John Rabe
Született	1882. november 23. Hamburg
Elhunyt	1950. január 5. (67 évesen) Berlin
Beceneve	Nanking élő Buddhája
Állampolgársága	német
Nemzetisége	Német
Házastársa	Dora Rabe
Foglalkozása	Üzletember
Halál oka	agyi érkatasztrófa
Sírhelye	Kaiser Wilhelm Memorial Cemetery
A Wikimédia Commons tartalmaz John Rabe témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

John Rabe (teljes nevén: John Heinrich Detlef Rabe) (Hamburg, 1882. november 23. - Berlin, 1950. január 5.) Kínában élő német üzletember, a japán megszállás idején Nankingban működő biztonsági zóna vezetője volt. Rabe, aki tagja volt a Nemzetiszocialista Német Munkáspártnak, több százezer ember életét mentette meg a nankingi mészárlás idején. Sok kínai számára ő volt Nanking élő Buddhája.^[1]

John Rabe Hamburgban született 1882. november 23-án, apja tengerészkapitány volt. Először szülővárosában helyezkedett el kereskedősegédként, majd Afrikába ment dolgozni. 1908-ban Kínába utazott, és 1910-től a Siemens társaság pekingi irodájában dolgozott. 1931 novemberében Nankingba, a Kínai Köztársaság fővárosába helyezték át, és ő vette át a cég kínai képviseletének irányítását. Telefonokat, turbinákat, elektromos berendezéseket adott el a Kuomintang-kormánynak. 1933-ban csatlakozott a náci párthoz, és ő lett a nankingi pártszervezet vezetője.^[2] A városban a német közösség egyik oszlopává vált, és önálló iskolát működtetett.^[1]

1937-ben kitört a második kínai–japán háború. A császári csapatok a nagyvárosok közül először Sanghajt foglalták el, majd december 13-án elesett Nanking. A város külföldi lakosai még az ostrom megkezdése előtt kialakították az úgynevezett biztonsági zónát. Ezen a hét négyzetkilométeres területén álltak a nagykövetségek, a külföldiek ingatlanai, valamint számos kormányzati és felsőoktatási intézmény. Itt szállásolták el a városba özönlő kínai menekülteket, majd a japánok elől menekülő helyieket.^[2]

A Siemens az ostrom előtt Nanking elhagyására utasította Rabét, és a japán nagykövetség munkatársai is a távozást javasolták neki, de ő csak a családját küldte el a városból. November 22-én megválasztották a 15 tagú, a zónát irányító nemzetközi bizottság vezetőjének. Rabe a saját ingatlanát is megnyitotta a kínaik előtt, mintegy 650 menekültet szállásolt el. December 1-jén a város polgármestere és munkatársai elhagyták Nankingot, és a város irányítását, adminisztrációs feladatainak ellátást a bizottságra bízták.

Rabe és a bizottság tagjai arra kérték a városba betörő japán csapatok vezetőit, hogy tartsák tiszteletben a zóna határait, és kíméljék meg az ott összezsúfolódott, fegyvertelen emberek életét. A zónában nagyjából 250 ezren kerestek menedéket.^[2]

A japánok razziákat tartottak a biztonsági zónában, és az ott bujkáló nagyjából ezer kínai katonát keresték. Közülük 400-500-at elfogtak, majd meggyilkoltak. Számos alkalommal nőket raboltak el, hogy prostitúcióra kényszerítsék, vagy helyben megerőszakolják őket. A bizottság petíciókban, levelekben kérte a japánokat, hogy hagyjanak fel akcióikkal, Rabe november 25-én még Adolf Hitlernek is táviratozott, hogy járjon közbe a biztonsági zóna érdekében. A német férfi folyamatosan dokumentálta a városban folyó gyilkosságsorozatot. Több alkalommal csak náci párttagságának köszönhette, hogy sikerült életben maradnia, illetve segítenie a kínaiakon.

John Rabe 1938. február 28-án Sanghajba, majd Németországba utazott, ahol arra törekedett, hogy felhívja a kormány és az emberek figyelmét a Nankingban látott borzalmakra. Berlinben fotókat, jelentéseket, amatőr filmeket mutatott be a mészárlásról. Ismét levelet írt Hitlernek, amelyben arra kérte, vesse latba személyes befolyását a japánoknál az atrocitások befejezése érdekében. Rabét letartóztatták, és három napon át kihallgatta a Gestapo. A Siemens közbejárására szabadon bocsátották, de eltiltották a Nankingban történtek terjesztésétől. A dokumentumait, filmjeit mindazonáltal megtarthatta. Rabe folytatta a munkát a Siemensnél, amely a német titkosrendőrségtől biztonságos távolba, Afganisztánba helyezte.^[2]

A második világháború után Rabét, náci múltja miatt, először a szovjet, majd a brit csapatok vették őrizetbe, de a vizsgálatok során nem találtak semmiféle terhelő adatot rá nézve. Szegénységben élt, amit csak a Kínából rendszeresen érkező élelmiszercsomagok enyhítettek. 1949-től, a kommunista hatalomátvételtől már csomagok sem érkeztek. John Rabe 1950-ben, agyvérzésben hunyt el.^[2]

A háború után Rabe ismerősei azt mondták, hogy soha nem hallottak tőle a nácikra jellemző kirohanásokat, mindössze a nankingi német iskola működtetésére kapott rendszeres támogatás mutatta, hogy kapcsolatban áll a német kormánnyal. Unokája, Ursula Reinhardt évtizedekkel a háború után azt mondta nagyapjáról, hogy Rabe elsősorban szocialista szervezetnek tekintette a náci pártot, egyáltalán nem támogatta a zsidók és más etnikumok üldözését. Alátámasztja ezt az is, hogy Rabe többször is arról beszélt: a nácik a „munka katonái”, a „munkások kormányzata”, a „munkások barátja”.^[1]

• A nankingi egyetem John Rabe egykori házát felújíttatta, és emlékhelynek rendezte be. A munkálatokat John Rabe volt munkaadója, a Siemens támogatta. Az épületet 2006-ban adták át^[2]
• 2000-ben az amerikai Vintage Book kiadta angolul az embermentő üzletember naplóját The Good Man of Nanking - The Diaries of John Rabe címmel.^[3] A német kiadás címe: John Rabe - Der gute Deutsche von Nanking^[4]
• 2009-ben mutatták be a kínai Schindlernek is nevezett férfi életéről készült, John Rabe című német filmet, amelyet Florian Gallenberger rendezett. Rabét Ulrich Tukur alakítja a filmben^[5]