Tanulmányait 1885 és 1889 között végezte a budapesti egyetemen Hantken Miksa vezetése alatt. Szünidejében Magyarország geológiai szempontból jelentősebb vidékeit tanulmányozta, valamint tanulmányutat tett Olaszországban, Svájcban, Franciaországban és Londonban. 1890-ben doktorált természettudományból, majd Koch Antal asszisztense lett a kolozsvári egyetemen. 1893-ban a budapesti egyetemen egy időre Hantken, majd ismét Koch Antal asszisztense lett. 1896-ban magántanárrá képesítették a gerinctelen állatok paleontológiája terén. 1897 és 1898 között Karl Zittelmüncheni paleontológus mellett munkálkodott. Hazatérését követően, 1899-ben a budapesti egyetem adjunktusa lett. 1907-től az egyetem nyilvános rendkívüli, majd 1914-től egészen haláláig nyilvános rendes tanára volt. Paleontológiai kutatásokat folytatott 1896-ban Svájcban és Dél-Tirolban, valamint 1898-ban Bajorországban. Id. Lóczy Lajos kutatóútjain háromszor is részt vett, mégpedig 1899-ben Olaszországban, 1901-ben Nyugat-Oroszországban, Finnországban és Németország keleti részén, valamint 1902-ben Romániában, Dél-Oroszországban és a Kaukázusban. Három nagyobb területben volt a legjobban érdekelt: pannóniai-pontusi képződményekben (az ő ajánlatára fogadta el a nemzetközi tudomány a pannóniai emelet elnevezést), a harmadkor (decapodák) paleontológiájában, valamint Budapest környéke geológiai felépítésének tisztázásában (sokszor csak mint pannon emelet, pannon réteg szerepel munkákban).
