. A szárny szélei világosabb szürkék. Hátsó szárnyai általában visszafejlődtek, de ritkán túlhaladhatják az elülső szárnyakat is, ekkor a tücsök röpképes. A tojócső egyenes, a legvége lándzsaszerűen kiszélesedik.
Egyedül a hím nem ciripel, csak ha másik hímmel találkozik vagy nősténynek udvarol. A halk udvarlási ének egy 0,4-0,6 másodpercenként megszakított zizegő hangból áll, amelyet 1-5 hangosabb kattogás szakít meg. A rivalizáló hímek akár 25 syllabusból álló éneket is előadhatnak, amely kétféle syllabusból áll, tiszta hangúból és rövidebb, zajos hangzásúból.
Hasonló fajok
Leginkább a bordói tücsökre hasonlít, de az világosabb színű és szárnyai hosszabbak. A házi tücsök jóval világosabb. Az erdei tücsök inkább barna és szemei között nincs jegy.
Elterjedése
Eurázsiában honos, Dél-Franciaországtól egészen Mongóliáig. Kelet- és Délkelet-Európában a leggyakoribb. Magyarországon viszonylag ritka, főleg az Alföldön fordul elő.
Életmódja
Meleg, száraz, ritkás vegetációjú gyepekben, pusztákon, sziklagyepekben, kőbányákban, szőlőkben, vasúti töltéseken található meg. Éjjel aktív, nappal talajrepedésekben, kövek alatt rejtőzik.
Kifejlett egyedeivel áprilistól szeptemberig találkozhatunk. A nőstény a talajba rakja petéit, ahol azokból még abban az évben kikelnek a lárvák és vagy végső lárvastádiumban vagy már imágóként áttelelnek.
Magyarországon nem védett.
Kapcsolódó cikkek
Források
