Típusfaja a M. carinatus, de a felfedezése utáni 150 évben további hét fajt is elneveztek, melyek közül jelenleg csak a M. kalae számít érvényesnek. Ezen időszak utolsó éveiben a prosauropodák rendszertana sokat változott, és számos tudós vitatni kezdte, hogy a Massospondylust a dinoszauruszok evolúciós fájának megfelelő pontján helyezték-e el. A nem számára megalkotott családnév, a Massospondylidae érvényessége a prosauropodák kapcsolatainak változásai miatt szintén vitatottá vált. Nem világos az sem, hogy mely más dinoszauruszokkal tartozott egy csoportba (amennyiben voltak ilyenek); de a családot több 2007-ben megjelent cikk is érvényesnek tekinti.
Valószínűleg növényevő volt, bár létezik olyan elképzelés, ami szerint prosauropodák mindenevők voltak. Karcsú testtel, hosszú nyakkal és farokkal rendelkezett, mellső lábainak hüvelykujjain éles karmok helyezkedtek el, melyeket a táplálkozás vagy esetleg a védekezés során használhatott. Néhány újabb vizsgálat szerint a Massospondylus folyamatosan növekedett egész életében, testében a madarakéhoz hasonló légzsákok voltak, és feltehetően gondozta az utódait.
Anatómia
A Massospondylus és az ember méretének összehasonlítása
A Massospondylus közepes méretű prosauropoda volt, testhossza körülbelül 4–[1][2][3] 6[4][5] méter, tömege mintegy 135[3]-250[6] kilogramm lehetett. Habár sokáig négy lábon járó állatként ábrázolták, egy 2007-ben, a mellső lábakon elvégzett anatómiai vizsgálat megállapította, hogy a két végtag mozgásának korlátozottsága megnehezíthette ezt a járásmódot. Emellett a vizsgálat kizárta az ujjízületeken való járás valószínűségét és a helyváltoztatás más módjait is, arra hivatkozva, hogy a Massospondylus csak korlátozott mértéken volt képes megcsavarni a mellső végtagjait. Ezért, még ha a tömege alapján négy lábon járónak tűnik is, kénytelen volt a hátsó lábain mozogni.[7]
Egy Massospondylus csontváza a londoni Natural History Museumban, a 2007 előtt feltételezett testtartásban
A Massospondylus ennek ellenére a legtöbb szempontból átlagos prosauropoda volt. Karcsú testtel, kis fejjel, hosszú nyakkal és farokkal rendelkezett. Nyakát 9, hátát 13, keresztcsontját 3, farkát pedig 40 csigolya alkotta. Szeméremcsontja – a hüllőmedencéjűekre jellemző módon – előre irányult. Könnyebb testfelépítésű volt, mint a hozzá hasonló Plateosaurus.[8] Egy újabb felfedezés alapján a Massospondylus jól fejlett kulcscsontokkal rendelkezett, melyek a villacsonthoz hasonlóan összekapcsolódva helyezkedtek el, így valószínűleg nem volt képes mozgatni a vállait, de maguk a kulcscsontok mégsem voltak olyan fejletlenek és használhatatlanok, mint azoknál a dinoszauruszoknál, amelyeknek nincs igazi villacsontjuk. Ez a felfedezés azt is jelzi, hogy a madarak villacsontja a kulcscsontokból alakult ki.[9]
A Plateosaurushoz hasonlóan minden lábán öt ujja volt, a hüvelykujjain pedig nagy karmokat viselt, amiket feltehetően táplálkozásra vagy a ragadozókkal szembeni védekezésre használt. A mellső láb negyedik és ötödik ujja kisebb volt, aszimmetrikus látszatot keltett. A 2007-es vizsgálat megállapította, hogy a kéztartás félig szupinált („imádkozó tartás”) volt, a tenyerek egymás felé fordultak; a csuklókat sosem találták meg elfordított helyzetben a még ízelt (kapcsolódó részekből álló) fosszíliáknál.[7]
A koponya
A Massospondylus koponyájának ábrája, a rajta található különböző nyílásokkalAz agyüregről készült öntvény (fent) és annak elhelyezkedése a koponyában (lent) a BP 1/4779 azonosítójú példányon végzett µCT letapogatás alapján
