Különböző építészeti stílusokban épült pavilonok sorozatából áll: román, gótikus, reneszánsz és barokk; az együttes alkotópavilonjai több emblematikus épület másolatai a középkoriMagyar Királyság különböző részeiről. Eredetileg az Erdélyben álló Vajdahunyad vár másolata. Az elő vár kartonból és fából készült, de a nagy népszerűsége kedvéért, neogótikus stílusban kőből és téglából építették át. Ma a Magyar Mezőgazdasági Múzeumnak ad otthont.
A Hunyadi-családvajdahunyadi várkastélya a 19. században már a magyar nemzet építészeti ereklyéjévé vált.[3] Az 1896-os millenniumi ünnepségek, a honfoglalás emlékére készítették el mását, az Ős-Budavára Történelmi főcsoport részeként felépített épületegyüttes gótikus elemét, a Vajdahunyad várát Budapesten. A magyar építészet ezeréves történetét „három dimenzióban” kívánták bemutatni. A 21 részes Történelmi Épületcsoportot Alpár Ignác tervei alapján, a szoros határidő és a költségek miatt főleg fából építették fel 1896-ra. 1896. október 31-én a millenniumi kiállítás bezárt, az alkalmilag felállított pavilonok elbontása megkezdődött. Ez a sors várt volna a Vajdahunyad várára is, azonban a nagyközönség tiltakozására az Országos Magyar Gazdasági Egyesület kezdeményezte az épület megtartását (a már a kiállítás tartama alatt, 1896. június 20-án megalapított) új Magyar Mezőgazdasági Múzeum céljára. Darányi Ignác földművelésügyi miniszter leiratát figyelembe véve a múzeum a millenniumi mezőgazdasági kiállítás tárgyi anyagát használt fel, ugyanakkor egyéb adományokkal is bővültek a gyűjtemények még 1896 során. A főváros vezetése is engedett a kérésnek, és 1897. szeptember 12-én a vár ismét megnyitotta kapuit a látogatók előtt, immár mint a Magyar királyi Mezőgazdasági Múzeum. Az épület azonban a gyenge alapanyagok miatt hamarosan életveszélyessé vált, és 1899. július 27-én be is kellett zárni. Az „első” Vajdahunyad várát még abban az évben elbontották.[1]
A „második” Vajdahunyad vára (1908–)
A bontást követően a múzeum a Kerepesi (mai Rákóczi) út 72.-be költözött. Ugyanakkor több művész, muzeológus, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, és Darányi a vár második megépítését szorgalmazta. Kezdeményezésük sikerrel járt, és Alpár tervei szerint 1902-ben megindult ismét az építkezés. 1904-re elkészült a gótikus és a reneszánsz-barokk épületszárny, 1908-ra pedig a román stílusú épületegyüttes. A múzeum 1904-ben a román épület átépítése előtt visszaköltözött az épületbe, és 1907. június 9-én nem kisebb személyiség, mint I. Ferenc József magyar király nyitotta meg a múzeum kiállításait a nagyközönség előtt.[1]
A belső berendezést Györgyi Dénes készítette el 1912-ben.[4]„A bútorok tömörek, nehezek, gazdagon faragottak, s a kubizmus feltörő bútordivatjának megfelelően egyszerű befoglalóformákba illeszthetők. A környezet monumentalitásra intette a belsőépítész szerepkörében működő Györgyit, sőt történeti hangulat keltését is megkövetelte tőle. E kötöttségek mellett is megcsillan Györgyi Dénes formálókészségének ereje. Így például az egyik előtéri pad vaskos, tiszta összemetsződésű elemeivel, zömök hatásával már azokra a művészeti irányzatokra utal, melyek Európa-szerte még csak ekkor bontakoznak ki, hogy később az új művészet nyitányát jelentő konstruktivizmusba torkolljanak.” – írja róla Kubinszky Mihály építészettörténész.[5]
Hidas- vagy Nyilaskapu – szélessége 10,5 m. A csapórács csak imitált: nem ereszthető le és nem zárható be. A felette lévő ostromfolyosó, lőrések és bástyafalak a diakovári püspöki várból valók.
Segesvári bástyatorony/Kinzótorony – a kapu másik oldalán. Környéke, a PalotarészAnjou-kori vegyes stílusú. 37 m magas. Környékével, a Lovagvárral együtt a felvidéki várak részleteit utánozza.
Tompa-torony (a kapu tó felőli oldalán).
Gótikus épületcsoport
Nyebojsza-torony – a főhomlokzat karakterét az azonos nevű vajdahunyadi torony másolata határozza meg.
Hunyadi-loggiák szintén a vajdahunyadi várudvar alapján.
Lovagterem.
A csütörtökhelyi Zápolya-kápolna szentélye (kicsinyített másolat).
Dómhomlokzat.
Hunyadi-udvar – a kapu felőli falon a csütörtökhelyi kápolna csipkézett bejárata, oszlopsoros-bolthajtásos erkély Árpád-házi királyok domborműveivel. A szemben lévő falon a hármas nyílású olaszos loggiaI. Mátyás és Aragóniai Beatrix reliefjével a vajdahunyadi Mátyás-loggiát utánozza. Színpadán koncerteket szoktak rendezni.
Katalin-bástyatorony – az épületegyüttes délkeleti sarkán álló torony a brassói Katalin-kapu magasított utánzata, keleti oldalán a bártfai városháza erkélyével.
A tó felől látható, úgynevezett Német-homlokzat német, illetve felvidéki reneszánsz stílusú, sgraffito díszítéssel. A Német-torony 50 m magas, toronysisakja hagymakupolás.
Szintén a tó felől látható az alacsony Francia-torony. Korai francia reneszánsz stílusban épült, tetőgerincén delfines díszítéssel.
Lugosi Béla (1882–1956) mellszobra – szoborfülkében, készítő: Hartmuth Zech (2003)[15][16]
Az épület szobrait Damkó József, Füredi Richárd, Margó Ede, Markup Béla, Radnai Béla, és Tóth István készítette még a 20. század elején.[17] Ez alól kivételt képez a négy évszak szobra, amelyeknek tervei ugyancsak az 1900-as évek elején készültek el, ám kivitelezésükre akkor – valószínűleg anyagi okokból – nem került sor. A terveket 1980-ban találta meg Vitkay Kálmánné, a Mezőgazdasági Múzeum dolgozója. A tervek alapján 1983-ra el is készültek a szobrok, amelyek azonban csak hasonlók, nem pontosan olyanok, mint a 20. század eleji vázlatokon szereplők. A szobrokat Csoma Gergely és Veres Gábor szobrászművészek készítették, és a múzeum főlépcsőházában kerültek kihelyezésre.[18]
A Várépületben (Mezőgazdasági Múzeum) az 1970-es években látható volt (azóta eltávolításra került):
Wellmann Oszkár (1876–1943) mellszobra – a múzeum reneszánsz (fő) épületének lépcsősoránál, készítő: Takács Ödön[10]
Baross László (1865–1938) – a múzeum reneszánsz (fő) épületének lépcsősoránál, készítő: Takács Ödön[10]
Fleischmann Rudolf (1879–1950) – a múzeum reneszánsz (fő) épületének lépcsősoránál, készítő: Kőfalvy Gyula[10]
Mokry Sámuel (1832–1909) – a múzeum reneszánsz (fő) épületének lépcsősoránál, készítő: Pándy Kiss János
„Ivó paraszt” szobra – a múzeum előcsarnokában, készítő: Kiss Nagy András[10]