PROFILPELAJAR.COM

Kék cinege
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
	Magyarországon védett; Természetvédelmi érték: 25 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Madarak (Aves);
Rend:	Verébalakúak (Passeriformes);
Család:	Cinegefélék (Paridae);
Nem:	Cyanistes;
Faj:	C. caeruleus;
Tudományos név
	Cyanistes caeruleus; (Linnaeus, 1758)
Szinonimák
	Parus caeruleus;
Elterjedés
	A kék cinege elterjedési területe egész éves telelőhely
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Kék cinege témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Kék cinege témájú médiaállományokat és Kék cinege témájú kategóriát.

A kék cinege, sokszor becézően kékcinke (Cyanistes caeruleus) a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a cinegefélék (Paridae) családjába tartozó apró termetű, közismert és közkedvelt madárfaj, az európai régió egyetlen sárga-kék cinegefaja.^[1]^[2]

Rendszerezése

A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban, a Parus nembe Parus caeruleus néven.^[3]

Alfajai

Parus caeruleus caeruleus (Linnaeus, 1758) – Európa nagy része az Urál északi részéig, Szicília, Észak-Törökország
Parus caeruleus obscurus (Pražák, 1894) – Egyesült Királyság, Írország és a Csatorna-szigetek
Parus caeruleus ogilastrae (Hartert, 1905) – Portugália, Spanyolország déli része, Korzika és Szardínia
Parus caeruleus balearicus (von Jordans, 1913) – Mallorca, Baleár-szigetek
Parus caeruleus calamensis (Parrot, 1908) – Görögország déli része, a Kükládok, Kréta és Rodosz
Parus caeruleus orientalis (Zarudny & Loudon, 1905) – Oroszország európai felének déli része
Parus caeruleus satunini ( Zarudny, 1908) – Krím, a Kaukázus vidéke, Törökország keleti része és Északnyugat-Irán
Parus caeruleus raddei (Zarudny, 1908) – Irán északi része

Előfordulása

Gyakorlatilag az egész európai kontinens területén találkozhatunk vele, de Észak-Afrika mediterrán területein és a Közel-Kelet kevésbé száraz vidékein is megél. Egyedül a különösen hideg övezeteket kerüli, de az ember közelségéhez jól alkalmazkodott.^[4]

Kárpát-medencei előfordulása

Magyarországon állandó, fészkelő faj. Télen északról jött példányok is telelnek itt. Az Északi-középhegységben, a Bakonyban, a Mecsekben és a Dél-Dunántúlon a legsűrűbb, és az Alföld délkeleti részén a legritkásabb.^[5]

Megjelenése

Testhossza 11-12 centiméter, szárnyfesztávolsága 17-20, testtömege 9-13 gramm.^[5] A hím tollazata intenzívebb, míg a tojóé halványabb. A színpompás kis madár nevét kék fejtetőjéről és kékes szárny- és farokvégéről kapta. Csőre, torka, valamint fehér arcfoltjait közrefogó szem- és nyakszalagja fekete, hasa sárga, háta és szárnyai zöldes színűek. A számos alfaj közül az Észak-Afrikában és Kanári-szigeteken élők élénkebb színűek, de hátuk és fejtetejük sötétebb, míg a perzsa alfaj fakóbb színezetű. Az európai alfajoknál megfigyelhető fehér szárnyfoltok sokszor hiányozhatnak.

Életmódja

A faj igen hasznos kis rovarpusztító, kedvelt táplálékát lepkehernyók, pókok, poloskalárvák, lószúnyogok, bársonylegyek képezik. Állandó madár, telente kényszerűségből magvakat fogyaszt; ilyenkor rendszeresen felkeresi a madáretetőket, akár más madárfajok társaságában is. Szűkös kínálat esetén kóborolhat is.

Énekhangja vidám trilla, egyébként sokféle hangadása közül a legismertebb a „tszí-tszí-tszí-tszit”.

Szaporodása

A kék cinege szaporodása különféle természetes és mesterséges erdőkhöz kötődik, mivel fészkét faodvakban rendezi be. Gyakori vendég a kihelyezett fészekodvakban. Az elfoglalt odvakban gyökerekből és fűszálakból építi fel fiókái jövendő lakhelyét, amit mohával és szőrszálakkal puhán kibélel. Évente kétszer költ. A költés ideje április–július között van.

Egy fészekalj kb. 12 tojásból áll, amelyeken a szülők felváltva kotlanak két hétig. A kikelő csupasz és vak fiókák fészeklakók, de alig 18-22 napon belül kitollasodnak és kirepülnek. Addig gondos szüleik különféle ízeltlábúakkal, különös szeretettel lárvákkal táplálják őket.

Természetvédelmi helyzete

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma ugyan csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.^[4] SPEC értékelése 4-es (jó kilátású, zömmel európai faj). Magyarországon ennek ellenére védettséget élvez, természetvédelmi értéke 25 000 forint. Becslések szerint Magyarországon 220 000–295 000 fészkelő pár élhet és mérsékelt növekedést mutat.^[5]

Jegyzetek

↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. november 4.)
↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. november 4.)
↑ Avibase. (Hozzáférés: 2022. november 4.)
↑ ^a ^b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. november 4.)
↑ ^a ^b ^c Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület. (Hozzáférés: 2022. november 4.)

Források

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2022. november 4.)
Hermann Heinzel – Richard Fitter – John Parslow: Európa madarai (ISBN 963-545-194-6)
Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6