Fejének hossza körülbelül a combcsont hosszának felét érte el. Számos nyílás található rajta, melyek csökkentik a tömegét és izomtapadási pontokat, illetőleg helyet biztosítanak az érzékszervek számára. A nyílások a koponya két oldalán szimmetrikusan helyezkednek el. Elöl két nagyobb méretű, ellipszis alakú orrnyílás található. A szemnyílások aránylag nagyobbak, mint a hasonló nemeknél, például a Plateosaurusnál. A szemek és az orr között elhelyezkedő oldalsó nyílás (fenestra antorbitalis) kisebb, mint a Plateosaurusé. A koponya hátsó részén, közvetlenül a szemek mögött oldalt és felül, valamint az állkapocs oldalán, további nyílások találhatók.[8] A koponya szélesebb és rövidebb, mint a Plateosaurusé, de az összehasonlítást megnehezíti, hogy az egyes példányok koponyái sérültek, csak a helyreállított változataik vizsgálhatók.[8] A különböző egyedek koponyái eltérő jellegzetességeket mutatnak; például más a szemnyílás felső szegélyének vastagsága és a felső állcsont alsó részének magassága. Ezek a különbségek talán a nemi kétalakúság jelei,[10] vagy az egyedek közti kisebb eltérések lehetnek.[11]
Más prosauropodákhoz hasonlóan valószínűleg a Massospondylusnak is volt a táplálék kihullását gátló pofarésze, mivel az állkapocs csontok felszínén a hüllőkre jellemző apró lyukaknál jóval nagyobbak találhatók a véredények számára.[8] A. W. Crompton és John Attridge 1986-ban készült tanulmányukban megállapították, hogy a Massospondylus koponyák a túlharapás jeleit mutatják, és azt feltételezték, hogy az alsó állkapocs elején egy elszarusodott csőrszerű képződmény helyezkedhetett el, ami az alsó és a felső fogsor közötti távolságot töltötte ki.[12] A feltételezésről azonban a későbbiekben megállapították, hogy helytelen, mivel az eltérést a fosszíliára alulról és felülről ható nyomás okozta. A hasonló módon nem sérült koponyáknál nem észlelhető a túlharapás.[10] Emellett úgy tűnik, hogy a fogak alaktanára vonatkozó megállapítások a fogak állkapocsban való elhelyezkedésén alapulnak.[13] Bár a Massospondylusheterodont fogazata nagyobb fogak közötti eltérést mutat, mint a Plateosaurusé, nem ér el olyan szintű specializációt, ami például a Heterodontosaurusnál tapasztalható.[13] A felső fogsor elülső fogai kör keresztmetszetűek és kúposak, ellentétben a hátsó fogakkal, melyek laposabbak és ovális keresztmetszetűek.[8][13]
Felfedezés
A Massospondylus első fosszíliáit Richard Owen írta le 1854-ben.[14] Neve az ógörög masszon ('megnyúlt')[15] és szpondülosz ('gerinc') szavakból származik.[16] A fosszíliákat J. M. Orpen fedezte fel az Elliot-formáció felső részén, a dél-afrikai Harrismith közelében, 1853-ban. A maradványok között megtalálhatók voltak a nyak, a hát és a farok csigolyák, egy lapocka, egy felkarcsont, egy részleges csípő, egy combcsont, egy sípcsont és a kezek, valamint a lábak csontjai. A holotípus a londoni Royal College of Surgeons gyűjteményébe került, majd megsemmisült a második világháború alatt; csupán a másolatai maradtak fenn.[17] A későbbiekben feltételezett Massospondylus maradványok kerültek elő a dél-afrikai Elliot-formáció felső részéről, a clarens formációból, a bushveldi homokkő formáció dél-afrikai és lesothói részéről; a zimbabwei Forest Sandstone-formációból és a Karroo Sandstone-formáció felső részéről; valamint az arizonai Kayenta-formációból. Ezek a leletek legalább 80 hiányos csontvázat és négy koponyát tartalmaznak, egy részük fiatal, más részük pedig felnőtt egyedektől származik.[8]
Az arizonai lelet egy 1985-ös leírásból vált ismertté. Ez a példány 25%-kal nagyobb koponyával rendelkezett, mint a legnagyobb afrikai társa.[13] A felső állkapcsa elülső részén (premaxilla) 4, a hátsó részén (maxilla) pedig 16 fog található. A dinoszauruszok között egyedülálló módon apró, egy milliméter hosszú palatális fogakkal is rendelkezett.[18] Az afrikai koponyák újabb vizsgálata azonban feltárta, hogy a kayentai példány nem tartozik a Massospondylus nembe.[19]
Argentínából is ismert Massospondylusról szóló beszámoló,[8] de erről a leletről később megállapították, hogy egy közeli rokon nemhez tartozik. A több részleges csontvázat és legalább egy koponyát tartalmazó fosszíliákra a kora jura kori Cañon del Colorado-formációban találtak rá, az argentínai San Juan mellett. Az anyag 2009-ben az Adeopapposaurus nevet kapta.[20]
Fajok
Számos fajt neveztek el, azonban a legtöbbet már nem tekintik érvényesnek.
