Kirill Petrovics Kondrasin
Született	1914. március 6.[1] Moszkva[2]
Elhunyt	1981. március 7. (67 évesen)[3][4][1] Amszterdam
Állampolgársága	orosz szovjet
Foglalkozása	karmester
Iskolái	Moszkvai Csajkovszkij Állami Konzervatórium
Kitüntetései	Sztálin-díj a Szovjetunió népművésze A Munka Vörös Zászló Érdemrendje A Szovjet-orosz Szövetségi Szocialista Köztársaság Művésze Honored art worker of the Russian Soviet Federative Socialist Republic
Halál oka	szívinfarktus
Sírhelye	Westerveld[5][1]
Zenei pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Műfajok	komolyzene
IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Kirill Petrovics Kondrasin témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Kirill Petrovics Kondrasin (oroszul Кирилл Петрович Кондрашин; Moszkva, 1914. március 6. [régi orosz naptár szerint február 21.] – Amszterdam, 1981. március 7.) szovjet-orosz karmester.

Kirill Kondrasin Moszkvában született. Apja, Pjotr Andrejevics Kondrasin hegedűművész, anyja, Anna Mihajlovna Tamina rigai származású hegedűművész volt, mindketten zsidó származásúak. 1913-tól Kuszevickij zenekarában játszottak, majd amikor 1917-ben Kuszevickijt megbízták az újonnan alakult Állami Filharmonikus Zenekar vezetésével, munka nélkül maradtak. Az apa ekkor kávéházi zenészként kényszerült dolgozni, az anya pedig hamarosan felvételt nyert a Moszkvai Nagyszínház (Bolsoj) zenekarába (az első női zenekari tagként). Később Pjotr Kondrasin a moszkvai Zsidó Zenei Színházban talált zenekari állást, majd ő is a Bolsoj zenekarába került.^[6] Kirill Kondrasin mint zenészgyerek, gyakran részt vett a próbákon, és – noha már hatévesen elkezdett zongorázni tanulni – itt határozta el, hogy karmester lesz. Szülei nem vették túl komolyan a fiú ambícióit, erről így nyilatkozott később: „Amikor elkezdtem vezényelni, és megpróbáltam kialakítani a gesztusokat otthon, az apám csak viccelődött velem”.^[7] Egy ideig zeneelméletet is tanult a Zenei Technikumban Nyikolaj Zsiljajevnél, és már ezalatt, 1931-ben bemutatkozott karmesterként a Gyermekszínházban. Karmesteri tanulmányait a következő évben, 1932-ben kezdte el a Moszkvai Konzervatóriumban, Borisz Hajkinnál. Hajkin munkamódszere az volt, hogy a diákjait részmunkaidőben a város színházaiba helyezte ki. Kondrasin így került a Gyermekszínházba, mint Joszif Kovner asszisztense. Kondrasin azt mondta erről az időszakról: „Boldog voltam, hogy ott dolgoztam három évig”. Hajkin ösztönzésére még a zenekari árokba is beült, hogy más nézőpontból is tanulmányozhassa a vezénylés technikáját. Még tanulmányai alatt, 1934-től a Nemirovics-Dancsenko Zenei Színház karmester-asszisztense lett, ahol Grigorij Sztoljarov volt a fő karmester. Itteni bemutatkozása Robert Planquette francia szerző nem túl fajsúlyos Corneville-i harangok című operettjében történt meg.^[8] A színházban gyakran fellépett Otto Klemperer, aki baráti kapcsolatot alakított ki a fiatalemberrel. Ebben az időben Kondrasin látogatta a Sztanyiszlavszkij Színházat is, mert a rendező létrehozott a színházban egy operastúdiót is. Kondrasin a Nemirovics-Dancsenko Színházban ismerte meg Sosztakovicsot és zenéjét, és ez az ismeretség szoros barátsággá fejlődött.^[9]

Tanulmányait 1936-ban fejezte be, és – Hajkint követve, aki a Malij Operaszínház (ma Mihajlovszkij Színház) vezető karmestere lett – Leningrádba költözött, és beosztott karmester lett. Közben sikeresen részt vett az első össz-szövetségi karmesterversenyen, ahol már felfigyeltek rá a kritikusok is.^[8]

