A katalán kiejtés a latin nyelv helyi jellegzetességeket is magán viselő kiejtéséből alakult ki évszázadok alatt. Több nyelvjárása létezik, melyet az alábbi táblázat mutat be:

Ezen főbb nyelvjárásokon belül számos alnyelvjárás található, ezek azonban csak apró kiejtésbeli, szóhasználati és esetlegesen kisebb nyelvtani eltérésekben különböznek egymástól.

Bővebben: Katalán ábécé

Az ábécé a latin ábécé mind a 26 betűjét használja: A, B, C, D, E, F, G, H, I, J, K, L, M, N, O, P, Q, R, S, T, U, V, W, X, Y, Z.

A katalán írás használja még a következő mellékjeles betűket is: à, é, è, í, ó, ò, ú; ï, ü; ç, valamint betűkapcsolatokat is: gu, gü, ig, ix, ll, l·l, ny, qu, qü, ss, tg, tj, tx, tz, azonban ezek egyike sem számít külön betűnek az ábécébe sorolásnál.

A hangsúly a katalánban általában az utolsó három szótag valamelyikére esik. A konkrét szabály a következő:

• egy szótagú szavak általában hangsúlyosak, kivéve a következőket: a, amb, de, el, en, es, et, hi, i, la, li, per, que, un, us.
• a hangsúly a szó utolsó szótagára esik, ha a szó kettőshangzóra, kettőshangzó+s-re, s kivételével mássalhangzóra, mássalhangzó-kapcsolatra vagy a, o, u+n-re végződik: dinou, espais, cansat, despatx, algun;
• a hangsúly az utolsó előtti szótagra esik, ha a szó magánhangzóra, de nem kettőshangzóra, magánhangzó+s-re illetve e, i+n-re végződik: costa, divendres, examen, passin;
• minden más esetben a hangsúlyt ékezet jelöli (nagybetűkön is!), mégpedig:
  • éles ékezet a zárt [e]-n, [o]-n és az i-n és u-n: procés, rodó, difícil, públic;
  • tompa ékezet a nyílt [ɛ]-n, [ɔ]-n és az a-n: cafè, memòria, màquina.

Gyakori, hogy ha egy magánhangzóra végződő szót egy magánhangzóval kezdődő szó követ, ezt a két magánhangzót összevonják egy hanggá. Ilyenkor a hangsúlyos hang mindig megmarad, ebbe olvad a másik hang. Két hangsúlytalan hang összevonása esetén általában az [i] és az [u] hangok maradnak meg: anar a → [əˈna], sense ou → [ˈsenˌsɔw], que es → [kəs].

A katalán irodalmi nyelvben a következő magánhangzók találhatók:

A nyugati nyelvjárásokban általában a középen képzett [ə] hang nem található meg – így a valenciai standardban sem.

Hangsúlyos szótagban mindkét nyelvjárásban hét hang lehetséges, ezek: [a], [ɛ], [e], [i], [ɔ], [o], [u]. Hangsúlytalan helyzetben a nyugati nyelvjárásban a kétféle e és o hang egy-egy zárt [e]-ben, illetve [o]-ban egyesül, így öt hang lehetséges ilyen szótagban: [a], [e], [i], [o], [u]. A keleti nyelvjárásban hangsúlytalan helyzetben az a és az e hangok egy középen képzett [ə] hangban, az o hangok és az u pedig az [u] hangban egyesülnek, míg az i változatlan marad, így háromféle hang lehetséges: [ə], [i], [u].

Mivel a katalán írás nem fonetikus, a fenti hangokat a következő betűkkel írja le:

Ha az i és u betűk másik magánhangzóval kapcsolódnak, akkor kettőshangzók keletkeznek, a következőképp (a perjel utáni kiejtés a valenciai nyelvjárásé, ahol nincs megadva, megegyezik a standardal):

• magánhangzó+i: aigua [ˈajɣwə]/[ˈajɣwa], rei [rej], avui [ˈaβuj];
• magánhangzó+u: taula [ˈtawlə]/[ˈtawla], riu [riw], nou [nɔw], duu [duw];
• i+magánhangzó: seient [səˈjen]/[seˈjen], feia [ˈfɛjə]/[ˈfɛja], iogurt [juˈɣuɾ]/[joˈɣuɾ];
• u+magánhangzó: guant [ɣwan], quota [ˈkwɔtə]/[ˈkwɔta] (g, q után és e, i előtt álló u-t csak akkor ejtjük félhangzóként, ha ü jelöli: seqüència [səkˈwɛnsi.ə]/[sekˈwɛnsi.a], de: seguir [səˈɣi]/[seˈɣiɾ]).