A típusfaj a Richard Owen által elnevezett M. carinatus.[21] A további fajok közé tartozik a M. browni (Harry Seeley, 1895),[22] a M. harriesi (Robert Broom 1911),[23] a M. hislopi (Richard Lydekker, 1890),[24] a M. huenei (Cooper, 1981),[25] a M. kaalae (Barrett 2009),[26] a M. rawesi (Lydekker, 1890)[24] és a M. schwarzi (Haughton, 1924).[27]
Az M. browni, a M. harriesi és a M. schwarzi az Elliot-formáció felső részéről kerültek elő, a dél-afrikai Cape Province-ból. Mindhárom töredékes maradványok alapján ismert, és a legújabb vizsgálat alapján mindhárom kétséges névként (nomen dubium) kezelendő.[8]
Az M. brownit két nyak-, két hát-, és három farokcsigolya, valamint a hátsó láb különböző részei alapján írták le.[22] Az M. harriesinek csupán egy mellső lábát találták meg.[23] Az M. schwarzinak mindössze az egyik hiányos lába és a keresztcsontja került elő.[27] Az M. hislopi és a M. rawesiIndiából származik.[24] Az M. hislopi gerincmaradványára az Andhra Pradeshnél levő Maleri-formáció késő triász kori rétegében bukkantak rá, míg a M. rawesinek csak egy foga került felszínre a maharashtrai Takli-formáció késő kréta kori rétegéből.[28] A legújabb vizsgálat a M. hislopit kísérletképpen meghatározatlan sauropodomorphaként sorolta be,[8] a M. rawesi azonban vagy egy theropoda maradványa,[29] vagy nem dinoszauruszhoz tartozik.[17] Michael R. Cooper szerint a M. huenei a Lufengosaurus huenei egyik változata lehet, és azt javasolta, hogy a Lufengosaurust tekintsék a Massospondylusszinonimájának,[25] a javaslatát azonban elutasították.[8]
A M. kaalae-ról 2009-ben készült leírás egy részleges koponya alapján, ami az Elliot-formáció felső részén került elő a dél-afrikai Herschel-körzetben. Ez a faj ugyanabból az időből és térségből származik, amelyből a M. carinatus. A típusfaja az agyüreg morfológiájában és a koponya más tulajdonságaiban, többek között a premaxilla arányaiban tér el.[26]
Kétséges nevek
Több dinoszaurusz nevet is a Massospondylus szinonimájaként kezelnek. Ezek közé tartozik az Aristosaurus, a Dromicosaurus, a Gryponyx, a Hortalotarsus, a Leptospondylus, és a Pachyspondylus, melyek kevés tudományos értékkel bíró bizonytalan elnevezések.[25] A Hortalotarsus skirtopodust Harry Seeley azonosította 1894-ben, néhány lábcsont alapján. A következő évben Richard Owen néhány csigolya fosszíliát megvizsgálva alkotta meg a Leptospondylus capensis és a Pachyspondylus orpenii nevet. Ezek a fosszília töredékek a második világháborúban megsemmisültek. Az Aristosaurus erectus nevet E. C. N. van Hoepen adta 1920-ban, egy olyan példánynak, melynek majdnem a teljes csontváza megőrződött. A szintén Hoepen által elnevezett Dromicosaurus gracilisnek csak a hiányos csontváza került elő. A mindössze egy csípő alapján ismert Gryponyx taylori fajt Sidney H. Haughton nevezte el 1924-ben. Ezek a fosszíliák Dél-Afrika hettangi vagy sinemuri korszakához tartozó rétegeiből kerültek elő, ahol a Massospondylust is megtalálták.[30][31] A zoológiai nevezéktan szabályai szerint ezek az elnevezések szinonimáknak tekintendők. Mivel a Massospondylus név korábban szerepelt tudományos cikkben, elsőbbséget élvez.