1943-ban Leningrád ostroma miatt sok más művész mellett őt is evakuálták a városból, és a Moszkvai Nagyszínház, a Bolsoj karmesteri stábjának tagja lett. Ebben az intézményben maradt egészen 1956-ig.^[10] A Bolsojban töltött évek rendkívül fontosakká váltak művészi fejlődésében, mert olyan kiemelkedő karmester személyiségekkel dolgozhatott együtt, mint Nyikolaj Golovanov, vagy Szamuil Szamoszud. A színházban számos opera betanítását és dirigálását bízták rá. Egyre nagyobb sikereket ért el, 1948-ban és 1949-ben Sztálin-díjat kapott Alekszandr Szerov Gonosz erők, illetve Bedřich Smetana Az eladott menyasszony című operájának bemutatásáért.^[8][10] 1949-ben elkészítette első hanglemezfelvételét, amelyen Nyikolaj Rakov Hegedűversenyét David Ojsztrah játszotta, ő pedig az Orosz Állami Zenekart dirigálta.^[11] Ebben az időszakban már elismert koncertkarmester is volt, vezényelte a Szovjetunió valamennyi nagy zenekarát, és együtt dolgozhatott a korszak legnagyobb szólistáival, például David Ojsztrahhal, Szvjatoszlav Richterrel, Emil Gilelsszel, vagy Msztyiszlav Rosztropoviccsal.^[8]

1958-ban aztán bekövetkezett a nemzetközi áttörés is, ami egy szólista sikeres működésének volt köszönhető. Az első nemzetközi Csajkovszkij Zenei Verseny zongora kategóriájában a 24 éves amerikai Van Cliburn nyerte meg az első díjat (Rachmaninov 3. és Csajkovszkij 1. zongoraversenyét játszotta), óriási sikert aratva, a zenekart Kondrasin vezényelte. Az az 1958-as LP, amelyen Kliburn Csajkovszkij 1., b-moll zongoraversenyét játssza és Kondrasin az RCA Szimfonikus Zenekarát dirigálja, máig bestsellernek számít, és az első komolyzenei kiadvány volt, amely platinalemez lett.^[8] Cliburn moszkvai sikerével az amerikai sajtó kiemelten foglalkozott, ami hozzájárult Kondrasin nemzetközi hírnevének megteremtéséhez. A zongorista hazai koncertkörútján Kondrasin az Egyesült Államok kiváló együtteseit vezényelte. Emellett meghívták a Chicagói Operába is, ahol a Renata Tebaldi és Giuseppe Di Stefano nevével jelzett Pillangókisasszonyt dirigálta.^[8] Kirill Kondrasin volt az első szovjet karmester, aki fellépett az Egyesült Államokban,^[10] és Eisenhower elnök is fogadta.^[12]

1960-ban kinevezték a Moszkvai Filharmonikusok művészeti vezetőjévé. Kemény, szisztematikus munkával emelte együttese nívóját egyre magasabbra, és a zenekar vitathatatlanul Moszkva kiemelkedő zenei intézményévé és a Leningrádi Filharmonikusok első számú riválisává vált. A hazai fellépéseken kívül külföldi turnékra is eljuttatta együttesét. Tanított a Moszkvai Konzervatóriumban (1950 és 1953, valamint 1972 és 1975 között), a zekekari tanszakot vezette.^[13] Kondrasin a zenekarával 1961-ben bemutatott két „problémás” Sosztakovics-szimfóniát, a 4-iket, majd egy év múlva a 13., „Babij Jar” szimfóniát (utóbbit Vitalij Gromadszkij basszus énekes közreműködésével). Emellett rendszeresen műsorára tűzte jelentős szovjet komponisták (Scsedrin, Hacsaturján, Szviridov és mások) műveit is. Fontos, hogy a Szovjetunióban akkoriban alig ismert Gustav Mahler szimfóniáit a repertoárjára vette, és megismertette az orosz közönséggel. Néhány más elismerés után 1972-ben elnyerte a Szovjetunió népművésze kitüntetést,^[8][14] 1974-ben pedig az Arany Mahler-érmet a Gustav Mahler Társaságtól.^[15]

1975-ben elhagyta a Moszkvai Filharmonikusokat, és ezt követően a Szovjetunióban már nem is vállalt állandó megbízatást. Utazó karmesterként, hazai és külföldi meghívásoknak eleget téve dolgozott tovább. Egy 1978-as hollandiai vendégszereplés után nem tért haza. Politikai menedékjogot kért és kapott azzal az indokkal, hogy a szovjet rezsim elfojtotta művészi szabadságát.^[16] Ezután a Szovjetunióban azonnal betiltották minden felvételét.^[13] 1979-ben az amszterdami Concertgebouw állandó karmesterévé nevezték ki, és számos remek, figyelemre méltó felvételt készített velük. Eközben – a szabadabb mozgási lehetőséget kihasználva – más neves zenekarokat is vezényelt, például a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekarát, az Észak-német Rádiózenekart, a Dél-német Rádiózenekart és a Bécsi Filharmonikusokat. Sok ideje azonban már nem volt hátra, 1981-ben, szívinfarktus következtében elhunyt Amszterdamban.^[8][17] Halála napján egy amszterdami koncertmatinén Mahler 1. szimfóniáját vezényelte az Észak-német Rádiózenekar élén.^[18]

