A mongol nyelv (mongolul: монгол хэл, (mongol hel[1]), klasszikus mongol betűkkel: , ejtsd: Mongɣul kele) a mongol nyelvcsalád legközismertebb tagja és Mongólia lakóinak legfontosabb nyelve, ahol hivatalosan a cirill ábécével írnak. Az országon kívül a vele határos területek egy részén, Észak-Kínában, Oroszországban és Kirgizisztánban beszélik. A mongóliaiak többsége a halha dialektust (halha mongol), míg a Kínában élők a csahart, az ojirádot, az Oroszországban élők a bargu-burjátot használják.
Mongóliában több mint 2 millióan beszélik. Legalább 3 millió beszélő él Kínában, azonban az ő részarányuk jelentős csökkenésnek indult a kínaiak bevándorlása miatt, elsősorban a városokban.
A mongol nyelvet számtalan ábécével írták le az évek során.
A hagyományos mongol írást az ujgur ábécéből alakították ki 1208-ban. Ezt az ábécét Mongóliában 1931-ig használták, majd átmenetileg bevezették a latin ábécét, végül 1937-ben a cirill ábécét. A hagyományos írásrendszer használatát a kommunista kormány teljesen megszüntette 1941-ben. 1990 után megpróbálták újra bevezetni, de a tervet elvetették néhány év után.
↑A hel szóban a h úgy ejtendő, mint a magyar ihletben.
↑ abcdMeglágyítja az előtte álló mássalhangzókat. Ez az átírásban csak a д, н és т betűket érinti, ezek átírása rendre gy, ny és ty lesz. Ebben az esetben a lágy mássalhangzó után a lágyító j-t nem írjuk át, csak a betű magánhangzó-értékét, például: Нямбуу → Nyambú
↑Ö hangot tartalmazó szavakban jö-nek, máskor je-nek írjuk át, például: Есөнбулаг → Jöszönbulag és Есдүгээр → Jeszdügér
↑ abAz Үү és Өө betűket néha Її és Єє helyettesíti, mikor orosz billentyűzetet vagy szoftvert használnak, amely nem támogatja ezeket a karaktereket.
↑Magas hangrendű szavakban jö-nek, mély hangrendűekben jo-nak írjuk át, például: ёсөн → jöszön és Ёндон → Jondon
↑ abcEredeti mongol szavakban nem fordul elő, csak idegen átvételekben található meg.
↑Magas hangrendű szavakban jü-nek, mély hangrendűekben ju-nak írjuk át, például: Наваан-Юндэн → Naván-Jünden és Юмжаагийн → Jumdzságín