A kínai jüan Kína hivatalos pénzneme. Neve kínai nyelven zsenminpi(renminbi) (egyszerűsített kínai: 人民币; hagyományos kínai: 人民幣; pinjin: rénmínbì; szó szerinti jelentése: „népi pénz”, magyaros átírásban zsenminpi). Elterjedt rövidítése az RMB.
A zsenminpi(renminbi) egysége a jüan(yuan). Kínai karakterekkel leírva két formája létezik: egy népies (元 – eredeti jelentése: ’első’) és egy hivatalos (圆 – eredeti jelentése: ’gömbölyű’), amelyet csekkek kitöltésénél alkalmaznak. Északon a jüan(yuan) helyett a „kuaj(kuai)” (块 – eredeti jelentése: ’darabka’) elnevezést használják.
Egy jüan(yuan) 10 csiaót(jiao-t) (角 – eredeti jelentése: ’szeglet’) ér. Ezt Peking(Beijing) környékén szokás „mao” (毛 – eredeti jelentése: ’pihe’) néven is említeni. Egy csiao(jiao) tovább osztható 10 fenre (分 – eredeti jelentése: ’feloszt’).
Érmék, bankjegyek
A zsenminpi(renminbi)1949-es bevezetése óta már öt sorozat jelent meg. Érdekesség, hogy valamennyi címletben létezik papírpénz, 1 jüan(yuan) és kisebb címletben fémpénz is. Papírpénzekből alapvetően már csak a negyedik (népviseletben lévő figurák) és ötödik sorozat van érvényben – miután a harmadik sorozatot 2000-ben a Kínai Nemzeti Bank visszahívta –, de a kisebb címleteknél, így az 1, 2 és 5 fenes bankjegyeknél még mindig az 1950-es években kibocsátott második sorozat (teherautó, repülő, hajó) van érvényben. A fenek kivételével mindegyik bankjegyen mind kínai, mind arab számjeggyel, illetve a bankjegy hátulján mandarin, mongol, ujgur és csuang nyelven(zhuang nyelven) szövegesen is szerepel a címlet értéke.
1999-től folyamatosan új renminbi érme- és bankjegysorozatot (5. sorozat) vezetnek be. A legutolsót, az 1 jüanos(yuan-os) bankjegyet 2004. július 30-án hozták forgalomba.
Az eddig bevezteett 1, 5, 10, 20, 50 és 100 jüanos(yuan-os) bankjegy immár biztonsági jeleket (fémszál, vízjel, ultraibolya fény alatt fluoreszkáló rostok, hologramos számok (csak az 50 és 100 jüanos(yuan-os)nál) is tartalmaz a pénzhamisítás ellen. Mindegyik bankjegyen Mao Ce-tung(Mao Zedong) képe látható a hivatalos állásfoglalás szerint a könnyű felismerhetőség érdekében. Sejthető azonban a Kínai Kommunista Párt Mao személyi kultuszára épülő politikai befolyásolása is a portrék mögött.
Több közgazdász, köztük Mao Jü-si(Mao Yushi) is 1997 óta azt javasolja, hogy vezessék be az 500 és 1000 jüanos(yuan-os) bankjegyeket, mert a kis címletek plusz költségeket jelentenek a pénzintézeteknek, mivel gyorsabban elhasználódnak ezek a címletek, és a tárolásuk is több helyet igényel. 2012-ben a központi bank kormányzóhelyettese, Hu Hsziao-lien(Hu Xiaolian) megerősítette, hogy nem bocsátanak ki újabb címletű bankjegyeket, mert az inflációt gerjeszt, és egy esetleges hamisítás esetén nagyobb veszteséget okoz, mint a kis címletű bankjegy.[3]
Címlet
2. sorozat
3. sorozat
4. sorozat
1 fen
Nem készült
2 fen
Nem készült
5 fen
Nem készült
1 csiao(jiao)
2 csiao(jiao)
5 csiao(jiao)
1 jüan(yuan)
2 jüan(yuan)
3 jüan(yuan)
Nem készült
5 jüan(yuan)
10 jüan(yuan)
50 jüan(yuan)
Nem készült
100 jüan(yuan)
Nem készült
5. sorozat
2019. augusztus 30-án biztonságosabb bankjegyeket hoztak forgalomba, amelyek kinézetükben megegyeznek az eddig is forgalomban lévőkkel.[4]
A renminbit 1949-ben vezették be, röviddel azután, hogy a kommunisták megnyerték a polgárháborút. A kommunista kormány első feladata a hiperinfláció megállítása volt, amely az országot sújtotta ekkoriban. Miután ez megfékeződött, nyomták ki a második sorozatot még az 1950-es években.
