Közönséges angyalcápa

Közönséges angyalcápa
A természetes élőhelyén
A természetes élőhelyén
Természetvédelmi státusz
Súlyosan veszélyeztetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Porcos halak (Chondrichthyes)
Alosztály: Cápák és ráják (Elasmobranchii)
Rend: Angyalcápa-alakúak (Squatiniformes)
Család: Angyalcápafélék (Squatinidae)
Nem: Squatina
Duméril, 1806
Faj: S. squatina
Tudományos név
Squatina squatina
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák
  • Squalraia acephala de la Pylaie, 1835
  • Squalraia cervicata de la Pylaie, 1835
  • Squalus squatina Linnaeus, 1758
  • Squatina angelus Blainville, 1825
  • Squatina angelus Gronow, 1854
  • Squatina europaea Swainson, 1839
  • Squatina laevis Cuvier, 1816
  • Squatina lewis Couch, 1825
  • Squatina squatini (Linnaeus, 1758)
  • Squatina vulgaris Risso, 1810
Elterjedés
Az elterjedési területe
Az elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Közönséges angyalcápa témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges angyalcápa témájú kategóriát.

A közönséges angyalcápa (Squatina squatina) a porcos halak (Chondrichthyes) osztályának angyalcápa-alakúak (Squatiniformes) rendjébe és az angyalcápafélék (Squatinidae) családjába tartozó faj.

A Squatina halnem típusfaja.

Előfordulása

Atlanti-óceán északkeleti részén, délre a Kanári-szigetekig és Afrika (Nyugat-Szahara) partjaiig, a Földközi-tengerben és a Fekete-tengerben honos. Országok szerinti előfordulása:Albánia, Algéria, Belgium, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Horvátország, Ciprus, Dánia, Egyiptom, Franciaország (Korzika), Grúzia, Németország, Görögország, Írország, Izrael, Olaszország (Szardínia), Mauritánia, Montenegró, Hollandia, Norvégia, Portugália, Románia, Oroszország, Szlovénia, Spanyolország, Svédország, Szíria, Tunézia, Törökország, Ukrajna, az Egyesült Királyság, Nyugat-Szahara. A kontinentális talapzat (self) fenéklakója, mintegy 150 méteres mélységig. Félsós környezetben is megél, ezért folyótorkolatok közelében is megtalálható. Populációinál évszakos észak-déli vándorlás figyelhető meg

Egykor meglehetősen gyakori volt az Atlanti-óceán és a Földközi-tenger környékén, de a 20. században a kihalás közelébe került a környezetszennyezés és élőhelyeinek bolygatása miatt. Valószínűsítik, hogy egy kis populációja él még Wales partjainál.[1]

Rendszertani besorolása

Besorolását már a binomális nomenklatúra bevezetője, Carl von Linné elvégezte a Systema Naturae 1758-as tizedik kiadásában. Nála még Squalus squatina néven szerepelt. 1806-ban André Marie Constant Duméril az összes angyalcápa összefoglaló neveként használta a Squatina genusnevet.

Megjelenése

A nőstény testhossza 2,4 méter, a hímek 1,8 méterre nőnek. Az eddig ismert legnagyobb példány 80 kilogrammos volt. A test elülső része széles és lapos, a hátsó rész vaskos, izmos, ezért a rájákra hasonlít. Szeme feltolódott a koponya tetejére; alatta helyezkedik el az öt kopoltyúrés. A páros úszók (mellkasi és kismedencei uszonyok) nagyok, laposak. Két hátuszonya van. A cápáknál szokatlan módon a farokúszó alsó lebenye hosszabb, mint a felső. A hát középvonalában időnként tüskesor húzódik.

Fogai kicsik, tűszerűek és kevéssé differenciáltak.

Színe szürke, vöröses vagy barnás.

Életmódja, élőhelye

Általában mozdulatlanul fekszik a tengerfenéken, vagy annak homokjában elrejtőzve les zsákmányára. A halakat, rákokat, és a különféle puhatestűeket egyaránt megeszi. Kedvenc táplálékai a lepényhalak. Éjszaka aktívabb.

Lesből vadászik

Szaporodása

Más cápafajokhoz hasonlóan ál-elevenszülő. A többi angyalcápafélétől megkülönbözteti az a tulajdonsága, hogy a jobb oldali petefészke több embriót termel, mint a másik. Az ovuláció gyakorisága nem eléggé ismert, a jelenlegi adatok alapján méretfüggő. A terhesség elterjedési területének déli részén decembertől februárig tart. Északra haladva ez későbbre tolódik, a Brit-szigeteknél már július. Az újszülöttek 24–30 cm hosszúak.

Az angyalcápáknál a hímek rendkívül agresszívek lehetnek a párzási időszakban, és előfordulhat, hogy a nőstények sérüléseket szenvednek vagy meghalnak a párzási küzdelmek során.

Jegyzetek

Források