A kis vízibolha (Daphnia pulex) a levéllábú rákok (Branchiopoda) osztályának Diplostraca rendjébe, ezen belül a Daphniidae családjába tartozó faj és modellszervezet.
Az első rákfaj, amelynél elvégezték a genomszekvenálást.[1][2] A kis vízibolhának 31 000 génje van.[3]
Előfordulása
A kis vízibolha kozmopolita élőlény és az elterjedési területén mindenütt gyakori. Széles körben elterjedt az amerikai szuperkontinensen, Európában és Ausztráliában.[4]
Megjelenése
A Daphnia ráknem legismertebb képviselője. A nőstény 3-4 milliméter, a hím 1,5 milliméter hosszú. Az állat törzsét két félből álló áttetsző héj burkolja, melyből csak a feje nyúlik ki, és lefelé egy tüskében folytatódik.
Életmódja
A kis vízibolha kisebb állóvizek és tavak lakója. A mikroalgát a vízibolhák nagy mennyiségben fogyasztják, eme rákok egyedszáma gyakran erősen függ a lebegő algák sűrűségétől.
Szaporodása
A kis vízibolhánál az egyivaros (parthenogenetikus) és a kétivaros szaporodás szabályosan váltakozik. Az első esetben kialakult peték az állat hátán levő költőüregben fejlődnek kész vízibolhákká. A kétivaros szaporodáskor különleges tartós peték képződnek, melyek a költőüregben kialakuló költőtasakokban helyezkednek el. Ezek szabadba kerülnek, a víz felszínén sodródnak, és át is telelnek.
Hasznosítása
A kis vízibolha remek táplálék kis méretű halaknak; például: szivárványos guppi (Poecilia reticulata) vagy nagyobb méretű halak ivadékainak.
Jegyzetek
Források
- Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6
- Daphnia pulex Leydig, 1860 WoRMS
- Geng, X-X., Cheng, R-X., Xiang, T-Y., Deng, B., Wang, Y-L., Deng, D-G. & Zhang, H-J. 2016. The complete mitochondrial genome of the Chinese Daphnia pulex (Cladocera, Daphniidae). ZooKeys 615: 47–60. doi: 10.3897/zookeys.615.8581. reference page
- Heinz Streble, Dieter Krauter: Das Leben im Wassertropfen. Mikroflora und Mikrofauna des Süßwasser. Ein Bestimmungsbuch. Franckh-Kosmos Verlag, Stuttgart 2008, ISBN 978-3-440-11966-2