A tervgazdaság időszakában a renminbi árfolyama teljesen valószerűtlen volt a külföldi valutákhoz képest, átváltását szigorú szabályok jellemezték. A kínai gazdaság 1978-as nyitása után kettős árfolyamrendszer került bevezetésre egy belföldre szánt valutával és egy a külföldiek számára készült renminbivel, amelynek árfolyama jóval az előző felett volt. Ez a rendszer kedvezett a feketegazdaságnak, ahol általánossá vált a pénzkereskedelem.
Később a Kínai Népköztársaság a nagyobb konvertibilitás elérése érdekében eltörölte a kettős árfolyamot, és a kialakított cserehelyeken az árfolyamok valósabb értéket vehettek fel. Jelenleg a renminbi magánszemélyek folyószámláin konvertibilis, míg a vállalkozásokén nem. A cél a teljes konvertibilitás elérése, ami azonban egyelőre csak távlati.
Árfolyama
A renminbi árfolyamát 1994-től informálisan az amerikai dollár árfolyamához kötik. Ez a gazdaságpolitika Kína számára feltétlen előnyös, azonban a nemzetközi megítélése kettős. Az 1998-as ázsiai gazdasági válság során nagy szolgálatot tett a rendszer, mivel nem engedte Kína meggyengülését. Ám mostanság főleg az Amerikai Egyesült Államok egyre többször támadja a kötött árfolyamrendszert, mivel a dollár – és így a renminbi – gyengülésével Kína gazdasága még versenyképesebb lett az Amerikai Egyesült Államokéval szemben.
Az Amerikai Egyesült Államok a G7 és az Európai Unió támogatásával nyomást gyakorolt Kínára a renminbi árfolyamának növelése érdekében, hogy az import növekedjen, az export pedig csökkenjen. Kínában azonban tartják magukat a kötött vagy csúszó árfolyamhoz, mivel félnek a szabad árfolyam esetén fellépő spekulációktól. Kisebb módosítást azonban tervez a Kínai Népi Bank azáltal, hogy a jüan(yuan) árfolyamát már nemcsak az amerikai dollárhoz, hanem egy a dollárból, euróból és japán jenből álló kosárhoz kívánják majd kötni.
Kínát több támadás is éri, mivel valutája nem vihető ki az országból, így kényszerítve rá a külföldi turistákat, befektetőket, hogy ők vigyék oda külföldi valutájukat, amit külföldi államkötvényekbe fektethet be a kínai állam, ezáltal még nagyobb befolyást szerezve a nemzetközi gazdaságban. Másrészt a rendszer hátulütőjeként terepet ad a feketegazdaságnak.
A kínai valuta nemzetközileg konvertibilissé tétele, amely egyelőre csak a távlati célok között szerepel, alapvetően megosztja a nem kínai piaci résztvevőket. Míg a könnyűipar a lépéstől a jüan(yuan) felértékelődését várva a konvertibilitás elérése mellett kardoskodik, az olcsó kínai munkaerőre és termékekre építő számítástechnikai és kereskedelmi cégek érdeke a mostani rendszer megtartása.
Hongkongban a rögzítettől eltérő, piaci áron is kereskednek a valutával, és ehhez megkülönböztetésül a CNH kódot használják a a CNY helyett.
Déli hamisítványok
Dél-Kínában sok a hamis bankjegy és érme. Ezzel rengeteg embert próbálnak átverni, főként a taxisok. Ezt elkerülendő, érdemes pontos összeggel kifizetni a fuvardíjat, mivel visszaadáskor becsúsztathatnak a valódi bankjegyek és érmék közé egy-egy hamisat. Ha a pénzérme rozsdás, biztosan hamis. A bankjegyeknek van vízjelük, de érdemes megtapogatni Mao Ce-tung arcképének haját és kabátját a bankjegyen, ugyanis ha érdes az a felület, akkor valódi. Az igazi bankjegy további ismertetőjegyei:
a tetején lévő minta összeér, ha kettéhajtjuk a bankjegyet,