A sztélé (görög nyelven: στήλη, stēlē) faragott, vésett jelekkel vagy feliratokkal, gyakran ábrázolásokkal is ellátott nagyméretű kőtábla, kő- vagy ritkábban faoszlop, melyet többnyire emlékműnek vagy síremléknek emeltek.

Gyakran egy terület határainak jelölésére, városalapítás vagy győzelmes csaták emlékének megörökítésére is használták.

Használata széles körben elterjedt az ókori Közel-Keleten, Egyiptomban, Görögországban, továbbá Kínában és Belső-Mongóliában, valamint Közép-Amerikában az olmék és a maja civilizáció területén.

A sztélék régi kultúrák, gyakran egész eltűnt népek vagy civilizációk tanúi. Esetenként a történelem legfontosabb forrásai közé tartoznak, mint pl. Hammurapi törvényoszlopa, az óbabiloni kor egyik legfontosabb szövegemléke, amely a párizsi Louvre-ban található. Sok más múzeum, köztük a budapesti Szépművészeti Múzeum is őriz közülük néhányat, ilyen pl. Hormesz kincstárőr sztéléje az ókori Egyiptomból (Újbirodalom).

• 
  Merenptah-sztélé
• 
  Mésa-sztélé
• 
  Palermói kő
• 
  Rosette-i kő
• 
  Qianlingi szöveg nélküli sztélé

• 15 éve törölték el a halálbüntetést Magyarországon. (Hozzáférés: 2008. november 16.) Múlt-kor portál, 2005. október 25.
• Hormesz kincstárőr sztéléje. (Hozzáférés: 2008. október 31.)^{[halott link]} Szépművészeti Múzeum

• Az egyiptomi sztélék. maatkara.extra.hu. (Hozzáférés: 2022. december 9.)

• Kudurru