Mernoferré Ay

Mernoferré Ay
előd
egyiptomi fáraó
utód
Ibiau
XIII. dinasztia
Merhotepré Ini
Mernoferré Ay sírja piramidionjának egy részlete
Mernoferré Ay sírja piramidionjának egy részlete
Uralkodása23 év 8 hónap 18 nap, i. e. 1701–1677,[1] i. e. 1695–1685,[2] i. e. 1684–1661[3]
Prenomen
<
N5
U7		 nfr
>

mr-nfr-rˁ
Mernoferré
„Aki szereti Ré tökéletességét”
Nomen
<
iA2ii
>

Ay
A torinói királylistán:
<
N5U7
r		 nfr
>

Mernoferré
FőfeleségeIneni (?)
A Wikimédia Commons tartalmaz Mernoferré Ay témájú médiaállományokat.

Ay (uralkodói nevén Mernoferré) az ókori egyiptomi XIII. dinasztia egyik uralkodója. Ő a dinasztia leghosszabb ideig hatalmon lévő királya, egyben az utolsó, akit Felső-Egyiptomon kívül is említenek, bár hosszú uralkodása ellenére kevés említése maradt fenn. Ez is mutatja, hogy ebben az időben a központi hatalom már meggyengült, uralkodásának végére teljesen összeomlott.[1][3] Valószínű, hogy az ő uralkodása alatt hagyták el Itj-taui városát, amely a Középbirodalom alatt Egyiptom fővárosa volt; emiatt egyes tudósok őt tartják a Középbirodalom utolsó fáraójának. Egy nevét viselő piramidion azt mutatja, hogy lehetséges, hogy épült piramisa, talán a memphiszi nekropoliszban.

Helye a kronológiában

Edény Mernoferré Ay nevével, Metropolitan Művészeti Múzeum

Relatív helye a kronológiában a XIII. dinasztia közepén a torinói királylistának köszönhetően biztosnak mondható. Ay neve a 8. oszlop 3. sorában (Alan Gardiner számozása szerint a 6., Jürgen von Beckerath szerint a 7. oszlop 3. sorában) olvasható, ennek alapján tudni, hogy elődje Uahibré Ibiau, utóda Merhotepré Ini, aki talán a fia volt.[1]

Pontos helye a kronológiában vitatott, von Beckerath és Aidan Dodson szerint dinasztiájának 27. uralkodója,[4] Kim Ryholt szerint a 32., Darrell Baker szerint a 33.[1][5] Abszolút datálása szintén vitatott, Ryholt i. e. 1701–1677 közé,[1] Thomas Schneider i. e. 1684–1661 közé teszi.[3]

Uralkodásának hossza

Ay uralkodásának hossza, melyet a torinói papirusz említ, szintén vitatott volt egy időben. Jürgen von Beckerath a sérült szöveget úgy olvasta, hogy 13 évig uralkodott,[6] Alan Gardiner és Kenneth Kitchen szerint azonban 23 évet említ a szöveg.[7][8] Kim Ryholt döntötte el a vitát, aki megerősítette, hogy a papiruszon 23 év, 8 hónap 18 nap olvasható.[1] Ryholt szerint egyértelműen fennmaradt az a vonal, ami megkülönbözteti a 20-at vagy 30-at a 10-től, így az olvasat mindenképpen vagy 23 év, vagy (kevésbé valószínű) 33 év.[1] Ezzel Mernoferré Ay a leghosszabb ideig hatalmon lévő uralkodója annak a dinasztiának, amelynek legtöbb királya csak pár évig uralkodott.