A bazális sauropodomorphák egyszerűsített filogenetikája Adam M. Yates nyomán (2007-ből).[32] Ez alapján a Massospondylus közeli rokonságban áll a Lufengosaurusszal és a Coloradisaurusszal. Ez csupán egy, a bazális sauropodomorphákról készült számos kladogram közül.
A Massospondylus a prosauropodákhoz, a korai hüllőmedencéjű dinoszauruszok egy csoportjához tartozik, amely a triász és a jura időszak idején élt, de a jura végére kihalt. Ebbe a csoportba tartozott például a Plateosaurus,[8] a Yunnanosaurus[8] és a Riojasaurus[33] is. A bazális sauropodomorphák rendszertana folyamatosan változik, és a filogenetikus rendszertanban számos, korábban klasszikus prosauropodának tekintett nemet eltávolítottak a csoportból, arra hivatkozva, hogy nem alkotnak kládot (olyan természetes csoportot, amely egy közös ős valamennyi leszármazottját tartalmazza). Tisztázatlan, hogy a prosauropodák közül mely állatok alkotnak monofiletikus (természetes) csoportot.
Adam M. Yates és James W. Kitching 2003-ban létrehozott egy kládot, ami tartalmazza a Riojasaurust, a Plateosaurust, a Coloradisaurust, a Massospondylust és a Lufengosaurust.[34]
Peter M. Galton és Paul Upchurch (2004-es) kládjában az Ammosaurus, az Anchisaurus, az Azendohsaurus, a Camelotia, a Coloradisaurus, az Euskelosaurus, a Jingshanosaurus, a Lessemsaurus, a Lufengosaurus, a Massospondylus, a Melanorosaurus, a Mussaurus, a Plateosaurus, a Riojasaurus, a Ruehleia, a Saturnalia, a Sellosaurus, a Thecodontosaurus, a Yimenosaurus és a Yunnanosaurus monofiletikus prosauropoda csoportot alkot.[8] Jeffrey A. Wilson (2005-ös) véleménye szerint a Massospondylus, a Jingshanosaurus, a Plateosaurus és a Lufengosaurus természetes csoportot alkot, a Blikanasaurusszal és az Antetonitrusszal, melyek feltételezett sauropodák.[35] Matthew F. Bonnan és Adam M. Yates (2007-ben) a Camelotiat, a Blikanasaurust és a Melanorosaurust feltételezett sauropodaként sorolta be.[36] Yates (2007-ben) bazális sauropodának nyilvánította az Antetonitrust, a Melanorosaurust és a Blikanasaurust, és elvetette a Prosauropoda alrendág használatát, mivel úgy vélte, hogy a Plateosauridae család szinonimájának tekinthető, habár nem zárta ki annak lehetőségét sem, hogy néhány prosauropoda, például a Plateosaurus, a Riojasaurus, a Massospondylus, valamint legközelebbi rokonaik monofiletikus csoportot alkothattak.[32]
A Massospondylus a Massospondylidae család típusneme és névadója. A Massospondylidae családba tartozik a Yunnanosaurus is,[37] habár Lu Junchang és más kutatók (2007-ben) a Yunnanosaurust saját családba sorolták be.[38] Yates (2007-ben) úgy vélte, hogy a Massospondylus, a Coloradisaurus és a Lufengosaurus massospondylidák, az Anchisauria kládba tartozó Yunnanosaurusszal együtt.[32] Nathan D. Smith és Diego Pol (2007-ben) egy filogenetikai elemzést végeztek, mely alapján a Massospondylus, a Coloradisaurus, és a Lufengosaurus mellett egy új nemet, a Glacialisaurust is a Massospondylidae család tagjaként osztályozták.[39] Az Adeopapposaurus olyan fosszíliákon alapul, amelyeket eredetileg a Massospondylus dél-amerikai képviselőjének gondolták, de később egy másik massospondylida nembe sorolták be.[20]
A dél-afrikai kora jura kori rétegekből előkerült theropodák, például a Megapnosaurus, kisebbek voltak a Massospondylushoz hasonló közepes méretű prosauropodáknál. A kis ragadozóknak gyorsan és meglepetésszerűen kellett lecsapniuk a prosauropodákra, melyek a mellső és hátsó lábaikon levő karmaikkal védhették magukat.[42] A 6 méter hosszúságú[43] húsevő theropoda, a Dracovenator is ekkor élt (a hettangi és sinemuri korszakok során), és a maradványait megtalálták az Elliot-formációban is, ahonnan a Massospondylus előkerült.[44]
Ősbiológia
Más dinoszauruszokhoz hasonlóan a Massospondylus biológiájának nagy része, beleértve viselkedését, színét és fiziológiáját is, ismeretlen. A legújabb vizsgálatok azonban lehetővé tették, hogy a kutatók elméleteket gyártsanak a növekedési mintákat,[45] a táplálkozást,[46] a testhelyzetet,[7] a szaporodást[47] és a légzőrendszert[48] illetően.
