PROFILPELAJAR.COM

Kék lóantilop
	Evolúciós időszak: Késő pleisztocén - holocén
	Természetvédelmi státusz
	Kihalt; Kihalás ideje: 1800 körül;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülő emlősök (Theria);
Csoport:	Eutheria;
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Laurasiatheria;
Csoport:	Scrotifera;
Csoport:	Ferungulata;
Csoport:	Patások (Ungulata);
Rend:	Párosujjú patások (Artiodactyla);
Csoport:	Ruminantiamorpha;
Alrend:	Kérődzők (Ruminantia);
Alrendág:	Pecora;
Öregcsalád:	Bovoidea;
Család:	Tülkösszarvúak (Bovidae);
Alcsalád:	Lóantilopformák (Hippotraginae);
Nem:	Hippotragus; Sundevall, 1845
Faj:	H. leucophaeus;
Tudományos név
	Hippotragus leucophaeus; (Pallas, 1766)
Szinonimák
	Antilope leucophaeus (Pallas, 1766); Hippotragus capensis (P. L. S. Müller, 1776); Capra leucophaea (Thunberg, 1793); Antilope leucophaea (Lichtenstein, 1814); Bubalis leucophaea (Lichtenstein, 1814); Cemas glaucus (Oken, 1816); Hippotragus glauca (Oken, 1816); Cerophorus leucophaeus De Blainville, 1816; Oryx leucophaeus De Blainville, 1816; Egocerus leucophaea (Desmarest, 1822);
Elterjedés
	Elterjedési területe
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Kék lóantilop témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Kék lóantilop témájú médiaállományokat és Kék lóantilop témájú kategóriát.

A kék lóantilop (Hippotragus leucophaeus) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és a lóantilopformák (Hippotraginae) alcsaládjába tartozó kihalt faj.

Előfordulása

A kék lóantilop a mai Dél-afrikai Köztársaság déli partvidékén élt, a tudósítások alapján vizes pusztaságokon.

Megjelenése

A 18. század utazói ellentmondásos tudósításokat hagytak ránk erről a fajról. Európába mindössze néhány koponya és bőr került, és összesen négy teljes preparátum létezik. Ezek marmagassága 102-106 centiméter, és a méretek alapján elmondható, hogy a kék lóantilop tömege nem haladta meg a 160 kilogrammot. A múzeumi példányok egyike sem mutat kékes árnyalatot – talán az idősebb példányok ritkuló szőrzetén átsejlő bőr vagy a fekete és sárgás szőrszálak keveredése okozhatta a színhatást.

Az antilopok többségéhez hasonlóan alsó és felső állkapcsának mindkét felén hat-hat foggal rendelkezett, amelyek elkülönültek három-három zápfogra és előzápfogra.

Életmódja, szaporodása

A kék lóantilop mintegy húszfős csordákban élt, és főleg perjefélékkel táplálkozott. Feltehetően a többi lóantilopféléhez volt hasonló szaporodása is (ld. ott).

A faj kihalása

A leletek tanúsága szerint a kék lóantilopok az utolsó jégkorszak végén Dél-Afrika nagy részét benépesítették, azonban a faj létszáma ismeretlen okokból – talán a szavanna elbokrosodása, a klíma felmelegedése, az ember által tenyésztett juhok megjelenése miatt – kb. 2000 éve drasztikusan lecsökkent. Az első európai, aki hírt adott a fajról, a német Peter Kolb volt 1719-ben. A faj már valószínűleg a nyugati hódítók megjelenése nélkül is a kihalt volna, de a fehér vadászok megjelenése felgyorsította a folyamatot. A svéd Carl Peter Thunberg már 1774-ben feljegyezte, hogy a populáció erősen megritkult. Martin Lichtenstein szerint 1799-ben, más híradások szerint 1800-ban pusztították el az utolsó példányt. A kék lóantilop volt az első dokumentáltan kipusztult afrikai nagyvad.

Ekkor még a tudományos gyűjtemények, múzeumok nem voltak olyan helyzetben, hogy elegendő mennyiségű trófeát, csontot, bőrt és más preparátumokat gyűjtsenek, azonban ennek ellenére négy bőr a mai napig fennmaradt: Bécsben, Leidenben, Párizsban és Stockholmban. A hajdani elterjedési területen kiásott leleteket leszámítva Amszterdamban és Glasgowban egy-egy koponyát, Uppsalában, Londonban és Fokvárosban pedig egy-egy szarvpárt őriznek.