Kondrasin – miután elvált feleségétől, Nyina Leonyidovna Kondrasinától – 1978-ban Hollandiában feleségül vette asszisztensét és tolmácsát, a tőle jóval fiatalabb, 1944-es születésű Nolda Broekstra zenetudóst.^[19][13]

Kondrasin koncertjein és lemezfelvételein fontos helyet kaptak az orosz-szovjet szerzők művei (Rachmaninov, Rimszkij-Korszakov, Csajkovszkij, Hacsaturján, Kabalevszkij stb.), de kitekintése sokkal szélesebb körű volt, nagyon sok nyugati komponista művét játszotta hangversenyen és stúdióban: Bach, Beethoven, Brahms, Debussy, Ravel, Dvořák, Mozart, Liszt stb.). A kezdeti éveken túl már szinte csak koncertkarmester volt, operát nagyon ritkán vezényelt. Hatalmas vállalkozása volt a Moszkvai Filharmonikusokkal Sosztakovics összes szimfóniájának lemezfelvétele a Melogyija kiadónál, valamint Mahler csaknem valamennyi szimfóniájának rögzítése. Feltűnő, hogy hangfelvételei között nagyon sok a versenymű. Erre vonatkozik Tully Potter brit zenetörténész megjegyzése Kondrasinról: „talán a huszadik század legjobb kísérő karmestere volt”. Ez szinte természetes is, hiszen a pályafutása kezdetétől olyan nagyságokkal együtt lépett fel, mint Ojsztrah, Gilelsz, Cliburn, Leonyid Kogan, vagy Richter.^[8]

„Kirill Kondrasin előadásain következetesen a zene volt a középpontban, az egyensúly, a textúrák és a dinamika rendkívül érzékeny alkalmazásával. … Vezénylése a lírai dallamosság és a drámai romantika hatékony keveréke volt. … Viszonylag korai halála félbeszakította egy zenész zenei világát, aki vitathatatlanul elérte csúcspontját halála idején” – írta róla David Patmore.^[16] Joseph Stevenson jellemzése szerint „Kiril Petrovics Kondrasin nemzetközileg a Szovjetunió legismertebb karmestere, és ebből az országból a legjelentősebb karmester is. Széles repertoárjában, különösen az orosz mesterek esetén, erőteljes és szilárd előadásokról volt ismert”.^[10] Zay Balázs: „Kondrasin kiváló dirigens, mindig megbízható, szovjet felvételeiben hol magas kimunkáltságot, hol erősen jó megvalósítást hallok. Mintha több finomság volna disszidálása után készített felvételeiben. Sajnos csak kevés idő adatott neki nyugaton. … kitűnő karmester, felelős művész…”^[14]

• 1948 – Sztálin-díj első fokozata Alekszandr Szerov Gonosz erők című operájának előadásáért
• 1949 – Sztálin-díj második fokozata Bedřich Smetana Az eladott menyasszony című operájának előadásáért
• 1951 – OSZSZSZK tiszteletbeli művésze
• 1960 – Grammy-díj a legjobb klasszikus előadásért (Rachmaninov 3. zongoraverseny, Symphony of the Air Orchestra, Van Cliburn)
• 1969 – OSZSZSZK Glinka Állami díja
• 1972 – Szovjetunió népművésze
• 1974 – Arany Mahler-érem
• ? – A Munka Vörös Zászló Érdemrendje

Válogatás a Discogs oldalán szereplő 440 felvétel közül.^[11]

• ↑ Balázs: Balázs Miklós: Karmesterportrék LIII. – Kirill Kondrasin. café momus (2012. június 20.) (Hozzáférés: 2020. május 10.)
• ↑ Stevenson: Joseph Stevenson: Kirill Kondrashin: Biography. allmusic.com (angolul) (2020) (Hozzáférés: 2020. május 10.)
• ↑ Tassie: Gregor Tassie: His Life in Music. Lanham; Toronto, Plymuth: The Scareceow Press Inc. 2010. ISBN 9780810869745  
• ↑ Zay: Zay Balázs: Két vezető szovjet karmester: Hanglemezkritikák. gramofon.hu (2019. április 17.) (Hozzáférés: 2020. május 10.) arch
• ↑ Patmore: David Patmore: Kirill Kondrashin. naxos.com. (angolul) Naxos (Hozzáférés: 2020. május 13.)
• ↑ Bach: Kirill Kondrashin (Conductor). bach-cantatas.com (angolul) (Hozzáférés: 2020. május 13.)
• ↑ Mahler: Die goldene Mahler-Medaille. gustav-mahler.org (németül) (Hozzáférés: 2020. május 10.)
• ↑ Discogs: Kiril Kondrashin: Discography. discogs.com. (angolul) Discogs (2020) (Hozzáférés: 2020. május 10.)