A lantfarkú mézkalauz (Melichneutes robustus) a madarak (Aves) osztályának harkályalakúak (Piciformes) rendjébe, ezen belül a mézkalauzfélék (Indicatoridae) családjába tartozó Melichneutes madárnem egyetlen faja.[1][2][3]
Rendszerezése
A fajt George Latimer Bates amerikai ornitológus írta le 1909-ben, a Melignomon nembe Melignomon robustus néven.[4]
Előfordulása
Afrika nyugati és középső területein honos. Angola, Egyenlítői-Guinea, Elefántcsontpart, Gabon, Ghána, Guinea, Kamerun, Kongói Demokratikus Köztársaság, Kongói Köztársaság, Közép-afrikai Köztársaság, Libéria, Nigéria, Sierra Leone és Uganda területén honos.
Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők, valamint ültetvények. Állandó, nem vonuló faj.[5]
Megjelenése
Átlagos testhossza 18 centiméter.[6] Tollazata zöldes, szárnyain sárga mintázattal. A nevét a farktollainak széttárt végeiről kapta.
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma ugyan csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[5]
Jegyzetek
- Image at ADW Archiválva 2008. július 6-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Xeno-canto.org - a faj hangja és elterjedési területe
- del Hoyo, J., Collar, N.J., Christie, D.A., Elliott, A. and Fishpool, L.D.C. 2014. HBW and BirdLife International Illustrated Checklist of the Birds of the World. Lynx Edicions BirdLife International, Barcelona, Spain and Cambridge, UK.
- Bulletin of the British Ornithologists' Club 25 p. 26
- Ornithologische Monatsberichte 18 p. 160