Obrazcova 1937-ben született Leningrádban, apja Vaszilij Alekszejevics Obrazcov (1905–1989). anyja Natalja Ivanovna Bicskova (1913–1994). Kisgyermekkora a háború és a város blokádja jegyében telt. A háború elején az apja a frontra ment, a család pedig az ostromolt Leningrádban maradt, de 1942 tavaszán a Ladoga-tavon keresztül kimenekítették Usztyuzsna városába, ahol 1945 nyaráig éltek. A kislány már ötéves korában elkezdett énekelni, azt énekelte, amit a környezetében hallott. 1948-ban bekerült a leningrádi Úttörőpalota gyermekkórusába, ahol a kórusvezető Marija Fjodorovna Zarinszkaja volt. „Ez a kórus nagy hatással volt rám. … Marija Fjodorovna kétségkívül kiváló ember és tanár volt. Ő szerettette meg az éneklést, és ő volt az első, aki elhitette velem, hogy énekes lehetek” – nyilatkozta. Apja mérnök volt, és munkája miatt 1954-ben Taganrogba költöztek, majd 1957-től egy évig Rosztov-na-Donuban éltek, és Obrazcova a helyi zeneiskolában tanult. Apja egy olaszországi üzleti útról több hanglemezt hozott haza, amelyekről megismerhette a kor híres énekeseit, például Beniamino Giglit, Enrico Carusót, Amelita Galli-Curcit.[13] 1958-ban lett a Leningrádi Konzervatórium hallgatója, ahol Antonyina Andrejevna Grigorjeva volt a tanára, az operaórákon pedig Alekszej Nyikolajevics Kirejevnél tanult. 1962-ben aranyérmet nyert Helsinkiben, a Világifjúsági és diáktalálkozón, egy évvel később pedig a moszkvai össz-szövetségi Glinka-versenyen. Utóbbi versenyeredménye alapján meghívták a Moszkvai Nagyszínházba, és 1963. december 17-én, még hallgatóként mutatkozhatott be MuszorgszkijBorisz Godunovjának Marina Mnyisekjeként.[14][15]
A konzervatóriumban 1964-ben végzett, és még ebben az évben – a gyakornoki státuszt kihagyva – a Bolsoj szólistája lett. A társulattal rögtön vendégszereplésre indult a milánói La Scalába, ahol kisebb szerepeket énekelt: Marija Bolkonszkaja hercegnőt ProkofjevHáború és béke és a nevelőnőt CsajkovszkijA pikk dáma című operájában. A színházban az első évadában nyolc szerepet énekelt, és tehetségének gyors fejlődése révén rövidesen a társulat egyik legerőteljesebb művészévé vált, egyre „nagyobb” szerepeket kapott, és neve széles körben ismert lett.[14][15]
A Bolsoj 1969 telén Párizsban vendégszerepelt, és Obrazcova Marina Mnyisek szerepében kiugró sikert aratott. 1970-ben két énekversenyen nyert aranyérmet: a IV. Moszkvai Nemzetközi Csajkovszkij Versenyen és a VIII. Nemzetközi Vinay Versenyen, Barcelonában. 1971-ben visszatért Párizsba, és a Salle Pleyelben önálló koncertet adott. A sikerre jellemző, hogy az eseményt a francia újságírók történelminek nevezték.[13][14] 1975-ben mutatkozott be az Egyesült Államokban. A Bolsoj Opera is ekkor járt először ott, és a New York-i Metropolitanben és a washingtoniKennedy Centerben vendégszerepeltek. Obrazcova a harmincas évei közepén, pályafutása csúcsára érkezve hatalmas szenzációt keltett Amerikában, úgy értékelték, hogy egy igazi díva érkezett hozzájuk.[15] Hangja erőteljes, színes, de bársonyos volt, frázisai élesek, hangterjedelme pedig a legfelső hangoktól a szinte alti mélyekig terjedt. Ehhez hozzájárult még kiváló színpadi játéka, amivel operahőseit egy drámai színész művészi kifejezőképességével jelenítette meg.