Nagyszilva (szlovákul: Veľký Slivník) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Eperjesi járásában.
Fekvése
Eperjestől 16 km-re északra fekszik.
Története
1248-ban említik először, első lakói királyi határőrök voltak. 1282-ben „Scylwa” néven találjuk. 1320-tól fele részben a szinyei uradalom, fele részben a Méry család birtoka. 1350-ben „Nogzylua” alakban említik a korabeli források. 1427-ben 29 portája adózott. Ekkor a pannonhalmi bencés apátság birtoka, később a Forgách és Sztankay családoké. 1787-ben 31 házában 267 lakos élt.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „Szilva, Kis Szilva. Két tót faluk Sáros Várm. Nagynak földes Ura Okolicsányi Uraság; ennek pedig Bornemisza Úr; lakosaik többfélék, fekszenek Ternyéhez közel, és annak filiáji; határbéli földgyeik középszerűek, piatzok nints meszsze.”[2]
A 19. században a Semseyeké. 1828-ban 45 háza és 346 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal, gyümölcstermesztéssel foglalkoztak. A század közepétől sok lakója vándorolt ki. A községben téglagyár működött.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Szilva (Nagy-), tót falu, Sáros vmegyében, Ternyéhez 1 órányira, 309 kath., 12 zsidó lak. F. u. Bornemisza. Ut. p. Bártfa.”[3]
Lakói később nagyrészt Eperjes üzemeiben dolgoztak. 1920 előtt Sáros vármegye Kisszebeni járásához tartozott.
Népessége
1910-ben 235, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.
2001-ben 300 szlovák lakosa volt.
2011-ben 337 lakosából 330 szlovák.
Nevezetességei
A Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt római katolikus temploma a 17. században épült. 1700 körül barokk stílusban, 1799-ben klasszicista stílusban építették át.
Neves személyek
Jegyzetek
