PROFILPELAJAR.COM

Közönséges földigiliszta
	Közönséges földigiliszta a talaj felszínén
	Természetvédelmi státusz
	Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gyűrűsférgek (Annelida);
Osztály:	Nyeregképzők (Clitellata);
Alosztály:	Kevéssertéjűek (Oligochaeta);
Rend:	Haplotaxida;
Alrend:	Lumbricina;
Család:	Földigiliszta-félék (Lumbricidae);
Nem:	Lumbricus;
Faj:	L. terrestris;
Tudományos név
	Lumbricus terrestris; (Linnaeus, 1758)
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Közönséges földigiliszta témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges földigiliszta témájú médiaállományokat és Közönséges földigiliszta témájú kategóriát.

A közönséges földigiliszta (Lumbricus terrestris) a nyeregképzők (Clitellata) osztályának Haplotaxida rendjébe, ezen belül a földigiliszta-félék (Lumbricidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

Világszerte lehet gilisztákat találni. A közönséges földigiliszta egész Európában és Ázsiában előfordul bárhol, ahol a talaj és az éghajlat megfelelő számára.

Megjelenése

A közönséges földigiliszta hossza általában 30 centiméter, de néha hosszabb is lehet. A giliszta színezete barna vagy vörösesbarna.

„	A kettévágott féreg megbocsát az ekének.	”
– William Blake: The Marriage of Heaven and Hell

Ha a földigiliszta elveszti teste egyik végét, akkor ez a rész utánanő – de, a közhiedelemmel ellentétben sohasem lesz belőle két giliszta. A földigiliszta agya, szívei és légzőszervei az első néhány szegmensben vannak. 5 pár szíve van. Ha ezek épen maradnak, a giliszta tovább él és növekszik, de a levágott farkából nem fejlődik új élet. A hosszában kettévágott állat azonban elpusztul.^[1]

Életmódja

A közönséges földigiliszta magányosan él. Eső után a még nedves földben kialakít magának egy folyosórendszert. Más néven a gilisztát esőféregnek is nevezik. A folyosórendszer falának beomlását megakadályozza a giliszta testének ragadós váladéka, ami megszáradva egyféle ragasztó-kötőanyag a talajon. A folyosórendszerben legalább egy kitágított pihenőürege is van. Hideg és száraz időben üregében golyószerűen összegömbölyödve nyugszik - így próbálja megőrizni a teste páratartalmát, és melegét. Tápláléka elkorhadt, elrothadt növényi részekkel kevert szerves anyag tartalmú föld, növényi maradékok, néha kis, elhullott állatok. Ha a talajban nem talál táplálékot, feljön a felszínre és ott keres olyan - többnyire növényi - részeket, amiket a járataiba behúzva el tud rothasztani és utána meg tud enni, emészteni. A giliszta a megemészthetetlen földet kis csomókban üríti ki testéből. Természetes ellenségei a vakond, a sün, a cickány, a békák, teknősök, százlábúak és a futóbogarak. Fogságban legfeljebb 6 évig él.

Szaporodása

Az ivarérettséget 6-18 hónapos korban éri el. A párzási időszak nedves, meleg nyári estéken van. A giliszta hímnős, mégis partnert kell keresnie a párzáshoz. A párzási gyakoriság viszonylag magas (7–11 naponta egyszer). Párzás közben a két giliszta a földfelszínen spermát cserél; eközben egy nyálkás tok köti össze őket. A giliszta clitellumából (más néven nyereg, fakó, mirigyekben gazdag megvastagodás teste első harmadában) váladékot bocsát ki. A nyálkás váladék tokot képez. Ezután a nyálkás tok végigcsúszik testén, petéket és spermát ragadva magával. A végén a giliszta kibújik a nyálkás tokból úgy, hogy a fejénél visszatűri a tokot. Az akár 20 petét is tartalmazó nyálkás tok hermetikusan bezárul és egy kokont képez. Ez akár szélsőséges időjárási körülményeket is képes átvészelni. Többnyire csak egyetlen giliszta bújik ki belőle. A petéből való kifejlődéshez 1-5 hónap kell.

Jelentősége

Életmódjával tisztítja a talajt a korhadékoktól és rothadékoktól, megnövelve annak hasznos termőképességét. Sporthorgászatban halcsalinak használják. Ürüléke szerves anyagnak tekinthető, amelynek a biológiai aktivitása százszorosa is lehet az elfogyasztott talajtörmeléknek.^[2] Kutatások szerint a földigiliszták úgy javítják a növények meztelen csigák elleni védekezőképességét, hogy növelik a tápanyagellátásukat, így azok több, a csigák számára mérgező antitestet termelnek.^[3] Mint törmelékfogyasztókat a ragadozók fogyaszthatják el egy detritikus (a detritikus tápláléklánc (szaprofita lánc) kiinduló tápanyaga nem az élő, hanem az elhalt növényi és állati anyag)^[4] táplálékláncban,^[5] nagy a B-vitamin tartalma,^[6] nyersen összerágva a tehéntejhez hasonló enyhén édeskés íze van. Főzve vagy sütve húspótló lehet fehérjében szegény területeken.

A földigiliszta fájdalma

„A hernyó, féreg, földi giliszta szánalmat keltő vonaglását nem szabad gondos körültekintés nélkül fájdalom jelének tartanunk. Ha, mint Normann tette, a földi gilisztát kettévágjuk, hátsó fele kínosan fog vergődni, míg mellső fele nyugodtan csúszik tovább. Ha mind a két részt újra ketté vágjuk, mindegyik elülső része nyugodtan mászik, míg a hátsó fél »fájdalom« jeleit mutatja. Az egész jelenség magyarázata az, hogy a vágástól előre eső részeken rendezett mozgások vannak, a hátsó részeken rendetlen reflexmozgások észlelhetők, melyek azonban még egyáltalán nem jogosítanak fel fájdalomérzés föltételezésére. Számos megfigyelés azt mutatja, hogy alsóbbrendű állatoknak nincs fájdalomérzésük. ”

– Dalmady Zoltán: Mendemondák a természettudomány köréből, 1909^[7]

Jegyzetek

↑ 10 tény, amit jó tudni a gilisztákról Archiválva 2016. június 2-i dátummal a Wayback Machine-ben, hobbyfarm.hu
↑ Kátai János: Alkalmazott talajtan, tankonyvtar.hu
↑ Csigák ellen is hasznos a giliszta, greenfo.hu
↑ Csányi Sándor: Vadbiológia, tankonyvtar.hu
↑ Biológiai kislexikon, táplálékfelvétel (bekebelezés, ingeszció), tankonyvtar.hu
↑ Közönséges földigiliszta Archiválva 2016. szeptember 17-i dátummal a Wayback Machine-ben, termeszettar.hu
↑ Dalmady Zoltán: Mendemondák a természettudomány köréből, 1909

Források

Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
Féreg Napkelet rejtett kincsestára Archiválva 2016. április 22-i dátummal a Wayback Machine-ben