Egy 2007-es tanulmány alapján a Massospondylus képes lehetett rövid karjait a ragadozókkal vagy a fajtársakkal való harc, valamint táplálkozás közben használni, bár a száját nem volt képes elérni velük. A tudósok úgy vélik, hogy a Massospondylus a nagy hüvelykujj karmai segítségével letéphette a fákról az ehető részeket,[7] de harc, ásás vagy akár a tisztálkodás[13] során is a segítségére lehettek.
Növekedés
Egy fiatal és egy felnőtt Massospondylus koponyája
Egy 2005-ös vizsgálat szerint a Massospondylustestvértaxonja, a Plateosaurus olyan növekedési mintákat mutat, amire hatással voltak a környezeti tényezők. Amikor bőségesen állt rendelkezésre az élelem, vagy amikor a klíma kedvezőbb volt, a Plateosaurus növekedése meggyorsult. Ez az úgynevezett „fejlődési képlékenység” más dinoszauruszoknál például a Massospondylusnál nem figyelhető meg, annak ellenére, hogy közeli rokonságban álltak egymással. A vizsgálat során az is kiderült, hogy a Massospondylus növekedése egy jellegzetes görbét követett, amely a növekedési arány változásokat és az egyedek végleges méretét illetően kis eltéréseket mutat.[45] Egy másik, kormeghatározással kapcsolatos vizsgálat szerint a Massospondylus átlagos növekedési aránya 17 kilogramm volt évente, és nagyjából 15 éves korára érte el a végleges méretét.[49]
Táplálkozás
A Massospondylus és más prosauropodák növényevők vagy mindenevők lehettek. Az 1980-as években és a 2000-es évek első felében az őslénykutatók arról vitatkoztak, hogy a prosauropodák képesek voltak-e húsevőként élni.[18][25] A húsevő prosauropodák elméletét azonban kétségbe vonták, és az újabb vizsgálatok már növényevő vagy mindenevő életmódot valószínűsítenek. Galton és Upchurch (2004-ben) úgy vélték, hogy a koponya jellegzetességei (például az állkapocs ízület) közelebb állnak a növényevő hüllőkéhez, mint a húsevőkéhez, míg a fogak koronájának alakja a modern növényevő vagy mindenevő leguángyíkokéra hasonlít. A fogkorona maximális szélessége nagyobb, mint a gyökéré, miáltal a vágóél a ma élő növényevő vagy mindenevő hüllőkére emlékeztet.[8] Paul M. Barrett (2000-ben) felvetette, hogy a prosauropodák kiegészíthették a növényi táplálékukat az általuk elejtett apróbb állatok vagy esetleg dögök húsának elfogyasztásával.[50] A zúzókövek (gasztrolitok), melyeket a dél-afrikai Massospondylus fosszíliákkal[13] és egy Virginia állambeli késő triász kori Massospondylusszerű állat maradványaival együtt találtak,[46] arról árulkodnak, hogy az állat köveket nyelt az emésztése megkönnyítésére;[13] az állat zúzájának izom-összehúzódásai porrá őrölték a lenyelt növényi anyagokat, kompenzálva a rágószervek tökéletlenségét.
