PROFILPELAJAR.COM

A maja nyelvcsalád az amerikai indián nyelvek egyik legnagyobb nyelvcsaládja („nyelvtörzse”), amely mintegy 4~5 millió beszélővel rendelkezik Közép-Amerikában, főként Mexikó és Guatemala területén. A különböző ágak genetikus összefüggései még vitatottak, azonban az ágakon belüli nyelvek bizonyítottan rokonok: a maja ág esetében az alapnyelv hangrendszerét is sikerült rekonstruálni. A nyelvcsalád tagjainak közös tőre visszavezethető szavai földművelő, termesztő tevékenységre utalnak, így valószínűsíthető a közös őshaza és ősnyelv megléte. A kutatók szerint az őshaza Guatemala területén helyezkedett el, s a szétválás az i. e. 2. évezred eleje környékére tehető. A maja nyelvek agglutináló nyelvek.

Történeti áttekintés

A maják máig birtokolt nyelvterületükön mintegy négy és fél ezer éve vannak jelen. Államokat alapítottak, gazdag irodalommal, művészettel, csillagászattal, s az európainál is pontosabb naptárral rendelkeztek. A maja naptár révén mitikus történelmüket i. e. 3113-ig vezették vissza. A számolásban húszas számrendszert használtak.

Háncskódexeik többségét a spanyol hódítók elégették, mivel pogány műveknek számítottak; mindössze három maradt fenn belőlük, melyeket Drezdában, Madridban, illetve Párizsban őriznek. A hódítás után keletkezett, már latin betűs művek közül a legjelentősebbek a jukaték nyelven íródott Chilam Balam, valamint a kicse nyelvű Popol Vuh. Diego de Landa püspök saját maja ábécét alkotott 29 eredeti jel felhasználásával, amelynek önkényes módon adott különböző hangértékeket; ez az írásmód azonban nem terjedt el széles körben.

Közös jellemzőik, a maja alapnyelv

Hangtan

A mai maja nyelvek (szűkebb értelemben csak a maja ág) közös őse a feltételezett proto-maja nyelv volt, amelynek hangrendszerét az alábbiak szerint rekonstruálták.

Öt magánhangzó-hangszín létezett: /a, e, i, o, u/, közülük mindegyiket ejthették röviden és hosszan is (vagyis valójában 10, fonológiai jelentésmegkülönböztető szereppel bíró magánhangzó volt).

A mássalhangzórendszer főleg zöngétlen zár- és zár-rés-hangokban volt gazdag, amelyeknek volt glottalizált párja is:

zöngétlen zárhangok: /p, t, k, q/; illetve egy zöngés zárhang: /b/;
glottalizált (ejektív) zárhangok: /b’, t’, k’, q’/;
zöngétlen zár-rés-hangok (affrikáták): /t͡s, t͡ʃ/ és glottalizált párjaik: /t͡s’, t͡ʃ’/;
réshangok: /h, x, s, ʃ/, illetve nazálisok: /m, n, ŋ/;
folyékony hangok (likvidák): /l, r/;
félhangzók: /j, w/.
hangszalagzárhang: /ʔ/

A glottalizált mássalhangzókat nagyobb energiával és az őket követő magánhangzó előtt rövid szünettel – úgymond „csattanósan” – kell kiejteni. A hangszalagzárhang a hang pillanatnyi „elakasztásával” jön létre.

Nyelvtan

Morfológiai típusukat tekintve a magyarhoz hasonlóan ragozó-toldalékoló (agglutináló) nyelvek. Egyik fő közös jellemzőjük, hogy a birtoklást, akárcsak a magyarban, birtokos személyraggal fejezik ki, azzal a különbséggel, hogy a maja nyelvekben a rag elöl áll: pl. a kakcsikel [ru.kjeːx ri at͡ʃin], szó szerint: ’övé-ló az ember’ vagyis ’az ember lova’. Az uralkodó szórend a VOS (ige–tárgy–alany) volt, de előfordult a VSO (ige–alany–tárgy) is.

Szókincs és őshaza

A mai nyelvek közös szókincse mezőgazdasági, azon belül is elsősorban növénytermesztői életmódra utal, ahol a kukorica, a bab, és a tök lehettek a legfontosabb termények. Az őshazát a guatemalai Cuchumatanes-hegységben valószínűsítik a kutatók, innen válhattak el kb. 4000 évvel ezelőtt legkorábban a vasztékok, majd mintegy 3000 éve a jukaték, csol, celtál csoport, s végül nem több mint 800 éve a kicsék. A családfát az alábbi ábra szemlélteti.

Besorolásuk

A zárójelben a nyelvek spanyol, vagy latin betűs sztenderdizált maja helyesírása szerepel, amennyiben az eltér a magyar átírástól (az aposztróf ejektív mássalhangzót, illetve – magánhangzó után – hangszalagzárhangot jelöl). A holt nyelveket † jelöli.

MAJA NYELVCSALÁD

Maja ág^[1]
- Vaszték csoport
  - vaszték (huastec)^[2]
  - kabil vagy csikomuszelték †
- Jukaték csoport
  - jukaték-maja^[3]
  - lakandon (lacandon)
  - itzá
  - mopa
- Nyugati csoport
  - celtál alcsoport
    - csol nyelvek
      - csolti (choltí) †
      - csorti (ch’orti’)
      - csol (chol)
      - csontál (chontal)
    - celtál nyelvek
      - cotzil (tzotzil)
      - celtál (tzeltal)
  - kanhobál alcsoport
    - csuh nyelvek
      - toholabal (tojolabal)
      - csuh (chuj)
    - kanhobál nyelvek
      - kanhobál (q’anjob’al)
      - hakalték (jakaltek)
      - popti
      - mocso (mochó)
      - mucsu (muchú)
- Keleti csoport
  - mam alcsoport
    - mam nyelvek
      - tektiték (teko) (tectiteco, teco)
      - mam
    - isil nyelvek
      - agvakaték (aguacatec)
      - isil (ixil)
  - kicse alcsoport
    - uszpanték (uspantec)
    - kekcsi (q’eqchi’)
    - kicse nyelvek
      - kicse (k’iche’)
      - szakapulték (sacapultec)
      - szipakapai (sipacapense)
      - cutuhil (tz’utujil)
      - kakcsikel (kaqchikel)
    - pokom nyelvek
      - pokomam (poqomam)
      - pokomcsi (poqomchi’)
      - acsi (achi, rabinal)

Mihe–zoke (mixe–zoque) ág
- zoke csoport
  - oasaka (oaxaca)
  - zoke (zoque)
  - szoteapanék vagy hegyi popoluka (soteapanec, popoluca serrano)
  - tesisztepek (texistepec, popoluca de Texistepec)
- mihe csoport
  - szajulték (sayultec, popoluca de Sayula)
  - oluték (olutec, popoluca de Oluta)
  - mihe (mixe)
  - tapacsulték (tapachultec) †
Totonak ág
- totonak (totonaca)
- tepeva (tepehua)
Vave ág
- vave (huave)

Források

A világ nyelvei. Fodor István főszerk. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1999. ISBN 9630575973 , pp. 897–902.

Jegyzetek

↑ A szűkebb értelemben vett maja nyelvcsalád csak ezt az ágat jelenti; a többi ággal való rokonság egyelőre kérdéses.
↑ Nem tévesztendő össze az uto-azték nyelvcsaládbeli vaszték-nava nyelvvel.
↑ A hétköznapi értelemben általában ezt hívják maja nyelvnek.