Szabó Józsefként született, és eleinte ezen a néven is publikált. A Szabó-Patay nevet 1910-ben vette fel.
Budapesten, a Fiumei Úti Sírkert 11. parcellájában nyugszik (1/a sor, 48. sír). Sírja 2007 óta védett.
Munkássága, pályafutása
Elsősorban a hangyák(Formicidae) életmódját kutatta. A Természettudományi Közlöny szerkesztőjeként jelentős ismeretterjesztő tevékenységet végzett, és nagy szerepet vállalt kiállítások építésében is.[5]
1910-ben Mocsáry Sándor nyugdíjazása után bízták rá a hártyásszárnyú gyűjtemény gondozását, ede a gyűjtemény élére kinevezését csak 1914-ben kapta meg.
Szabó-Patay József: Hazánk hadakozó, rabszolgatartó és élősködő hangyái. Budapest, 1915. Pesti Lloyd-Társ. 11 old.
Szabó-Patay József: A rovarok, mint a hazánkban előforduló fertőző betegségek terjesztői és az ellenük való védekezés. Budapest, 1915. Rovartani lapok 22. köt. 4-10. füzet (1915. április-október) pp. 127–130.
Szabó-Patay József: Az Aphelochirus lélekzőkészülékének szerkezete és működése. Állattani Közlemények. A Magyar Természettudományi Társulat Állattani Szakosztályának folyóirata. 17. köt. Budapest, 1918. pp. 48–65.[6]
Taxonómia
Szabó-Patay József, 1926: Trois Orectognathus nouveaux de la collection du Musée National Hongrois. Ann. Hist.-Nat. Mus. Natl. Hung. 24: 348–351.
Szabó, József, 1909: De duabus speciebus novis Formicidarum generis Epitritus Em. Arch. Zool. (Budapest) 1: 27–28.
Szabó, József, 1910: Formicides nouveaux ou peu connus des collections du Musée National Hongrois. [part]. Ann. Hist.-Nat. Mus. Natl. Hung. 8: 364–368.
Szabó, József, 1910: Uj hangya Uj-Guineából. Rovartani Lapok 17: 186.[7]