[14] Néhány hónappal később a San Franciscói Operában debütált, Azucenát énekelte A trubadúrban Dame Joan Sutherlanddal és Luciano Pavarottival. 1976-ban a Metropolitanben Amnerist énekelte az Aidában, és az előadás után a személyes ovációja tizenöt percig tartott, a fellépést pedig a sajtó „a legújabb történelem egyik legnagyobb debütálásának” nevezte. Évenkénti rendszeres megjelenése a Metben csak akkor szűnt meg, amikor a szovjetek afganisztáni katonai akciója elleni amerikai tiltakozás miatt a Szovjetunió megtiltotta a szovjet művészek amerikai fellépését. Ő maga nyilvánosan nem kritizálta kormánya döntését, voltaképp a szovjet rezsim híve volt. 1974-ben aláírta azt a levelet, amelyben feljelentették Msztyiszlav Rosztropovicsot és feleségét, Galina VisnyevszkajátAlekszandr Szolzsenyicin támogatásáért. Ezt követően csak 1987-ben tért vissza a New York-i színpadokra.[15]
Európában ezután is aktív maradt, fellépett többek között a Covent Gardenben, a milánói La Scalában, a Bécsi Állami Operában, a barcelonai Liceuban, a Bajor Állami Operaban, a Hamburgi Állami Operaban, a Veronai Arénában, a Magyar Állami Operaházban, és elénekelte az összes fontos mezzo szerepet.[15] Szeretett Magyarországra járni, imádta Budapestet, erről többször nyilatkozott. Néha évente többször is fellépett operákban és szólókoncerteken, akár „félgázsiért” is.[16] Ő volt első orosz opera-énekesnő, aki Bartók BélaA kékszakállú herceg vára című operájában magyarul énekelte Judit szerepét, a Kékszakállú Jevgenyij Nyeszterenko volt, az Operaház zenekarát pedig Ferencsik János vezényelte.[17] Számos híres zenei fesztiválon énekelt, többek között a Nemzetközi Orange-i Fesztiválon és a salzburgi Fesztiválon.[18]
Fjodor Saljapin óta ő volt az első orosz operaénekes, aki nemzetközileg is híres és nagy operasztár lett,[19] ezzel mintegy előkészítve a külföldi színpadokat a fiatalabb orosz női és férfi énekesek előtt.[20] Pályafutása során több mint harminc operaszerepet énekelt a színpadon. Emellett koncerténekesként is aktív volt, repertoárján több mint száz zeneszerző műve szerepelt (például Glinka, Dargomizsszkij, Rachmaninov, Szviridov, Händel, Mozart, Brahms, Poulenc, Kurt Weill).[13] Különösen szerette és gyakran adta elő Georgij Szviridov szerzeményeit, aki több művét is neki ajánlotta, például a Tíz dal Alekszandr Blok verseihez című dalciklusát.[15][18] Neves zongorakísérői között megemlítendő többek között Jevgenyij Szenderovics, Vazsa Csacsava, John Wustman és Gyenyisz Macujev.[13][14] Fellépett néhány operettben is, Offenbach, Strauss, Lehár és Kálmán darabjaiban. 2003–2004-ben meglepetést keltett, hogy klasszikus jazz dalokat énekelt egy koncertsorozat keretén belül. 1991-ben Renata Scottóval és Ileana Cotrubașsal együtt fellépett az olaszországi Siracusában, egy – a Három Tenor koncertek mintájára szervezett – Három Szoprán koncerten.[13] 2007-ben prózai szerepben is kipróbálta magát: a moszkvai Roman Viktyuk Színházban a Renato Mainardi regénye alapján színpadra állított Antonio von Elba című előadásban Amalia szerepét játszotta.[18][21]
