Mexikói csónakfarkú

Mexikói csónakfarkú
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Család: Csirögefélék (Icteridae)
Nem: Quiscalus
Faj: Q. mexicanus
Tudományos név
Quiscalus mexicanus
(Gmelin, 1788)
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Mexikói csónakfarkú témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Mexikói csónakfarkú témájú médiaállományokat és Mexikói csónakfarkú témájú kategóriát.

A mexikói csónakfarkú (Quiscalus mexicanus) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, azon belül a csirögefélék (Icteridae) családjába tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése

A fajt Johann Friedrich Gmelin német természettudós írta le 1788-ban, a Corvus nembe Corvus mexicanus néven.[3]

Alfajai

  • Quiscalus mexicanus nelsoni (Ridgway, 1901) - az USA délkeleti része és Északnyugat-Mexikó
  • Quiscalus mexicanus graysoni (P. L. Sclater, 1884) - Mexikó keleti része
  • Quiscalus mexicanus obscurus (Nelson, 1900) - Mexikó délnyugati része
  • Quiscalus mexicanus monsoni (A. R. Phillips, 1950) - az USA középnyugati részétől Közép-Mexikó északi feléig
  • Quiscalus mexicanus prosopidicola (Lowery, 1938) - az USA középkeleti része és Északkelet-Mexikó
  • Quiscalus mexicanus mexicanus (Gmelin, 1788) - Közép-Mexikó, Guatemala, Salvador és Nicaragua
  • Quiscalus mexicanus loweryi (Dickerman & A. R. Phillips, 1966) - a Yucatán-félsziget és Belize
  • Quiscalus mexicanus peruvianus (Swainson, 1838) - Costa Rica, Panama, Kolumbia, Venezuela, Ecuador, Peru és Bolívia[2]

Előfordulása

Kanada, az Amerikai Egyesült Államok, Mexikó, Belize, Costa Rica, Guatemala, Honduras, Nicaragua, Panama, Salvador, Bolívia, Ecuador, Kolumbia, Peru és Venezuela területén honos.

Természetes élőhelyi a szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők, lombhullató erdők, mangroveerdők, folyók, patakok és mocsarak környékén, valamint szántóföldek, legelők, vidéki kertek és városi környezet. Állandó, nem vonuló faj.[4]

Megjelenése

Testhossza 33-43 centiméter, testtömege 265 gramm.[5]

A hím
és a tojó

Életmódja

Mindenevő, gerinctelenekkel, kisebb gerincesekkel, bogyókkal, gyümölcsökkel és magvakkal táplálkozik.[3]

Természetvédelmi helyzete

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

Jegyzetek

  1. ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. március 2.)
  2. ↑ a b Az Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2020. március 2.)
  3. ↑ a b Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2020. március 2.)
  4. ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. március 2.)
  5. ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2018. május 7.)

Források

További információk