A mexikói csónakfarkú (Quiscalus mexicanus) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe , azon belül a csirögefélék (Icteridae) családjába tartozó faj .[ 1] [ 2]
Rendszerezése
A fajt Johann Friedrich Gmelin német természettudós írta le 1788-ban, a Corvus nembe Corvus mexicanus néven.[ 3]
Alfajai
Quiscalus mexicanus nelsoni (Ridgway, 1901) - az USA délkeleti része és Északnyugat-Mexikó
Quiscalus mexicanus graysoni (P. L. Sclater, 1884) - Mexikó keleti része
Quiscalus mexicanus obscurus (Nelson, 1900) - Mexikó délnyugati része
Quiscalus mexicanus monsoni (A. R. Phillips, 1950) - az USA középnyugati részétől Közép-Mexikó északi feléig
Quiscalus mexicanus prosopidicola (Lowery, 1938) - az USA középkeleti része és Északkelet-Mexikó
Quiscalus mexicanus mexicanus (Gmelin, 1788) - Közép-Mexikó, Guatemala, Salvador és Nicaragua
Quiscalus mexicanus loweryi (Dickerman & A. R. Phillips, 1966) - a Yucatán-félsziget és Belize
Quiscalus mexicanus peruvianus (Swainson, 1838) - Costa Rica, Panama, Kolumbia, Venezuela, Ecuador, Peru és Bolívia[ 2]
Előfordulása
Kanada , az Amerikai Egyesült Államok , Mexikó , Belize , Costa Rica , Guatemala , Honduras , Nicaragua , Panama , Salvador , Bolívia , Ecuador , Kolumbia , Peru és Venezuela területén honos.
Természetes élőhelyi a szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők, lombhullató erdők, mangroveerdők, folyók, patakok és mocsarak környékén, valamint szántóföldek, legelők, vidéki kertek és városi környezet. Állandó, nem vonuló faj.[ 4]
Megjelenése
Testhossza 33-43 centiméter, testtömege 265 gramm.[ 5]
A hím
és a tojó
Életmódja
Mindenevő, gerinctelenekkel, kisebb gerincesekkel, bogyókkal, gyümölcsökkel és magvakkal táplálkozik.[ 3]
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[ 4]
Jegyzetek
Források