Néhány esetben előfordulnak hármashangzók is: creieu [kɾəˈjɛw]/[kɾeˈjɛw], guaita [ˈɣwajtə]/[ˈɣwajta].

Nem alakul ki kettős- vagy hármashangzó, ha az i vagy u hangsúlyos: vei [bəˈi]/[beˈi].

Nem ejtjük kettős- ill. hármashangzóként a kapcsolatot, ha az i-n vagy u-n tréma látható: agraïa [əɣɾəˈi.ə]/[aɣɾaˈi.a], diürètic [di.uˈɾɛtik].

Nem alkotnak kettőshangzót a co-, contra-, re- stb. magánhangzóra végződő előtétszavak, illetve az -int, -isme, -ista fénévképzők és a főnévi igenév -ir toldaléka. Néhány szónál az ékezet jelentésmegkülönböztető lehet, pl. mà „kéz” – ma „enyém (hangsúlytalan alak)”. A nyelvben 15 ilyen pár található.

Általában nyílt /ɛ/ található a következő szavakban:

• ha a következő szótagban i vagy u található, pl. conveni, dèbil, ètic, evangeli, mèrit, obsequi; cèl·lula, fècula, ingenu, molècula, perpetu (kivéve a església, sépia, Dénia, séquia szavakat),
• a hátulról számított harmadik szótagon hangsúlyos szavakban: anècdota, cèlebre, gènere, gènesi, pèrgola, rèplica (kivéve a llémena, témpores, térbola szavakat),
• a legtöbb szaknyelvi szóban: acèfal, clavicèmbal, elèctrode, espècimen, telègraf (kivéve az -edre, -ense, -teca, -tema végződésű szavakat: poliedre, castrense, biblioteca, teorema),
• az -ecta, -ecte, -epta, -epte végű szavakban: col·lecta, afecte, correcte, respecte; recepta, concepte, excepte, precepte (kivéve a reptar ige ragozott alakjait),
• l, l·l, rr vagy r+mássalhangzó előtt: arrel, cel, cruel, empelt, fel; novel·la, parcel·la (kivéve az olyan szavakat, mint a belga vagy selva); esquerre, ferro, guerra, serra, terra; cert, comerç, ert, hivern, perdre, verd, verge (de labiálisok és velárisok előtt általában ferm, herba, serp, terme; cerca, cercle, perca, verga),
• főnevekben és melléknevekben, amelyek -ndr- csoportot tartalmaz, valamint a cerndre igében: cendra, divendres, gendre (de zárt a főnévi igenévi -endre végződében: defendre, entendre, prendre, vendre, és ragozott alakjaiban is),
• az eu kettőshangzóban: preu, deu, europeu, fideu, peu, trofeu, seu (kivéve az olyan szavakat, mint a creu, greu, meu),
• valamint a következő szavakban: Josep, Vicent, Benimuslem,

más esetben az e általában zárt /e/. Kivételként a què, perquè és València szavakban, valamint néhány más esetben, pl. (època, sèrie stb.) zártan ejtik az e-t.

Általában nyílt /ɔ/ található a következő szavakban:

