Közvetlen a tér alatt fut az M1-es metróvonal, aminek a Hősök tere állomása a tér nyugati felében található.
Története
A Gloriette
Az Andrássy út végén 1894-ben még egy Ybl Miklós által tervezett ivókút állt. A hévizes kutat Zsigmondy Vilmos kezdte fúrni. A fúrás helyét a mai Hősök terén lévő, az Árpád fejedelem lovas szobra előtti területen jelölték ki. „A munkához szükséges fúrház, gép és kazán felállítása után, melyet az akna mélyítése és iránycső beépítése követett, a tulajdonképpeni fúrás 1868. november 15-én kezdődött."[1] Végül 1877. június 4-én talált rá a 74 fokos hévízre 970 méter mélyen. A kút fölé egyszerű építményt építettek. 1884-ben lebontották és helyette megint csak Ybl Miklós tervei alapján díszkút épült. A Gloriette nevű építmény egy 2,5 m magas, hatszögletű, balusztrádos korláttal keretezett terasz volt, aminek a közepén egy 24 m magas zászlótartó rúd állt és két oldalról lépcső vezetett fel.
A kutat ma a Hősök emlékköve mögötti fémlap rejti, rajta a felirat „E helyen fakasztott 74-c fokú, percenként 831 liter hozamú hőforrást tudományos vizsgálatai alapján végzett 971 méter mély fúrással 1878. I. 21‑én Zsigmondy Vilmos bányamérnök. E ma is működő forrás tette lehetővé a városligeti artézi fürdő létesítését.”[2] Az 1880-as évek elején jött létre a fürdő. A mai fürdő épületét 1913. június 16-án adták át és az egyszerű Artézi-fürdőről Széchenyi fürdőre nevezték át.[3] A fürdő második kútját 1936-ban fúrták Pávai-Vajna Ferenc vezetésével. Ekkor az 1240 méter mély kútból Európa legmelegebb, 77 °C hőmérsékleteű hévízforrása tört fel.[4]
1895-ben megszületett a döntés, hogy a Széchenyi-hegyre felköltöztetett Gloriette helyén egy millenniumi emlékművet, egy Nemzeti pantheont kell építeni. Wekerle Sándor miniszterelnök Zala György szobrászt és Schickedanz Albert építészt bízta meg a feladattal. A két oszlopcsarnok később készült el és a királyszobrokat csak 1905 és 1911 között készítették és helyezték el bennük. Eredetileg 14 magyar uralkodó szobra állt az emlékműben.
A Tanácsköztársaság alatt, 1919. május 1-jén az egész építményt vörös drapériával takarták le, Gábriel arkangyal szobrát obeliszkké alakították, és eléje Marx 7 méteres gipszből öntött alakját állították. A Habsburg királyok (I. Ferdinánd, III. Károly, Mária Terézia, II. Lipót és Ferenc József) szobrát kiemelték és Vignali Rafael öntödei vállalatához szállították. Ekkor tört össze az eredeti Ferenc József szobor, amelyet pár ún. proletár vert szét. A két világháború között ezeket a szobrokat ismét felállították. Az új Ferenc József-szobor (immár nem katonaruhában, hanem koronázási ruhában, azonban korona nélkül) 1926-ra készült el.
A monumentális mű a magyarság nagyságát, ezeréves államiságát jelképezi.
Hősök tere
1929-ben helyezték el a téren a Hősök emlékkövét (akkoriban „Nemzeti Hősök Országos Emlékköve” volt a neve), amelyet már 1917 óta terveztek felállítani a első világháborús Magyar hősök emlékünnepe méltó jelképeként.[5] A hosszas pályáztatás és pénzhiány miatt végül egy egyszerű kőtömb került a tér közepére, az Gloriette korábbi helyére, amit Horthy Miklós kormányzó javasolt. Az I. András magyar királyszarkofágjára emlékeztető emlékkövet Lechner Jenő készítette: 6,5 méter hosszú, 3 méter széles és 1,3 méter magas volt, budakalászi mészkőből készült, a tetején kereszttel, az Andrássy út felé néző lapján az „1914–1918”, míg az Árpád vezér szobra felé nézőn „AZ EZERÉVES HATÁROKÉRT” felirattal. Bár a kőtömb egy félkörben lesüllyesztett keretben került a térre, Zala György szobrász szerint, az kitakarta Árpád vezér szobrát, és stílusában sem tartotta odaillőnek. Az emlékkövet a Millenniumi emlékművel egyszerre avatták fel 1929. május 26-án, a Magyar hősök emlékünnepén.[6]
A teret 1932-ben nevezték el „Hősök terének”. Ekkor még virágágyások díszítették, de a 34. Eucharisztikus világkongresszusra (1938) készülve lekövezték, és az Árpád vezér szobor előtti rész díszburkolatot kapott a ma is látható motívumokkal, kb. 20 méter szélességben a tér széléig (ezt később megváltoztatták, más motívumok kerültek a helyére, 1958/1959-ben, és végül csak a teljes tér díszburkolásakor állították vissza az eredetit, 1980 körül).[7][8]
A második világháború alatt az emlékmű is bombatalálatot kapott, II. Lipót szobra teljesen megsemmisült, Mária Terézia szobra deréktól lefele megrongálódott, Ferenc József szobra kiesett a helyéről és a feje behorpadt. Az emlékkő is megsérült, de azt politikai okok miatt távolították el 1951-ben.
A kolonnádok szobrai alatt egy-egy dombormű mutat be egy fontos eseményt az adott történelmi alak életéből.
Az oszlopcsarnokok tetején allegorikus figurák láthatók. A bal oldali kolonnád tetején az Andrássy út felé néz a Munka és Jólét szobra, a másik végén pedig a Háború lovas kocsija. A jobb oldali oszlopcsarnokon az Andrássy út felé a Tudás és a Dicsőség alakja, a másik végén, a Háborúval szemben pedig a Béke lovas kocsija áll. A bronzszobrok alkotója szintén Zala György.[11]