Mischa Maisky (lettül Miša Maiskis, oroszul Михаил Леопольдович Майский, héberül מישה מייסקי) (Riga, 1948. január 10. –) a Szovjetunióban született izraeli csellista.
Élete, munkássága
Maisky Rigában, az akkori Lett Szovjet Szocialista Köztársaságban született.[7] Apja idealista kommunista volt, aki eredeti Boguszlavszkij családnevét május 1., a munka ünnepe tiszteletére Pervomajszkijra akarta változtatni, de végül Majszkijra sikerült.[8] „A szüleim valójában Ukrajnából származnak, és családunkban én vagyok az egyetlen, aki Lettországban született” – nyilatkozta.[9] Bátyja, Valerij (1942–1981) orgonista-csembalista, nővére, Lena (Lina) Jacobson (1938–?) zongorista volt.[7] Zenei tanulmányait nyolcéves korában szülővárosában, a Gyermek Zeneiskolában és a Konzervatóriumban kezdte, majd 1962-ben a leningrádi konzervatóriumban folytatta. 1966-ban a moszkvai Nemzetközi Csajkovszkij Verseny díjnyertese volt. Ezt követően a moszkvai konzervatóriumba került, és Msztyiszlav Rosztropovicsnál tanult tovább.[10] Szoros kapcsolat alakult ki közöttük, és Maisky őt tartja második apjának és szellemi mentorának. „Mindenki tudja, hogy ő volt az egyik legnagyobb zenész. De meg vagyok győződve arról, hogy még nagyobb tanár volt” – mondta róla 2013-ban.[11] Szólistaként már 1965-ben bemutatkozott a Leningrádi Filharmonikusokkal, és a következő években folyamatosan koncertezett szerte a Szovjetunióban.[12] Rosztropovics így méltatta a fiatal Maisky művészetét: „… a fesztiválok fiatalabb generációjának egyik legkiemelkedőbb tehetsége. Játékában ötvözi a költészetet és a finomságot a temperamentummal és a ragyogó technikával.”[10] 1970-ben börtönbe zárták (Lena nevű zongorista nővére 1969-ben távozott Izraelbe, ami Maiskyt is gyanúba keverte), és egy Gorkij környéki munkatáborban töltött másfél évet. Szabadulása után – hogy elkerülje a katonaságot – egy pszichiátriai intézményben töltött két hónapot.[12] A történtek miatt nem kapott diplomát a moszkvai konzervatóriumban.[9] Végül 1972-ben legálisan emigrálhatott Izraelbe. Ebben Teddi Kollek, Jeruzsálem polgármestere is segített neki azzal, hogy amerikai pénzügyi forrást szerzett számára. Maisky ezt követően 1995-ig nem is tért vissza Oroszországba.[7] Mischa Maisky izraeli állampolgár, de Belgiumban él.[9]
1973-ban Mischa Maisky megnyerte a Gaspard Cassado Nemzetközi Versenyt Firenzében, majd novemberben debütált a New York-i Carnegie Hallban a Pittsburghi Szimfonikus Zenekarral, William Steinberg vezetésével. A koncert után kapta meg azt a hangszert, amin a mai napig játszik.[9] A gordonka 1720-ban készült Velencében, a híres olasz mester, Domenico Montagnano műhelyében. Előző tulajdonosa egy névtelenségbe burkolózó 94 éves amatőr csellista volt, aki New Yorkban élt.[11] 1974-ben felkereste az Egyesült Államokban élő legendás Gregor Piatigorsky gordonkaművészt, és négy hónapig tanult nála.[12] Őt tartja második mentorának. „Mindig azt mondom, hogy én vagyok a legboldogabb csellista a világon, mert két nagy mesternél sikerült tanulnom! Nagyon különböztek egymástól, de volt valami közös a zenével és a tanítással kapcsolatban” – nyilatkozta.[11]
Nemzetközi karrierje az 1970-es évek közepén indult be. 1976-ban mutatkozott be Londonban a Royal Filharmonikus Zenekar vendégeként, 1977-ben pedig Radu Lupuval lépett fel ugyancsak Londonban. A Deutsche Gramophonnal 1984-ben készítette el első hangfelvételét: Johannes BrahmsKettősversenyét játszotta Gidon Kremerrel, a Bécsi FilharmonikusokatLeonard Bernstein vezényelte. Ezután 1985-ben exkluzív szerződést kötött a lemezkiadóval, és sorra lemezre játszotta a zeneirodalom nagy csellóversenyeit és gordonkás kamaraműveit.[12] 1995-ben, 23 év után először tért vissza Oroszországba. Moszkvában adott koncertet, és hangfelvételt készített Prokofjev és Mjaszkovszkij műveiből Mihail Pletnyov és az Orosz Nemzeti Zenekar közreműködésével.[12]
Maisky művészetét világszerte elismeri a közönség, játékának azonban van egy oldala, amit a kritika néha fel szokott emlegetni: az erőteljesen végigvitt romantikus stílus, illetve ezzel összefüggésben a vibrato használata akár barokk zenedarabok esetén is. Maga ezt nyilatkozta erről a kérdésről: „Hogy őszinte legyek, azt hiszem, hogy manapság senki nem tudja, hogyan játszották ezt a zenét. Nem hiszem, hogy létezik olyan dolog, mint a stílus hitelessége. Sokkal inkább az érzelem hitelessége.” Arra a kérdésre, hogy miért nem tanít, miért nem vezényel, azt válaszolta hogy „… mindig azt kell tenned, amit a legjobban tudsz. Én csellista vagyok. Ezért nem vezényelek és nem tanítok. Mások mindkettőt megteszik, és nekik ez jól is mehet, de én csak játszom.”[13]
Világpolgárnak tartja magát: „Olasz csellón játszom francia és német vonókkal, osztrák és német húrokkal, hat gyermekem négy országban született, második feleségem (Evelyn De Silva – szerk.) félig Srí Lanka-i félig olasz, japán autót vezetek, svájci órát hordok, és otthon érzem magam mindenhol, ahol az emberek értékelik és élvezik a klasszikus zenét.”[10]
Felvételei
Válogatás elsősorban az AllMusic[14] és a Deutsche Grammophon[15] nyilvántartásából.
.jpg)
