Magyarországon egy faja él. Ez a típusfaj, a közönséges kapushangya(Colobopsis truncata).
Megjelenése, felépítése
Kis termetűek, a királynő se éri el az 1 cm-t.
Major dolgozói annyira különböznek a minoroktól, hogy sokáig külön faj képviselőinek gondolták őket. A major dolgozók feje henger alakú, elöl lapított (jóval hosszabb és szélesebb, mint minoroké), a színe pedig olyan, mint a boly lakhelyéül választott fa kérgéé — mi több, mintázata is hasonlít ahhoz. A királynő feje a major dolgozókéhoz hasonlít.
A major dolgozók a királynővel összevethető méretűek.
Életmódja, élőhelye
Ragadozó (más rovarokat zsákmányol), de a mézet sem veti meg.[1]
Egykirálynős (monogyn) bolyai eleinte annyira kis létszámúak, hogy valamely keményfa elszáradt gallyacskájában vagy akár gubacsban is elférnek (Tartally). A fészket később is a leggyakrabban keményfába rágják. Fontos ismérvük, hogy a fészeknek egyetlen kijárata van. Ez a nyílás kör alakú és akkora, hogy a major dolgozó feje pontosan beleillik és védőszínének köszönhetően nemcsak elzárja, de el is rejti a bejáratot. Szabó-Patay József megfigyelései szerint az élő kapu csak akkor húzódik hátra, ha egy minor dolgozó csápjával megkopogtatja a kapus fejét. A belülről érkező hangyák a kapus potrohát kopogtatják meg.[2]
A királynő azért a major dolgozókhoz hasonlít, mert a boly alapítása utáni időszakban (amikor még nem fejlődtek ki az első dolgozók) ő maga zárja el fejével a bejáratot.
↑Brehm Alfréd: Az állatok világa I–XIX.Klebelsberg Kuno bevezetésével. Szerkesztette: Leidenfrost Gyula, Dr. Éhik Gyula, Steche Ottó, Dr. Gelei József. Fordította: Dr. Bartucz Lajos, Dr. Vasvári Miklós, Dr. Wagner János. Átdolgozott, az új felfedezésekkel és a magyar vonatkozásokkal kiegészített új kiadás. Christensen és Társa Gutenberg Könyvkiadó Vállalat, Budapest, 1929–1933. → reprint kiadás: Kassák Kiadó, Budapest, 1992–1998, ISBN 963-776-522-0
.jpg)