Szaporodás
Művészi rekonstrukció, amely négy lábon járó állatként ábrázol egy fiatal Massospondylust
1977-ben hét 190 millió éves tojást találtak a dél-afrikai Golden Gate Highlands National Parkban, melyeket James Kitching a Massospondylusénak tulajdonított. Közel 30 évvel később, a fosszíliákból 15 centiméter hosszú embriókat távolítottak el. Ezek a valaha talált legrégebbi dinoszaurusz embriók. A születendő utódoknak még nem voltak fogaik, ami alapján feltételezhető, hogy a születésük után nem tudták ellátni magukat. A lábaik közel egyenlő hosszúak voltak, így valószínű, hogy az újszülött Massospondylusok négy lábon jártak.[47] A koponya és a szemek a test arányait tekintve túlméretezettek voltak, ahogyan az más gerincesek fiatal példányainál is megfigyelhető, emellett pedig a koponyájuk magasabb és sokkal keskenyebb is volt a felnőttekénél.[13] Az utódok négylábúságából kikövetkeztethető, hogy a későbbi sauropodák e fiatalkori jellegzetesség visszamaradása (az úgynevezett pedomorfózis) révén váltak felnőtt korukra négy lábon járó állatokká.[47]
Légzőrendszer
Számos hüllőmedencéjű dinoszaurusz rendelkezett levegőtartalmú üreges csigolyákkal és bordákkal (foramina pneumatica), melyek amellett, hogy csökkentették a csontok tömegét, talán egyszerű átáramoltató cirkulációs rendszerként is működtek, amihez hasonló a modern madaraknál is megtalálható. Egy ilyen rendszerben üregesek a nyakcsigolyák és a bordák a nyaki légzsáknál, a hátcsigolyák a tüdőnél, a deréktáji és keresztcsonti (csípő) csigolyák pedig a hasi légzsáknál. Ezek a szervek egy nagyon hatékony és összetett légzőrendszert alkotnak.[51] A prosauropodák a hüllőmedencéjűek egyetlen nagyobb csoportja, melynek nincs kiterjedt foramina pneumatica rendszere. A Plateosaurusnál és a Thecodontosaurusnál találhatók olyan nyomok, amelyek a pneumatikus bemélyedésekre hasonlítanak, de kisebbek azoknál. Egy 2007-es vizsgálat, a testvértaxonoknál (a sauropodáknál és a theropodáknál) talált bizonyítékok alapján megállapította, hogy az olyan prosauropodáknak, mint a Massospondylus, valószínűleg voltak nyaki és hasi légzsákjaik. Bár nem sikerült meghatározni, hogy mely prosauropodáknak volt madárszerű átáramoltató tüdejük, az mindenesetre biztos, hogy már rendelkeztek légzsákokkal.[48]
↑Fastovsky, Weishampel: Dinosaurs - A Concise Natural History, 2009
↑ abcdBonnan, Matthew, Phil Senter.szerk.: Paul M. Barrett & D. J. Batten: Were the basal sauropodomorph dinosaurs Plateosaurus and Massospondylus habitual quadrupeds?, Evolution and Palaeobiology of Early Sauropodomorph Dinosaurs, Special Papers in Palaeontology 77. London: The Palaeontological Association, 139–155. o. (2007). ISBN 978-1-4051-6933-2
↑ abcdefghijklmnoGalton, P.M., Upchurch, P.. "Prosauropoda". Weishampel & als: The Dinosauria, 2nd edition, 232–258. o. (2004)
↑Yates, Adam M., and Vasconcelos, Cecilio C. (2005). „Furcula-like clavicles in the prosauropod dinosaur Massospondylus”. Journal of Vertebrate Paleontology25 (2), 466–468. o. DOI:10.1671/0272-4634(2005)025%5B0466:FCITPD%5D2.0.CO;2.
↑ abGow, Christoper E., J.W. Kitching and Michael K. Raath (1990). „Skulls of the prosauropod dinosaur Massospondylus carinatus Owen in the collections of the Bernard Price Institute for Palaeontological Research”. Palaeontologia Africana27, 45–58. o.
↑Galton, Peter M. (1997). „Comments on sexual dimorphism in the prosauropod dinosaur Plateosaurus engelhardti (Upper Triassic, Trossingen)”. Neus Jahrbuch für Geologie und Paläontologie, Monatshefte11, 674–682. o.