Uralkodása és említései

Mernoferré Ay zöld mázas szteatitszkarabeusza, British Museum (EA 16567).[9]

A XIII. dinasztia közepének királyaként Mernoferré Ay a Nílus-delta keleti részét uraló XIV. dinasztiával egyidőben uralkodott Felső- és Közép-Egyiptomban. Kim Ryholt és Darrell Baker feltételezik, hogy erővel foglalta el a trónt elődjétől, Ibiautól.[1][5] Ezt arra alapozzák, hogy Ay nevében és feliratain nem szerepelt apja neve,[1] pedig ha apja is uralkodott volna, akkor szerepelne, ahogy a dinasztia sok más uralkodójánál is. Nem tudni, ki volt a felesége, de az ebben az időben élt Ineni királyné, kinek szkarabeuszai stílusban hasonlók Ay szkarabeuszaihoz, talán a felesége volt.[1]

Mernoferré Ay neve 62 szkarabeuszon és egy pecséthengeren[10] szerepel; ezek közül 51 lelőhelye ismeretlen.[5][11][12] Az ismert lelőhelyű szkarabeuszok közül három került elő Alsó-Egyiptomból (egy Bubasztiszból, kettő Tell el-Jahudijából),[1][5] a többi Abüdoszból, Koptoszból és Listből, melyek Közép- vagy Felső-Egyiptomban találhatóak. Ezek mellett említik egy obszidián vázán, amely ma a Metropolitan Művészeti Múzeumban található,[13] egy Szobeknek szentelt gömbön,[14] egy mészkőtömb feliratán, egy piramidionon, valamint egy ajtókeret darabján, melyet 1908-ban fedezett fel Georges Legrain Karnakban.[5][15][16]

A piramidiont az egyiptomi rendőrség rablóktól kobozta el 1911-ben Fakuszban (Faqus), közel az ókori Avarisz városához. A rajta lévő ábrázoláson Ay látható, amint Hórusznak, az ég urának áldoz. A piramidion léte azt mutatja, hosszú uralkodása alatt piramis is épült Ay számára.[16][17] Az a tény, hogy a rablók valószínűleg a mai Khatana közelében (Kantír városrésze, az ókori Avarisz helyén) fedezték fel, jelentős, mivel Ay uralkodása idején Avarisz volt a hükszosz XIV. dinasztia fővárosa. Az egyiptológusok szerint a piramidion Memphiszből származik, a nekropoliszból, ahol Ay piramisa állhatott, és a hükszoszok i. e. 1650 körül kifosztották a temetkezést, a piramidiont pedig magukkal vitték Avariszba.[1][5] Ezt a piramidion sérült felirata is megerősíti, amely eredetileg négy istenhez szólt; köztük volt Ptah és Ré-Hórusz (Ré-Harahti) is. Ezen istenek kultusza ebben az időben a memphiszi nekropoliszhoz kötődött, nem Avariszhoz.[1] Ugyanerre a sorsra jutott a szintén XIII. dinasztiabeli Imiermesa két kolosszusa.

Öröksége

Ajtókeret Mernoferré Ay nevével.[15]

Bár Mernoferré Aynak számos említése fennmaradt, közel 24 évnyi uralkodásához képest ez még mindig viszonylag kevésnek minősül.[5] Ez arra utal, Egyiptom ebben az időben már komoly problémákkal küzdött; Ay uralkodásának végére a központi hatalom már valószínűleg teljesen összeomlott.[1]

Mernoferré Ay a dinasztia utolsó uralkodója, akit Felső-Egyiptomon kívül is említenek.[3] Ez arra utalhat, hogy a régi középbirodalmi fővárost, Itjtauit elhagyták a felső-egyiptomi Théba kedvéért.[18] Daphna Ben Tor szerint ezt az váltotta ki, hogy a kánaáni uralkodók megszállták a Delta keleti vidékét és Memphisz környékét; több egyiptológus szerint Ay uralkodásának végére a XIII. dinasztia királyai már elvesztették az irányítást Alsó-Egyiptom – beleértve a Delta vidékét és talán Memphiszt is – fölött. Ezen szerzők számára Ay uralkodásának vége jelenti a Középbirodalom végét és a második átmeneti kor kezdetét.[18] Ryholt és Baker azonban nem értenek egyet ezzel a feltevéssel, mert a dinasztia végének egyik uralkodója, Szehekenré Szanhptahi sztéléje arra utal, hogy a király Memphisz fölött is uralkodott. Sajnos nem tudni, honnan került elő ez a sztélé.[1][5]

