Sinopoli sorozatművek zeneszerzőjeként lett ismert, 1972-ben a Velencei Conservatorjo Benedetto Marcello kortárs és elektronikus zene professzora, és annak helyi új mozgalma fő támogatója lett. Karmesterként tanult a bécsi zeneművészeti akadémián Hans Swarowsky tanszékén és Velencében az 1970-es években megalapította a Bruno Maderna együttest. Egyik leghíresebb kompozíciója talán a Lou Salomé opera, amelyet először 1981-ben adtak elő Münchenben, a főszerepben Karan Armstrong énekelt.[12]
1984-ben kinevezték a Philharmonia Zenekar vezető karmesterévé, ezt a pozíciót 1994-ig töltötte be, és számos felvételt készített velük, köztük Elgar zeneműveit és Mahler összes szimfóniáját.[13] 1990-ben a Deutsche Oper Berlin vezető karmesteri pozíciója várt rá, de még szerződését megelőzően lemondott. 1992-ben a Drezdai Staatskapelle vezető karmestere lett. A Bayreuth Fesztivál karmestereinek tagja volt. Leginkább mélyen átélő és néha ellentmondásos operaértelmezéséről ismert, különösen az olasz zeneszerzők és Richard Strauss műveivel kapcsolatosan. A tizenkilencedik század végi és a huszadik század eleji zenékre szakosodott, Wagnertől és Verditől, Straussig és Mahlerig, valamint a második bécsi iskoláig. Zenekarvezetői stílusa sok vita tárgyát képezte, különösen a szimfonikus műfajban, amelyben többen értelmezésének „excentricitását” hangsúlyozták, míg mások a művekhez való intellektuális megközelítésének észszerűségét dicsérték.
Zeneművei
Sintassi Teatrali (1968): „Frammento n. 48 da Alcmane”, „Frammenti n.2-4-80 da Saffo”, „ Stasimo IV ed Esodo da Edipo Re di Sofocle”
Erfahrungen (1968)
5 studi su 3 parametri, musica elettronica (1969)
Musica per calcolatori analogici, musica elettronica (1969)
Strutture per pianoforte (31/8/1969)
Sunyata, Thema con varianti per soprano e quintetto d’archi su testo di Kridaya Sutra, (1970).
Numquid et unum per clavicembalo e flauto (1970) dedicato a Franco Donatoni.
Isoritmi, musica elettronica (1971)
Opus Daleth per orchestra (1971 al Teatro La Fenice di Venezia diretta da Ettore Gracis)
Opus Ghimel per orchestra da camera (1971)
Opus Schir per mezzosoprano e strumenti su liriche di Rolando Damiani (1971)
Numquid per oboe, corno inglese, oboe d'amore (1972) , dedicato a Lothar Faber.
Hecklephon per pianoforte, clavicembalo e celesta (1972)
Per clavicembalo (1972), dedicato a Mariolina De Robertis.
Isoritmi II – Volts, musica elettronica (1972)
Symphonie imaginaire per voci soliste, 10 voci bianche, 3 cori e 3 orchestre (1973)
Klaviersonate per pianoforte (1977), dedicato a Katia Wittlich
Klavierkonzert per pianoforte e orchestra (1974)
Souvenirs à la mémoire per 2 soprani, controtenore e orchestra (1974) dedicato a Harry Halbreich
Pour un livre à Venise per orchestra (1975). Prima raccolta: Costanzo Porta I – Contrappunto primo (dal Mottetto Gloriosa Virgo Caecilia di Costanzo Porta) II – Hommage à ---- Costanzo Porta III – Canzone “La Gerometta” (doppio coro) (da Costanzo Porta)
Requiem Hashshirim per coro a cappella (1976), dedicato a Paul Beusen
Archeology City Requiem per orchestra (1976) bemutató: Párizs, 31 gennaio 1977. január 31.,, inaugur a Pompidou központ felavatásán.
Tombeau d'Armor II per grande orchestra (1977)
Tombeau d'Armor III per violoncello e orchestra (1977)
Quartetto per quartetto d'archi (1977)
Kamarakoncert zongorára, fúvósokra, ütősökre, hárfára, cselestára e klavicsembalóra (1977–78)
Lou Salomé, opera, librettó: Karl Dietrich Gräwe (1981)
Halála és öröksége
Sinopoli 2001. április 20-án, 54 éves korában szívrohamban halt meg, miközben Giuseppe Verdi Aidáját vezényelte a berlini Deutsche Operben. Az előadást a társaság korábbi igazgatója, Götz Friedrich emlékének ajánlották. Két estével később Marcello Viotti az Aida előadását Sinopoli emlékére vezényelte. Április 23-i római temetésén az olasz köztársasági elnök és a miniszterelnök, valamint a Scala számos tagja vett részt.
Művei közé tartozik a görög kerámiáról írt könyve. Két nappal azelőtt halt meg, mielőtt a La Sapienza Egyetemtől átvehette volna régészeti kitüntetését.
Legutolsó felvételei között szerepel Richard Strauss Ariadné Naxosz szigetén és A béke napja, valamint DvořákStabat Matere.[14]
Giuseppe Sinopoli Fesztivál
2005 óta októberenként a Taormina Arte fesztivált szentel Giuseppe Sinopoli emlékének, aki 1989 és 1997 között a Taormina Fesztivál zenei részlegének művészeti vezetője volt. A Giuseppe Sinopoli Fesztivál zenei, irodalmi, színházi, művészeti programjaival, kiállításaival, koncertjeivel nemcsak zenészként és karmesterként, hanem zeneszerzőként, orvosként, régészként és entellektüellként is ünnepli őt. A fesztiválon jelentős olasz zenekarok lépnek fel.
Az első Giuseppe Sinopoli Fesztivál alkalmával a messinai Conservatorio „Arcangelo Corelli” támogatásával alakult meg a Sinopoli Kamarazenekar. A fiatal tehetséges zenészekből, a Conservatorio diákjaiból és tanáraiból álló zenekar többnyire Giuseppe Sinopoli műveit adja elő.