Szerepei között mintegy negyven orosz opera, valamint az európai klasszikus és modern operairodalom szerepei találhatók. Több mint ötven lemezfelvételt készített (opera-, oratórium-, kantáta-, szóló- és kamarazene), közte tíz teljes operafelvételt. A hangfelvételek vezető lemezkiadók közreműködésével készültek, mint például a Melogyija, a Polydor, a Deutsche Grammophon, az EMI, a CBS és a Philips.[13][22] Több filmben szerepelt, többek között: My Carmen (1977), És megjelenik a képem neked (1979), Jelena Obrazcova Japánban (1980), Parasztbecsület (1981), A víg özvegy (1984), Jelena Obrazcova szerelme és gyötrelmei (1988), A nagy Jelena (1995).[18]
1986-ban rendezőként mutatkozott be: a Nagyszínházban Jules MassenetWertherjét állította színpadra.[18][20] 2007–2008-ban a szentpétervári Mihajlovszkij Színház Operatársulatának művészeti vezetője volt.[19] 1973-tól 1994-ig a Moszkvai Konzervatóriumban tanított (1984-tól professzorként), 1992-től pedig a tokiói Muszasino Zeneakadémián is oktatott. Emellett mesterkurzusokat tartott Japánban, Európa több országában, Szentpéterváron és Moszkvában. Közreműködött számos énekverseny zsűrijében: Moszkvában, Marseille-ben, Szentpéterváron, Budapesten (a Marton Éva Nemzetközi Énekversenyen).[14][22]
1996. május 20-i dátummal megalapította Szentpéterváron a Jelena Obrazcova Kulturális Központot. Létrehozásának fő céljai: nevelés a kulturális és zenei oktatás területén és a művészek jó fizikai állapotának fenntartása az egészségügy területén.[23] 1999-ben létrehozta Szentpéterváron a Fiatal Operaénekesek Nemzetközi Versenyét.[14] 2011 decemberében megalapította a Jelena Obrazcova Alapítványt, amelynek legfőbb célja és feladata az orosz opera-előadóművészet iskolájának újjáélesztése, a fiatal tehetséges művészek felkutatása és támogatása.[24] A Puskin Akadémia tiszteletbeli tagja (1995), az Orosz Múzeum Nemzetközi Baráti Társaságának tagja (1998), az Orosz Művészettörténeti és Zenei Előadó Akadémia tagja (1999), az Orosz Művészeti Akadémia tagja (1999).[18]
Első férje Vjacseszlav Petrovics Makarov (1938–2019) fizikus volt, és 1966-ban ebből a házasságból született lánya, Jelena Vjacseszlavovna Makarova szoprán énekes. Második férje Algisz Marcelovics Zsjurajtisz (litvánul Henrikas Algis Žiuraitis) (1928–1998) karmester volt.[13] Obrazcova 2015. január 12-én halt meg Lipcsében, ahol gyógykezelés céljából tartózkodott. A moszkvai Novogyevicsi temetőben nyugszik.[18]
Egy 1981-ben felfedezett kisbolygót róla neveztek el („4623 Obraztsova”). 2003-ban postabélyeget bocsátottak ki a portréjával a „Híres péterváriak” sorozatban.[14]
Szerepei
Válogatás a Moszkvai Nagyszínház nyilvántartásából.[18]
1994 – A Szicíliai Színházak Szövetségének díja (Olaszország)
1998 – Szent Miklós Rend (Ukrajna)
1999 – Az Orosz Művészeti Akadémia tiszteletbeli kitüntetése
1999 – Az Orosz Művészettörténeti és Zenei Előadások Művészeti Rendje
1999 – A hazáért érdemrend (3. fokozat)
2002 – Casta Diva operadíj
2004 – Orosz Nemzeti Olümposz díj
2007 – Lomonoszov-rend
2009 – A Liceo Színház aranyérme (Spanyolország)
2009 – A hazáért érdemrend (2. fokozat)
2009 – Az Örmény Kulturális Minisztérium aranyérme
2009 – Szent Dániel moszkvai herceg rendje (1. fokozat)
2010 – Európai Trebbia díj (Csehország)
2011 – Arany Híd díj (Olaszország)
2011 – Az Orosz Föderáció kormányának kitüntetése
2014 – Szent Olga hercegnő apostoli rendje (1. fokozat)