• ha a következő szótagban i vagy u található, pl. elogi, lògica, misogin, mòrbid, odi, oli, tònic; còmput, cònjuge, corpus, mòdul,
• a legtöbb hátulról számított harmadik szótagon hangsúlyos szavakban: apòstata, còlera, còmoda, còmplice, nòmada, pòlissa (kivéve a fórmula, góndola, pólvora, tómbola, tórtora szavakat),
• a legtöbb szaknyelvi szóban: amorf, demagog, patogen, poliglot (kivéve az -forme és -oma végződésű szavakat, mint pl. pluriforme, glaucoma),
• az -os végződésű szavak nagy részében: arròs, espòs, gros, mos, terròs (kivéve az -ós végződésű melléknevekben, mint pl. animós, enfadós, poregós),
• sok -osa végződésű szóban: cosa, llosa, prosa, rosa (de nem az olyan szavakban, mint glucosa, rabosa, sosa),
• a következő végződésű szavakban:
  • -oc, -oca: albercoc, foc, groc; bajoca, lloca, oca (de zárt a boc, boca, moca szavakban),
  • -ofa: carxofa, estrofa, Moncofa,
  • -oig, -oja: boig, goig, roig; boja, roja (de zárt a estoig szóban),
  • -ol, -ola: bunyol, caragol, fesol; castanyola, escola, pistola, redola, revola, tremola (de zárt a bola, cola, gola szavakban),
  • -oldre: absoldre, moldre, resoldre,
  • -olt, -olta: desimbolt, solt; mòlta, volta (de zárt a molt és escolta szavakban),
  • -pondre: compondre, correspondre, respondre,
  • -ort, -orta: esport, fort, sort, tort; horta, porta,
  • -ossa: brossa, carrossa, destrossa (de zárt a bossa és gossa szavakban),
  • -ost, -osta: cost, impost, pressupost, rebost; crosta, posta (de zárt az agost és angost szavakban),
  • -ot, -ota: clot, devot, got, grandot, xicot; cabota, pilota, quota (de zárt a bot, nebot, bota, gota szavakban),
• a legtöbb oi-t tartalmazó szóban: Alcoi, almoina, boira, heroi, troica (de zárt az -oix végződésű szavakban, mint pl. coix és moix),
• a legtöbb ou-t tartalmazó szóban: bou, dijous, moure, nou, ou, ploure, prou, sou (de zárt a sou [a „ser” ige alakja] szóban, valamint ingadozik a pou kiejtése, myel lehet nyilt és zárt is),
• a cloure participiumában és származékaiban: desclòs, exclòs, inclòs, reclòs (de zárt a fondre ige participiumában és származékaiban: fos, confós, difós, infós),
• az -o végződésű mutató névmásoknál: açò, això, allò, bo, do, so, to, tro, ressò, ultrasò,

más esetben az o általában zárt /o/. Kivételes eset a però szó, melyben az o hangsúlytalan: [ˈpeɾo].

Ha két szó egymás mellé kerül, az első szó végső és a második szó kezdő hangja hat egymásra. Ez a hatás a következő lehet:

• két hangsúlyos hang találkozása esetén nem történik változás a kiejtésükben: pi alt [pi aɫ], carrer ample [kəˈɾe ˈamplə];
• ha az [ə] hang találkozik egy másikkal, általában elhagyjuk: aquesta eina [əˈkɛst ˈɛjnə], mà esquerra [ma ˈskɛrə];
• ha két [ə] találkozik, csak egyet ejtünk: quinze amics [kinz əˈmiks];
• ha két azonos hang találkozik, csak egyet ejtünk: comprar armes [kumpɾ ˈaɾməs];
• ha a szó végi hangsúlyos hang után a következő szó i-vel, u-val vagy hangsúlytalan o-val kezdődik, kettőshangzó képződik: serà inútil [səˈɾaj ˈnutiɫ], va obrir [baw βɾi], qui ho fa [kiw fa]
• különleges eset: hi ha [ja].

A valenciai esetében ezek a változások (az utolsó kivételével) nem történnek meg, mert ott nincs [ə] hang. Ettől függetlenül általában itt is kiesik a hangsúlytalan hang két magánhangzó találkozásánál, pl.: una escala [unasˈkala].

Bizonyos magánhangzókat a nyelvjárásokban az irodalmi kiejtéstől eltérően ejthetnek. Ezek közül a legismertebbek:

Valenciában jellemző a kiejtésre, hogy a szó végi hangsúlytalan a hasonul az előző szótag hangsúlyos hangjához, ha az nyílt: pilota [piˈlɔtɔ], serra [ˈsɛrɛ]. Hasonló jelenség az igéknél az egyes szám első és harmadik személyének -a végződésének [e]-ként való ejtése: canta [ˈkante], cantava [kanˈtave].

A valenciaiban az irodalmi ejtés megköveteli a magánhangzók és a x közötti i kiejtését, ez azonban gyakran mégis elmarad, a keleti nyelvjáráshoz hasonlóan: caixa [ˈkajʃa] → [ˈkaʃa].

A nyugati nyelvjárásban az o-t gyakran [u]-nak ejtik hangsúlyos i előtt vagy labiálist tartalmazó szótag előtt: collir [kuˈʎiɾ], obert [uˈbɛɾt]. Az egész nyelvterületre jellemző egyes beszélőknél, hogy a nazális mássalhangzók között álló magánhangzókat nazálisan ejtik: diumenge [diwˈmẽɲʒə].