Jegyzetek

  1. ↑ a b c d e f g h i j k l m n o Kim S. B. Ryholt: The Political Situation in Egypt during the Second Intermediate Period, c.1800–1550 BC, Carsten Niebuhr Institute Publications, vol. 20. Copenhagen: Museum Tusculanum Press, 1997, részletek online
  2. ↑ Gae Callender: The Middle Kingdom Renaissance (c. 2055–1650 BC) in: Ian Shaw (editor): The Oxford History of Ancient Egypt, OUP Oxford (2003), ISBN 978-0192804587.
  3. ↑ a b c d Thomas Schneider in: Ancient Egyptian Chronology - Edited by Erik Hornung, Rolf Krauss, and David A. Warburton, online, p. 181, 497
  4. ↑ Jürgen von Beckerath: Handbuch der ägyptischen Königsnamen, Münchner ägyptologische Studien, Heft 49, Mainz: Philip von Zabern, 1999, ISBN 3-8053-2591-6, see p. 98–99
  5. ↑ a b c d e f g h Darrell D. Baker: The Encyclopedia of the Pharaohs: Volume I - Predynastic to the Twentieth Dynasty 3300–1069 BC, Stacey International, ISBN 978-1-905299-37-9, 2008, p. 65–66
  6. ↑ Jürgen von Beckerath: Untersuchungen zur politischen Geschichte der Zweiten Zwischenzeit in Ägypten, Glückstadt, J.J. Augustin, 1964
  7. ↑ Alan Gardiner: The Royal Canon of Turin, Griffith Institute new edition (1988), ISBN 978-0900416484
  8. ↑ Kenneth Kitchen: The Basics of Egyptian Chronology in Relation to the Bronze Age at the "High, Middle or Low", University of Göteborg conference, 1987, JSTOR 505957
  9. ↑ Harry Reginald Hall: Catalogue of Egyptian scarabs, etc., in the British Museum, vol 1 (1913), online, p. 20.
  10. ↑ Mernoferré Ay pecséthengere a Metropolitan Művészeti Múzeum katalógusában
  11. ↑ Mernoferré Ay három szkarabeusza az ötből, amely a Petrie Múzeumban, található; Digital Egypt
  12. ↑ Olga Tufnell: Studies on Scarab Seals, vol. II, Aris & Philips, Warminster, 1984, pp. 159–161, 181, 184–187, 200, 368–369, seals No. 3168–3183, pl. LV–LVI.
  13. ↑ Mernoferré Ay vázája a Metropolitan online katalógusában
  14. ↑ Gerard Godron: Deux objets du Moyen-Empire mentionnant Sobek, BIFAO 63 (1965), p. 197–200, available online Archiválva 2014. szeptember 7-i dátummal a Wayback Machine-ben.
  15. ↑ a b Georges Legrain: Notes d'inspection - Sur le Roi Marnofirrì, in Annales du Service des antiquités de l'Egypte (ASAE) 9 (1908) online, p. 276.
  16. ↑ a b Labib Habachi: "Khata'na-Qantir: Importance", ASAE 52 (1954) pp. 471–479, pl.16–17
  17. ↑ Labib Habachi: Tell el-Dab'a and Qantir, Osterreichischen Akademie der Wissenschaften (2001), pp. 172–174, no. 18, ISBN 978-3-7001-2986-8
  18. ↑ a b Daphna Ben Tor: Sequences and chronology of Second Intermediate Period royal-name scarabs, based on excavated series from Egypt and the Levant, in: The Second Intermediate Period (Thirteenth-Seventeenth Dynasties), Current Research, Future Prospects edited by Marcel Maree, Orientalia Lovaniensia Analecta, 192, 2010, p. 91

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Merneferre Ay című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.