2014 – Baltic Star díj
2014 – A hazáért érdemrend (4. fokozat)
Felvételei
Teljes operafelvételek
[A CD-n vagy újabb formátumokon megjelenteknél csak ezek katalógusszámai]
Bartók Béla: A kékszakállú herceg vára – Judit
(oroszul) Jevgenyij Jevgenyjevics Nyesztyerenko, Moszka Nagyszínház Zenekara, vezényel: Ferencsik János (élő felvétel: Moszka, Nagyszínház, 1978. július) Open Reel Tape mr. tape 3058 [csak orsós magnószalagon]
(magyarul) J. J. Nyesztyerenko; Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel Ferencsik János (1981) Hungaroton HCD 12254-2
Vincenzo Bellini: Norma – Adalgisa (Shirley Verrett, Carlo Cossutta stb., Metropolitan Opera Ének- és Zenekara, vezényel: Peter Maag) (élő felvétel: New York, Metropolitan, 1979. március 17.) Bensar OL 31779
Georges Bizet: Carmen – címszerep
Plácido Domingo, Bernadette Antoine, Yves Bisson, Marseille-i Opera Ének- és Zenekara, vezényel: Reynald Giovaninetti (élő felvétel: Marseille, Opera, 1973 április 29.) House of Opera CDBB 155
Plácido Domingo, Maria Fleta, Justino Díaz stb.; a Gran Teatro del Liceo Ének- és Zenekara, vezényel: Paul Ethuin (élő felvétel: Lisszabon, Gran Teatro del Liceo, 1974 december v. 1975. január) House of Opera CDBB 156; Premiere Opera Ltd. CDNO 1306-3
Plácido Domingo, Isobel Buchanan, Jurij Antonovics Mazurok stb.; Wiener Sängerknaben, Bécsi Állami Opera Énekkara, Bécsi Filharmonikusok, vezényel: Carlos Kleiber) (élő felvétel: Bécs, Staatsoper, 1979) Exclusive EX92T 11-12; Refined Opera Performances ROP CD-3C és Golden Melodram GM 60003
José Carreras, Alida Ferrarini, Silvano Carroli stb.; a Gran Teatro del Liceo Ének- és Zenekara, vezényel: Jacques Delacôte) (élő felvétel: Lisszabon, Gran Teatro del Liceo, 1983. november 8.) House of Opera CDBB 154
Vlagyimir Andrejevics Atlantov, Tamara Milaskina stb.; Moszkvai Nagyszínház Ének- és Zenekara, vezényel: Jurij Ivanovics Szimonov (élő felvétel: New York, Metropolitan Opera, 1975. július 2.) Live Opera Heaven Ltd. C 759-75
Plácido Domingo, Sergei Leiferkus stb.; Los Angelesi Filharmónikusok Énekkara, Los Angelesi Filharmonikusok, vezényel: Valerij Abiszalovics Gergijev) (élő felvétel: Los Angeles, Dorothy Chandler Pavilion, 2001. szeptember 4.) House of Opera CDBB 586
Plácido Domingo, Sergei Leiferkus, Rod Gilfry stb.; a Washingtoni Opera Ének- és Zenekara, vezényel: Heinz Fricke (élő felvétel: Washington D. C., Washington Opera, 2002. június 2.) House of Opera CDBB 584
Gaetano Donizetti: Boleyn Anna – Jean Seymore
Cecilia Gasdia, Paul Plishka stb.; a milánói La Scala Ének- és Zenekara, vezényel: Lamberto Gardelli (élő felvétel: Milánó, La Scala, 1982. február 23., 26., esetleg március 2. is) Charles Handelman - Live Opera 00226; House of Opera TA 269 [csak kazettán]
Montserrat Caballé, Paul Plishka stb.; a milánói La Scala Ének- és Zenekara, vezényel: Giuseppe Patanè) (élő felvétel: Milánó, La Scala, 1982. február 21.) Myto 2 MCD 061 324
Pietro Mascagni: Parasztbecsület – Santuzza
(oroszul) Zurab Szotkilava, Vlagyiszlav Veresztnyikov stb.; a Moszkvai Nagyszín Énekkara, a Szovjetunió Központi Televíziója és Össz-szövetségi Rádiója Nagy Szimfonikus Zen ekara, vezényel: Algis Žiuraitis) (élő felvétel: Moszkva, a Csajkovszkij Konzervatórium nagyterme, 1981) Мелодия C10 19215 000; Ricordi «Orizzonte» AOCL 216023 [csak LP]