↑Crompton, A.W., John Attridge.szerk.: Kevin Padian: Masticatory apparatus of the larger herbivores during Late Triassic and Early Jurassic times, The Beginning of the Age of Dinosaurs: Faunal Change Across the Triassic–Jurassic Boundary. New York: Cambridge University Press, 223–236. o. (1986). ISBN 0-521-36779-4
↑ abcdefghDodson, Peter, & Britt, Brooks & Carpenter, Kenneth & Forster, Catherine A. & Gillette, David D. & Norell, Mark A. & Olshevsky, George & Parrish, J. Michael & Weishampel, David B.. Massospondylus. Publications International, LTD., 39. o. (1993). ISBN 0-7853-0443-6
↑Owen, Richard. Descriptive catalogue of the Fossil organic remains of Reptilia and Pisces contained in the Museum of the Royal College of Surgeons of England, 1–184. o. (1854)
↑ abAttridge, J., A.W. Crompton and Farish A. Jenkins, Jr. (1985). „The southern Liassic prosauropod Massospondylus discovered in North America”. Journal of Vertebrate Paleontology5 (2), 128–132. o.
↑Sues, H.-D., R.R. Reisz, S. Hinic and M.A. Raath (2004). „On the skull of Massospondylus carinatus Owen, 1854 (Dinosauria: Sauropodomorpha) from the Elliot and Clarens formations (Lower Jurassic) of South Africa”. Annals of Carnegie Museum73 (4), 239–257. o.
↑ abMartínez, Ricardo N. (2009). „Adeopapposaurus mognai, gen. et sp. nov (Dinosauria: Sauropodomorpha), with comments on adaptations of basal sauropodomorpha”. Journal of Vertebrate Paleontology29 (1), 142–164. o. DOI:10.1671/039.029.0102.
↑Massospondylus. The Paleobiology Database, 2007. [2008. október 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. március 1.)
↑ abSeeley, H.G. (1895). „On the type of the genus Massospondylus and on some Vertebrae and limb-bone of M. (?) browni”. Annals and Magazine of Natural History15, 102–125. o.
↑ abBroom, Robert (1911). „On the dinosaurs of the Stormberg, South Africa”. Annals of the South African Museum7 (4), 291–308. o.
↑ abcLydekker, Richard (1890). „Note on certain vertebrate remains from the Nagpur district”. Records of the Geological Survey of India23 (1), 21–24. o.
↑ abcdCooper, M.R. (1980). „The prosauropod dinosaur Massospondylus carinatus Owen from Zimbabwe: its biology, mode of life and phylogenetic significance”. Occasional Papers of the National Museums and Monuments of Rhodesia, Series B, Natural Sciences6 (10), 689–840. o.
↑ abBarrett, P. M. (2009). „A new basal sauropodomorph dinosaur from the Upper Elliot Formation (Lower Jurassic) of South Africa”. Journal of Vertebrate Paleontology29 (4), 1032–1045. o. DOI:10.1671/039.029.0401.
↑ abHaughton, Sydney H. (1924). „The fauna and stratigraphy of the Stormberg Series”. Annals of the South African Museum12, 323–497. o.
↑Weishampel, David B..szerk.: David B. Weishampel, Peter Dodson and Halszka Osmólska (eds.): Dinosaur distribution, The Dinosauria, 1st ed., Berkeley: University of California Press, 63–139. o. (1990). ISBN 0-520-06727-4
↑szerk.: Weishampel et al.: The Dinosauria, 1st ed., 306–317. o. (1990)
↑Tweet, Justin: Sauropodomorpha. Thescelosaurus!, 2007. [2009. július 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. március 1.)
↑ abWeishampel, David B., Paul M. Barrett, Rodolfo Coria, A., Jean Le Loeuff, Zhao Xijin Xu Xing, Ashok Sahni, Elizabeth M.P. Gomani and Christopher R. Noto.szerk.: David B. Weishampel, Peter Dodson and Halszka Osmólska: Dinosaur Distribution, The Dinosauria, 2nd ed., Berkeley: University of California Press, 517–606. o. (2004). ISBN 0-520-24209-2
↑ abcYates, Adam M..szerk.: Barrett & Batten: The first complete skull of the Triassic dinosaur Melanorosaurus Haughton (Sauropodomorpha: Anchisauria), Evolution and Palaeobiology, 9–55. o. (2007)
↑Galton, P.M.szerk.: Virginia Tidwell and Kenneth Carpenter (eds.): Postcranial anatomy of referred specimens of the sauropodomorph dinosaur Melanorosaurus from the Upper Triassic of South Africa, Thunder-Lizards: The Sauropodomorph Dinosaurs. Bloomington: Indiana University Press, pp. 1–37. o. (2005). ISBN 0-253-34542-1
↑Yates, Adam M., James W. Kitching (2003). „The earliest known sauropod dinosaur and the first steps towards sauropod locomotion”. Proceedings of the Royal Society B270 (1525), 1753–1758. o. DOI:10.1098/rspb.2003.2417.
