A magyar honfoglalás ezeréves jubileumára szánt szoboregyüttest 1898-ban kezdték építeni a Zsigmondy Vilmos geológus által 1868-ban fúrt artézi kút fölé, nem kis részben azért is, hogy demonstrálja, a magyarok is képesek olyan önálló gazdasági, tudományos és művészeti alkotásokat felmutatni, amikre az egész világ felfigyelhet. Részei az egész magyar történelem szinte minden fontos részletét felidézik. A szoboregyüttes 1906-ban, a négy allegorikus szobor (Háború, Béke, Munka és Jólét, Tudás és Dicsőség) felhelyezésével készült el. A bronzszobrokatZala György tervezte és többségében kivitelezte, közülük Gábriel arkangyal szobra elnyerte az 1900-as párizsivilágkiállítás nagydíját is.
A szoborcsoport elé helyezték el az első világháborús hősök tiszteletére készült Hősök emlékkövét, melyet 1929. május 26-án, a hősök napján avatott fel Horthy Miklós, Magyarország kormányzója. Bár a világháború veszteségei ihlették, mégsem katonasír vagy világháborús emlékmű volt, inkább a magyar irredentizmust szolgálta. Az eredeti kőtömb a második világháborúban megsérült, majd ezt követően (a Millenniumi emlékmű Habsburg királyokat ábrázoló szobraival együtt) eltávolították. Bár a szobrokat hamar pótolták (a Habsburgok szobrai helyére a magyar nemzeti szabadságküzdelmek vezető alakjai kerültek), a hősök emlékköve helyére csak 1956 tavaszán került vissza egy kisebb alkotás. A Gebhardt Béla tervei nyomán készült 2,4 méter széles, 4,5 méter hosszú és 0,5 méter magas monolit kőtömb szintén dísztelen; 1956. április 3-án katonai tiszteletadás keretében avatták fel.
A Millenniumi emlékmű a Hősök emlékkövével együtt 2000–2001 között teljes rekonstrukción esett át, majd 2001. augusztus 18-án ismét felavatták. Az Országgyűlés 2001-ben a magyar hősök emlékének megörökítéséről és a magyar hősök emlékünnepéről szóló 2001. évi LXIII. törvénnyel mindkettőt nemzeti emlékhellyé nyilvánította. Ekkor került az oldalára a következő felirat: Hőseink emlékére.
Leírása
Az emlékmű központi eleme Gábriel arkangyal a Szent KoronávalA hősök emlékköve
Középen a 36 méter magas oszlopon a kitárt szárnyú Gábriel („Isten embere”, „Isten ereje” vagy „Isten erősnek bizonyult”) arkangyal szobra áll, mely közel 5 méter magas, egyik kezében a magyar koronát, a másikban az apostoli kettős keresztet emeli a magasba, épp úgy, ahogy a legenda szerint az államalapító, Szent István álmában tette.
Az emlékmű eklektikus stílusban épült, félköríves alakban, 85 méter széles, 25 m mély, magassága 13 m, a két oszlopcsarnok között a távolság 20 méter. A bal és a jobb oszlopcsarnokban a magyar történelem 7–7 neves személyiségének bronzszobra áll, míg a nyitott szoborfülkék kőlábazatán elhelyezett domborművek az adott személyiség korára vagy tevékenységére jellemző történelmi jelenetet ábrázolják.
Az oszlopcsarnokok sarokpillérein, belül, egymással szemben, a két kolonnád tetején a Háború és a Béke kétlovas kocsijai, kívül pedig a Munka és a Jólét, illetve a Tudás és a Dicsőség allegorikus bronzfigurái állnak.
A bal oldali oszlopcsarnok szobrai és domborművei (balról jobbra):
I. Ferenc József (Zala György, 1906) (1918–19-ben összetörték.) (Zala György, 1926, más ruhában.) (1945-ben eltávolították, jelenleg restaurálás alatt.)
I. Ferenc József koronázása 1867. VII. 8. (Zala György)
Másolata Sanghaj mellett
A neves magyar emlékműnek létezik egy 90%-os másolata Sanghajtól nem messze, az ún. Shanghai Global Paradise nevű szórakoztató parkban, a világ más nevezetességeinek másolata között (pl. a gízai piramisok, a berlini Brandenburgi kapu, szélmalmokHollandiából, MichelangeloDávid-szobra és a Rushmore-hegybe vésett amerikai elnökszobrok). 1996-os megnyitása óta állapota jelentősen leromlott; 2005-ös hírek szerint az alacsonyabban elhelyezkedő szobrok mind megsemmisültek, a magasabban állók közül néhány még úgy-ahogy bírja.[1]
._Budape%C5%A1%C5%A5_0059.jpg)