(olaszul) Plácido Domingo, Renato Bruson, Fedora Barbieri stb.; A La Scala Ének- és Zenekara, vezényel: Georges Prêtre) (1982) Philips 416 137-2 Philips és 454 265-2; Decca 470 570-2
Alfredo Kraus stb.; a La Scala Ének- és Zenekara, vezényel: Georges Prêtre (élő felvétel: Milánó, La Scala, 1976. február) MYTO 2 MCD 982.183
Plácido Domingo, Arleen Augér, Kurt Moll stb.; Kölni Fiúkar; Kölni Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Riccardo Chailly) (1979) Deutsche Grammophon 413 304-2 és 449 384-2; Lyrica LRC 1058/1059
J. J. Nyesztyerenko, Vlagyimir Andrejevics Atlantov, Artur Arturovics Ejzen stb.; a Moszkvai Nagyszínház Ének- és Zenekara, vezényel: Jurij Ivanovics Szimonov (élő felvétel: New York, Metropolitan Opera, 1975. június 25.) Omega Opera Archive 2282
J. J. Nyesztyerenko, Vlagyimir Andrejevics Atlantov stb.; a Moszkvai Nagyszínház Ének- és Zenekara, vezényel: Mark Fridrihovics Ermler) (1985) Le Chant du Monde LDC 278 853/55; Regis Records RRC 3006
Nikola Gjuzelev, Vlagyimir Scserbakov, J. J. Nyesztyerenko stb.; a Teatro Colón Ének- és Zenekara, vezényel: Alekszandr Lazarev (élő felvétel: Buenos Aires, Teatro Colón, 1982. május 23. és 26.) Omega Opera Archive 3390
Artur Arturovics Ejzen, J. J. Nyesztyerenko stb.; a Moszkvai Nagyszínház Ének- és Zenekara, vezényel: Mark Fridrihovics Ermler (1988) Мелодия A10 00445 006 [csak LP]
Szergej Szergejevics Prokofjev: A játékos – A nagymama (Vlagyimir Galuzin, Jurij Laptyev stb stb.; a Kirov Opera Ének- és Zenekara, vezényel: Valerij Abiszalovics Gergijev) (1996) Philips 454 559-2
Camille Saint-Saëns: Sámson és Delila – Delila (Plácido Domingo, Renato Bruson, Robert Lloyd stb.; a Párizsi Zenekar Énekkara, Párizsi Zenekar, vezényel: Daniel Barenboim) (1978) Deutsche Grammophon 413 297-2 és 477 5602
Giuseppe Verdi: Luisa Miller – Federica (Katia Ricciarelli, Plácido Domingo, Renato Bruson stb.; a Covent Garden Ének- Zenekara, vezényel: Lorin Maazel (1979) Deutsche Grammophon 423 144-2 és 459 481-2
Giuseppe Verdi: Rigoletto – Maddalena (Piero Cappuccilli, Plácido Domingo, Ileana Cotrubaș, Hanna Schwarz stb.; Bécsi Állami Opera Énekkara, Bécsi Filharmonikusok, vezényel: Carlo Maria Giulini) (1979) Deutsche Grammophon 415 288-2 és 457 753-2, Real Time Music 76 CDM 1212-1/2 [kínai kiadás]
Franco Bonisolli, Dame Joan Sutherland, Jurij Antonovics Mazurok stb.; a Covent Garden Ének- és Zenekara, vezényel: Richard Bonynge) (élő felvétel: London, Covent Garden, 1981. december) House of Opera CDBB 682; Premiere Opera [katalógusszám nélkül]
José Carreras, Elizabeth Connell, Wolfgang Brendel stb.; a Covent Garden Ének- és Zenekara, vezényel: Giuseppe Patanè (élő felvétel: London, Covent Garden, 1985. október 12.) Premiere Opera Ltd. CDNO 559-2 és CDNO 1345-2
Giuseppe Verdi: Álarcosbál – Ulrica
Luciano Pavarotti, Piero Cappuccilli, Shirley Verret stb.; La Scala Ének- és Zenekara, vezényel: Claudio Abbado (élő felvétel: Milánó, La Scala, 1977. december 30.) Myto 2MCD 991.200; House of Opera CDBB 935; Premiere Opera Ltd. CDNO 1302-2