↑Bonnan, Matthew F., Adam M. Yates.szerk.: Barrett & Batten: A new description of the forelimbs of the basal sauropodomorph Melanorosaurus: implications for the evolution of pronation, manus shape and quadrupedalism in sauropod dinosaurs, Evolution and Palaeobiology, 157–168. o. (2007)
↑Sereno, Paul C. (1999). „The evolution of dinosaurs”. Science284 (5423), 2137–2147 year=1999. o. DOI:10.1126/science.284.5423.2137.
↑Lu, J., T. Li, S. Zhong, Y. Azuma, M. Fujita, Z Dong and Q. Ji (2007). „New yunnanosaurid dinosaur (Dinosauria, Prosauropoda) From the Middle Jurassic Zhanghe Formation of Yuanmou, Yunnan province of China”. Memoir of the Fukui Prefectural Dinosaur Museum6, 1–15. o.
↑Russell, Dale A.. An Odyssey in Time: Dinosaurs of North America. Minocqua, Wisconsin: NorthWord Press, 45. o. (1989). ISBN 1-55971-038-1
↑Holtz, Thomas R., Jr., Ralph E. Chapman, Matthew C. Lamanna.szerk.: Weishampel & als.: Mesozoic biogeography of Dinosauria, The Dinosauria, 2nd edition, 627–642. o.
↑ abPaul, Gregory S.. Coelophysis rhodesiensis, Predatory Dinosaurs of the World. New York: Simon and Schuster, pp. 262–265. o. (1988). ISBN 978-0-6716-1946-6
↑Yates, A.M. (2006). „A new theropod dinosaur from the Early Jurassic of South Africa and its implications for the early evolution of theropods”. Palaeontologia africana41, 105–122. o.
↑ abSander, P. Martin, Nicole Klein (2005). „Developmental plasticity in the life history of a prosauropod dinosaur”. Science310 (5755), 1800–1802. o. DOI:10.1126/science.1120125. PMID16357257.
↑ abWeems, Robert E., Michelle J. Culp and Oliver Wings (2007). „Evidence for Prosauropod Dinosaur Gastroliths in the Bull Run Formation (Upper Triassic, Norian) of Virginia”. Ichnos13 (3–4), 271–295. o. DOI:10.1080/10420940601050030.
↑ abcReisz, Robert R., Diane Scott, Hans-Dieter Sues, David C. Evans, Michael A. Raath (2005). „Embryos of an Early Jurassic prosauropod dinosaur and their evolutionary significance”. Science309 (5735), 761–764. o. DOI:10.1126/science.1114942.
↑Erickson, Gregory M., Kristina Curry Rogers and Scott A. Yerby (2001). „Dinosaurian growth patterns and rapid avian growth rates”. Nature412, 429–433. o. DOI:10.1038/35086558.
↑O'Connor, Patrick M., Leon P.A.M. Claessens (2006). „Basic avian pulmonary design and flow-through ventilation in non-avian theropod dinosaurs”. Nature436 (7048), 253–256. o. DOI:10.1038/nature03716.
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Massospondylus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ajánlott irodalom
Chinsamy, A. (1992). „Abstracts of papers. Society of Vertebrate Paleontology, fifty-second annual meeting”. Journal of Vertebrate Paleontology12 (3), 23A. o, Kiadó: Royal Ontario Museum Toronto, Ontario.
Gow, C. E. (1990). „Morphology and growth of the Massospondylus braincase (Dinosauria, Prosauropoda)”. Palaeontologia Africana27, 59–75. o.
Hinic, S. (2002). „The cranial anatomy of Massospondylus carinatus Owen, 1854 and its implications for prosauropod phylogeny”. Journal of Vertebrate Paleontology – Abstracts of papers. Society of Vertebrate Paleontology22 (Supplement to number 3), 65A. o.
Martínez, R. (1999). „The first South American record of Massospondylus (Dinosauria: Sauropodomorpha)”. Journal of Vertebrate Paleontology – Abstracts of papers. Society of Vertebrate Paleontology20–23 (October, 19, Suppl. 3), 61A. o.
Martínez, R.N. (1999). „Massospondylus (Dinosauria: Sauropodomorpha) in northwestern Argentina”. Abstracts VII International Symposium on Mesozoic Terrestrial Ecosystems, Buenos Aires40.
