Keleti kéneslepke

Keleti kéneslepke
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok
Törzs: Ízeltlábúak
Osztály: Rovarok
Rend: Lepkék
Család: Fehérlepkefélék
Nem: Colias
Tudományos név
Colias erate
(Esper, 1805)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Keleti kéneslepke témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Keleti kéneslepke témájú médiaállományokat és Keleti kéneslepke témájú kategóriát.

A keleti kéneslepke (Colias erate) a fehérlepkefélék családjába tartozó, egész Eurázsiában és Észak-Afrikában elterjedt lepkefaj.

Megjelenése

A keleti kéneslepke szárnyfesztávolsága 4,0-5,0 cm. Az elülső szárny keskeny. A hím elülső szárnyainak felszíne élénk citromsárga, széles fekete szegéllyel; a csúcsán az erek sárgán kirajzolódnak. Az elülső szárnyakon középtájt (a sejt végén) kerek fekete, míg a hátsó szárnyakon narancsszínű folt látható. Az elülső szárnyak fonákján a szegélyen fekete foltok sorakoznak. A középső folt az elülső szárnyon itt is fekete, míg a hátsó szárnyon fehér, vékony barna udvarral.

A nőstény szárnyainak mintázata hasonló, felszíne zöldessárga, elülső szárnyának fekete szegélyében nagy, sárga foltok vannak, hátulsó szárnyain erős a szürke behintés, a szegélytér világosabb.

Színezete és rajzolata is igen változékony; lehet narancsos árnyalatú (f. edusoides, a sáfrányszínű kéneslepkére hasonlít) vagy halványsárga (f. pallides, fakó kéneslepke-szerű).

Petéje sárgásfehér majd vörösbarna, orsó alakú, hosszában bordázott.

Hernyója sötétzöld, oldalán vékony sárga vonallal, amit szelvényenként narancssárga vonal díszít.

Hasonló fajok

A fakó kéneslepke, a déli kéneslepke és sáfrányszínű kéneslepke hasonlít hozzá.

Elterjedése

Eurázsiában (Japántól Közép-Európáig) és Észak-Afrikában (egészen Etiópiáig) fordul elő. Délkelet-Európából terjeszkedve meghonosodott a Kárpát-medencében és a 2000-es évektől megjelent Ausztriában és Németországban is (itt azonban még nem jeleztek sikeres áttelelést). Magyarországon mindenütt megtalálható.

Életmódja

Meleg száraz réteken, sztyeppréteken, parlagokon, lucernásokban él.

Áprilistól novemberig három nemzedéke fejlődik. Hernyója különféle pillangósvirágúak, baltacim-fajok (Onobrychis spp.), kerep-fajok (Lotus spp.), lucerna-fajok (Medicago spp.), somkóró-fajok (Melilotus spp.), here-fajok (Trifolium spp.) leveleivel táplálkozik. Igen gyorsan fejlődik, kedvező körülmények között a peterakástól a bábból való kibújásig 21-25 nap is elegendő. Hernyó alakban telel át.

Magyarországon nem védett.

Alfajai

  • C. e. erate (Európa és Közép-Ázsia)
  • C. e. amdensis Verity, 1911 (Kína)
  • C. e. marnoana Rogenhofer, 1884 (Szudán, Etiópia, Arábia)
  • C. e. sinensis Verity, 1911 (Mandzsúria, Észak-Korea)
  • C. e. formosana Shirôzu, 1955 (Tajvan)
  • C. e. lativitta Moore, 1882 (Nepál, Észak-India)
  • C. e. poliographus Motschulsky, 1860 (Mongólia, Japán, Kelet-Szibéria)
  • C. e. tomarias Bryk, 1942 (Kuril-szigetek)
  • C. e. naukratis Fruhstorfer, 1909 (Altaj, Dél-Szibéria)
  • C. e. nilagiriensis C. & R. Felder, 1859 (Dél-India)

Források