Luciano Pavarotti, Piero Cappuccilli, Mara Zampieri stb.; La Scala Ének- és Zenekara, vezényel: Claudio Abbado (élő felvétel: Milánó, La Scala, 1978. január 20. vagy 31.) Bella Voce 107.236; House of Opera CDBB 936; Premiere Opera Ltd. CDNO 1196-2
José Carreras, Nicolai Ghaurov, Piero Cappuccilli, Jevgenyij Jevgenyjevics Nyesztyerenko, Mirella Freni stb.; La Scala Ének- és Zenekara, vezényel: Claudio Abbado (élő felvétel: Milánó, La Scala, 1977. december 7.) Myto 3 MCD 981.175; Legato LCD 223-3; House of Opera CDBB 622
Plácido Domingo, J. J. Nyesztyerenko, Renato Bruson, Dame Margaret Price stb.; La Scala Ének- és Zenekara, vezényel: Claudio Abbado (élő felvétel: Milánó, La Scala, 1978. január 7.) Bella Voce 107 404; House of Opera CDBB 632; Premiere Opera CDNO 1187-3
Luis Lima, Martti Talvela, Leo Nucci, Montserrat Caballé stb.; a Gran Teatro del Liceo Ének- és Zenekara, vezényel: Roberto Abbado (élő felvétel: Barcelona, Gran Teatro del Liceo, 1982. november 11.) The Opera Lovers DON 198201
Giuseppe Verdi: Aida – Amneris
Rita Hunter, Carlo Bergonzi stb.; Metropolitan Opera Ének- és Zenekara, vezényel: Kazimierz Kord (élő felvétel: New York, Metropolitan, 1976. október 25.) JDT Productions RHSC 103; Celestial Audio CA 746
Anna Tomowa-Sintow, Renato Bruson, Kurt Moll stb.; Bajor Állami Opera Ének- és Zenekara, vezényel: Miguel Ángel Gómez Martínez (élő felvétel, München, Nemzeti Színház, 1981. május 5.) House of Opera CDWW 948
Katia Ricciarelli, Plácido Domingo, Leo Nucci stb.; a La Scala Ének- és Zenekara, vezényel: Claudio Abbado (1981) Deutsche Grammophon 3382 014 és 449 367-4
Carlo Cossutta, Simon Estes, Kurt Rydl stb.; a barcelonai El Gran Teatro del Liceo Ének- és Zenekara, vezényel: Carlo Franci. (élő felvétel: Barcelona, El Gran Teatro del Liceo, 1983. december 10.) House of Opera CD 189
Gena Domitrova, Lando Bartolini, Polgár László stb.; ismeretlen ének- és zenekar, vezényel: Michel Plasson (élő felvétel: Párizs, Palais Omnisports de Paris-Bercy, 1984. május) Live Opera Heaven C 3246, Premiere Opera Ltd. CDNO 3187-2
Maria Chiara, Lando Bartolini stb.; a genovai Teatro Carlo Felice Ének- és Zenekara, vezényel: Maurizio Arena (élő felvétel: Genova, Teatro Carlo Felice, 1985. június 4.) Premiere Opera Ltd. CDNO 3147-2
Maria Chiara, Cesare Siepi stb.; Coro del Teatro Regio di Parma Cooperativa «Artisti del Coro», Emilia Romagna Arturo Toscanini Szimfonikus Zenekara, vezényel: Donato Renzetti (élő felvétel: Parma, Teatro di Parma, 1988. január 12. és/vagy 15.) Premiere Opera Ltd. CDNO 1012-2
Egyéb felvételek
Válogatás az AllMusic[25] és a Discogs[26] listája alapján.
↑Driscoll: F. Paul Driscoll: Obituaries: Elena Obraztsova. operanews.com. (angolul) Opera News (2015) (Hozzáférés: 2021. április 21.) arch
↑Biograph:Obraztsova Elena Vasziljevna. biograph.ru. (oroszul) Международный Объединенный Биографический Центр (2006) (Hozzáférés: 2021. április 21.) arch
Шеҋко, Рена Павловна: Елена Образцова. Записки в пути. Диалоги. Изд. второе. Мосҝва, 1987. «Исҝусство»
A Szovjetunió Lenin-renddel kitüntetett Állami Akadémiai Nagy Színházának vendégjátéka a „Budapesti Művészeti Hetek” keretében 1971. szeptember 19-től 29-ig. H. é. n. Magyar Állami Operaház. 31. l.
További információk
Obrazcova videók. operaonvideo.com. (angolul) Opera on Video (Hozzáférés: 2021. április 24.)