PROFILPELAJAR.COM

Nagy maréna
	Természetvédelmi státusz
	Sebezhető;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Sugarasúszójú halak (Actinopterygii);
Rend:	Lazacalakúak (Salmoniformes);
Család:	Lazacfélék (Salmonidae);
Alcsalád:	Marénaformák (Coregoninae);
Nem:	Coregonus;
Faj:	C. lavaretus;
Tudományos név
	Coregonus lavaretus; (Linnaeus, 1758)
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Nagy maréna témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy maréna témájú médiaállományokat és Nagy maréna témájú kategóriát.

A nagy maréna vagy vándormaréna (Coregonus lavaretus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályához, ezen belül a lazacalakúak (Salmoniformes) rendjéhez és a lazacfélék (Salmonidae) családjához tartozó faj.

Előfordulása

A nagy maréna élőhelye a Brit-szigetek („Powan”), az Alpok és az előhegyek tavai („Blaufelchen”), a Balti-tenger („Ostseeschnäppel”) és a beömlő folyók (például „Madüsse-Maräne”); Skandináviától Szibériáig. Magyarországon ritka vendég (Rajkától Budapestig).

Alfajai

Coregonus lavaretus baeri Kessler, 1864 vagy Coregonus baerii néven önálló faj Oroszországban
Coregonus lavaretus baicalensis Dybowski, 1874
Coregonus lavaretus lavaretus (Linnaeus, 1758)

Megjelenése

Alakja: A hal teste alfajonként változóan karcsú, heringszerű, kis fejjel és hegyes, néha erősen megnyúlt orral. Pikkelyei nagyobbak, mint a lazacformáké, oldalvonala teljes. Szűk szájnyílása a szem elülső szegélyéig ér, és alfajonként változóan végállású vagy alsó állású. Az első kopoltyúíven 25-39 (többnyire 30-34) hosszú, sűrűn álló kopoltyútüske van.

Színezete': Háta kékeszöld vagy sötétzöld, oldalai és a hasoldal a fehértől az ezüstösen csillogóig változik.

Mérete: A táplálékban szegény tavakban élő törpe alakok 10-12 centiméter hosszúak; átlagos testhossza 30-50 centiméter, maximum 60 centiméter.

Életmódja

Tápláléka plankton rákok, rovarlárvák, fiatal halak, halikra, talajférgek és puhatestűek.

Szaporodása

A vándoralakok ívni a sekély tengeröblökbe és a folyók alsó szakaszára vonulnak. Az ívás szeptember–december között zajlik. A tengerlakó példányok is felúszhatnak ívni a beömlő folyókba. A Boden-tóban élők nagy mélységben, a nyílt vízben ívnak többnyire december közepe táján. A szibériai folyókból állandó törpe alakok ismertek.