Ezeket a hangokat a katalán helyesírás szerint a következő betűkkel és betűkapcsolatokkal írjuk le:

Megjegyzések:

• Az r szó végén a keleti nyelvjárásban általában néma, de néhány szóban kiejtik: amor [əˈmoɾ]/[aˈmoɾ], car [kaɾ], cor [kɔɾ], favor [fəˈβoɾ]/[faˈβoɾ], futur [fuˈtuɾ], mar [maɾ], militar [miliˈtaɾ], posterior [pustəɾiˈoɾ]/[posteɾiˈoɾ], pur [puɾ], terror [təˈroɾ]/[teˈroɾ], ulterior [uɫtəɾiˈoɾ]/[uɫteɾiˈoɾ]. Főnévi igenevek végén is néma keleten, de visszaható igéknél ott is kiejtik: portar [puɾˈta]/[poɾˈtaɾ], portar-se [puɾˈtaɾsə]/[poɾˈtaɾse]. Nem ejtik az első r-et a teljes nyelvterületen az arbre [ˈaβɾə]/[ˈaβɾe], marbre [ˈmaβɾə]/[ˈmaβɾe], perdre [ˈpɛðɾə]/[ˈpɛðɾe] szavakban. A prendre igében és származékaiban (aprendre, soprendre stb.) sem ejtik az első r-et a főnévi igenévben és az abból képzett igealakokban, ejtik viszont a többi alakban: prendre [ˈpɛndɾə]/[ˈpɛndɾe] → prendré [pəndˈɾe]/[pendˈɾe], prendria [pəndˈɾiə]/[pendˈɾia] stb., de: prenc [pɾɛŋ]/[pɾɛŋk], prenia [pɾəˈniə]/[pɾeˈnia]. Hasonlóan viselkedik a cerndre [ˈsɛndɾə]/[ˈsɛndɾe] is.
• Vidéki közbeszédben az s j, r, x [ʃ] előtt gyakran asszimilálódik, és megnyújtja ezeket a hangokat: Israel [irːəˈɛɫ]/[irːaˈɛɫ], desxifrar [dəʃːifˈɾa]/[deʃːifˈɾaɾ]. Ez azonban nem általános, beszélőtől és vidéktől függ.
• A tz kapcsolatot az -itzar végződésben gyakran egyszerű [z]-nek ejtik: realitzar [reəlid͡za]/[realid͡zaɾ] vagy [reəliza]/[realizaɾ].
• Szó végén csak idegen eredetű szavakban vagy nevekben állhat a v betű. Ebben az esetben a kiejtése [f] lesz: Txékhov [ˈt͡ʃexuf]/[ˈt͡ʃexof], Kíev [ˈki.əf]/[ˈki.ef].
• A esfinx, larinx, linx szavakban az x kiejtése [ks] helyett lehet egyszerű [s] is: [əˈzfiŋks]/[eˈzfiŋks] → [əˈzfiŋs]/[eˈzfiŋs], [ləˈɾiŋks]/[laˈɾiŋks] → [ləˈɾiŋs]/[laˈɾiŋs], [liŋks] → [liŋs] .
• A w kiejtése beszélőtől függően a [b] helyett lehet [v] is: edelweiss [ˌedəɫˈbajs]/[ˌedeɫˈvajs].
• A q betűt önállóan csak néhány közel keleti névben, illetve szóban használják, kiejtése ebben az esetben [k]: Qatar [kəˈta]/[kaˈtaɾ].
• A valenciaiban nem hibás a hosszú mássalhangzók, pl. tl, tll, l·l stb. rövid ejtése.

Ha két szó egymás mellé kerül, az első szó végső és a második szó kezdő hangja hat egymásra. Ez a hatás a következő lehet:

• a szó végi néma mássalhangzók legtöbbjét magánhangzók előtt kiejtik: cinc homes [siŋk ˈɔməs], sang i aigua [ˈsaŋki ˈajɣwə], pa amb oli [ˈpamb ˈɔli], Sant Hilari [sant iˈlaɾi], vint-i-dos [ˌbintiˈðos], cent homes [sent ˈɔməs]/[sent ˈɔmes], venent-ho [bəˈnentu]/[beˈnento] stb.;
• a szó végi l meglágyul ll és ny előtt: el llop [əˈʎːop]/[eˈʎːop], el nyam [əʎˈɲam]/[eʎˈɲam];
• a szó végi -ç, -f, -ig, -ix, -s, -tx zöngéssé válik magánhangzó vagy zöngés mássalhangzó előtt: les altres [ləzˈaɫtrəs]/[lezˈaɫtres], mig any [mid͡ʒ aɲ];
• a szó végi -p, -t, -c [k] zöngéssé válik zöngés hang előtt: pot venir [pɔd bəˈni]/[pɔd beˈniɾ]. Különleges eset a tot llest [toˈʎːest];
• a szókezdő b-, d-, g- rendre [β], [ð], [ɣ] lesz magánhangzók és -ç, -f, -ig, -ix, -l, -s, -tx után (a d- nem változik -l után): una boira [unəˈβɔjrə]/[unaˈβɔjra], peix gros [peʒ ɣɾɔs], pa dur [pa ðu]/[pa ðuɾ], fil groc [fiɫ ɣɾɔk];
• a szó végi -s-t r-, s-, x- előtt nem ejtik: dues raons [ˈduə rəˈons]/[ˈdue raˈons], molts xais [moɫ ʃajs];
• a szó végi -n-t b-, m-, p-, v- előtt [m]-nek ejtik: un marit [uˈmːarit], bon vi [bɔm bi];
• a szó végi -n-t [k] és [ɡ] hangok előtt [ŋ]-nek ejtik: un cos [uŋˈkos], un gat [uŋˈɡat].

Egyes mássalhangzókat az egyes nyelvjárásokban az irodalmi kiejtéstől eltérően ejtenek. Ezek közül a legismertebbek:

A Baleár-szigeteken gyakori a mássalhangzók asszimilációja, nem csak az irodalmi kiejtésnél megadott kapcsolatokban, pl.: sac buit [səˈβːujt], dissabte [diˈsatːə], parlar [ˈpalːə] stb. Az s kiejtése gyakran torzul a következő mássalhangzó miatt: ses roses [səe ˈrozəs], el bisbe [əɫˈbiɾβə] stb. Ha szókapcsolatokban két s kerül egymás mellé, az első [t]-re változik: ses senyores [sɛt səˈɲoɾəs].

Szintén a szigetekre jellemző, hogy a szó végi mássalhangzók zöngétlenné válnak. Ez ott gyakori, hiszen a jelen idejű egyes szám első személyű igealakok általában mássalhangzóra végződnek, pl.: comprov [kumˈpɾɔf], envej [ənˈbeʃ].

A valenciai nyelvterületen gyakori, hogy az ads-, obs-, subs- prefixumokban a b, d kiesik: adscripció [atskɾipsiˈo]/[askɾipsiˈo], obscuritat [opskuɾiˈtat]/[oskuɾiˈtat], subscriure [supskˈɾíwɾe]/[supskˈɾíwɾe]. Hasonlóan a szó eleji gn-, mn- pn- kapcsolatokban csak az n-et ejtik, pl.: gnom [nom]. A fent meg nem nevezett esetekben a kiejtés megfelel az irodalmi nyelvnek.

• Introduction. In Alan Yates: Catalan. (angolul) London: Hodder & Stoughton. 1975. 1–26. o. = Teach Yourself Books, ISBN 0 340 58820 9 Hozzáférés: 2019. február 23.  
• Ortografia catalana. (katalánul) 1. Barcelona: Institut d’Estudis Catalans. 2017. ISBN 978-84-9965-360-0 Hozzáférés: 2019. február 23.  ^{[halott link]}
• Ortologia i Ortografia. In Gramàtica normativa valenciana. (katalánul) 1. València: Acadèmia Valenciana de la Llengua. 2006. 20–77. o. = Collecció Textos Normatius, 2. ISBN 84-482-4422-2 arch Hozzáférés: 2019. február 23.  
• Laut und Schrift. In Jenny Brumme: Praktische Grammatik der katalanischen Sprache. (németül) 2. Wilhelmsfeld: Gottfried Egert Verlag. 2007. 1–22. o. ISBN 978-3-936496-53-6 Hozzáférés: 2019. február 23.  
• Aussprache und Betonung. In Karl-Heinz Röntgen: Einführung in die Katalanische Sprache. (németül) . Bonn: Romanistischer Verlag. 2000. 12–26. o. = Bibliothek Romanischer Sprachlehrwerke, 1. ISBN 3-86143-118-1 Hozzáférés: 2019. február 23.  
• Lisa Immensack: Die katalanischen Dialekte der Balearen: Vergleich zwischen Katalanisch und Mallorquinisch, den Dialekten Mallorcas, Menorcas und Ibizas, den Balearen und Kataloniens und Valencias, dem Festland. (németül) München: GRIN Verlag. 2009. ISBN 978-3-640-48742-4 Hozzáférés: 2019. február 23.