Myotis

Myotis
Horgasszőrű denevér (Myotis nattereri)
Horgasszőrű denevér (Myotis nattereri)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Denevérek (Chiroptera)
Alrend: Kis denevérek (Microchiroptera)
Család: Simaorrú denevérek (Vespertilionidae)
Alcsalád: Myotinae
Tate, 1942
Nem: Myotis
(Kaup, 1829)
Szinonimák
  • Aeorestes Fitzinger, 1870
  • Anamygdon Troughton, 1929
  • Brachyotis Kolenati, 1856
  • Capaccinus Bonaparte, 1841
  • Chrysopteron Jentink, 1910
  • Comastes Fitzinger, 1870
  • Dichromyotis Bianchi, 1916
  • Euvespertilio Acloque, 1899
  • Exochurus Fitzinger, 1870
  • Hesperomyotis Cabrera, 1958
  • Isotus Kolenate, 1856
  • Leuconoe Boie, 1830
  • Megapipistrellus Bianchi, 1917
  • Nyctactes Kaup, 1829
  • aramyotis Bianchi, 1916
  • Pizonyx Miller, 1906
  • Pternopterus Peters, 1867
  • Rickettia Bianchi, 1916
  • Selysius Bonaparte, 1841
  • Tralatitus Gervais, 1849
  • Trilatitus Gray, 1842
Elterjedés
Elterjedési területük
Elterjedési területük
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Myotis témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Myotis témájú kategóriát.

A Myotis az emlősök (Mammalia) osztályának a denevérek (Chiroptera) rendjébe, ezen belül a kis denevérek (Microchiroptera) alrendjébe és a simaorrú denevérek (Vespertilionidae) családjába tartozó nem. Manapság a Myotinae alcsalád egyetlen neme; korábban a Vespertilioninae alcsaládba tartozott.[1][2]

A korábban alnemként idesorolt Cistugo-fajokat manapság, külön, saját családba, Cistugidae-ba helyezték át.[3]

A legnépesebb Európai denevérnem.[4]

Előfordulásuk

A különböző Myotis-fajok világszerte előfordulnak, úgy a trópusokon, mint a mérsékelt öveken is. Csak a sarkvidékeket kerülik el.

Megjelenésük

Különböző méretű, karcsú állatok. Arcorruk megnyúlt, fülük hosszúkás, keskeny, a fülfedő általában hegyes végű, egyenes, megnyúlt. Szárnyuk viszonylag széles. A lábszár hosszú, a láb nagy, a sarkantyúkarély csökevényes, vagy hiányzik.[4]

Életmódjuk

Többségük barlanglakó, de faodúkban, épületekben is megtalálhatóak.[4]

Szaporodásuk

Általában csak egy utódot hoznak a világra.[4]

Rendszerezés

A nembe az alábbi 112 faj tartozik (az alnemekbe sorolt fajok, csak alaktanilag vannak csoportosítva, és nem genetikailag; ha elvégzik a genetikai vizsgálatokat e nem körében, a rendszerezés nagymértékben meg fog változni):

Jegyzetek

  1. Simmons, 2005, p. 499
  2. Roehrs et al., 2010
  3. Lack et al., 2010
  4. a b c d Szatyor Miklós: Európa denevérei. Budapest, Pro Pannonia Kiadó, 2000, 80. oldal. ISBN 963-9079-58-8

Források