A madarat John Gould írta le hivatalosan 1836-ban,[7] a Londoni Zoológiai Társaság (Zoological Society of London) mintapéldánya alapján. Eredetileg a Norfolk-szigeti és Fülöp-szigeti példányt két külön fajnak tekintették: Nestor norfolcensis (August von Pelzeln írta le 1860-ban), illetve Nestor productus; azonban közvetlen összehasonlításuk megmutatta, hogy ugyanazon faj egyedeiről van szó.[8]
Kihalása
A szigeten élő polinézek már az európaiak megérkezése előtt vadásztak a nesztorpapagájra, mert szerették a húsát.[9] Az első telepesek 1788-ban érkeztek, és ők már nemcsak ennivalónak vadászták, hanem csapdákkal is, hogy kisállatként tartsák. A faj populációja erősen szenvedett, amikor 1788 és 1814 között büntetőtelepet tartottak a szigeten, majd 1825 és 1854 között, amikor ezt megismételték. A faj valószínűleg a 19. század elején, valamikor a második büntető kolónia idején halt ki a vadonban.
Abel D.W. Best nem rögzítette sem a Norfolk-, sem a Fülöp-szigeten, 1838/1839-ben írt naplójában. Best példányokat gyűjtött az ornitológia számára, beleértve a Norfolk-szigeti kecskepapagájt is (amit ő „lórinak” nevezett hasonló alakja miatt); ezért nehéz elhinni, hogy ne dokumentálta volna ezt a sokkal vonzóbb madarat, ha még látott volna keát.[10]
Megritkulásának gyors ütemét jól szemlélteti, hogy a fajt 1836-ban fedezték fel és 1851-ben az utolsó ismert egyede (amelyik egy Londonban élő kalitkamadár volt) is elpusztult. Legalább tizenhat példány maradványait sikerült megőrizni.
↑Forshaw, Joseph M., Cooper, William T.. Parrots of the World, corrected second, David & Charles, Newton Abbot, London [1973, 1978] (1981). ISBN 0-7153-7698-5
Ez a szócikk részben vagy egészben a Norfolk Kaka című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
