A két világháború közötti és a kortárs magyar irodalom.
Életútja
Ősrégi székelylófő család sarja. Apja, idősebb Izsák József (1892–1970), kisiparos, anyja, Diószegi Anna varrónő volt. Apai nagyszülei Izsák Balázs (1868–1942), jómódú sepsiszentgyörgyi csizmadiamester,[1] és Ferencz Rozália (1869–1929) voltak. Anyai nagyszülei Diószegi József és Gácz Anna voltak.[2]
Középiskolát szülővárosában végzett, tanári oklevelét magyar nyelv- és irodalomból a Kolozsvárra visszaköltözött Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetemen szerezte (1940–1944). György Lajos irodalomtörténész professzor mellé került be a most már a Bolyaiakról elnevezett egyetemre tanársegédnek (1946–1948), 1947-ben doktorált irodalomtudományból. A legkiválóbb egyetemi professzorokat nyugdíjazták vagy bocsátották el 1947 októberében a Bolyai Tudományegyetemről,[3] köztük György Lajos professzort, a professzorok után további elbocsátásokra került sor 1947. október 16-án,[4] az elbocsátottak közt volt Izsák József is.
Az egyetemről való elbocsátása után előbb középiskolai tanár Sepsiszentgyörgyön, majd 1958-tól Marosvásárhelyt az Igaz Szó szerkesztője, 1960-tól ugyanitt a Pedagógiai Főiskola magyar nyelv és irodalom tanszékének tanszékvezető egyetemi előadótanára 1980-ig, a főiskola megszüntetéséig. Izsák József a nyugdíjkorhatárt csak egy év múlva érte el, addig munka nélkül volt. 1981-ben nyugalomba vonult, de folytatta irodalomtörténeti munkásságát, és az 1990-es években is bent volt az erdélyi irodalmi vérkeringésben, előadásokat tartott Illyés Gyuláról, Kemény Jánosról stb.; szervezte az irodalmi életet (1990-ben például ő rendezte meg György Lajos születése centenáriumának emlékünnepségét), cikkeket írt. Nehezményezte, hogy a magyar irodalmi felvételi anyagból ki akarják hagyni Berzsenyi Dániel, Kölcsey Ferenc, Illyés Gyula, Németh László és Tamási Áron munkásságát, s hitet tett a mellett, hogy ezen magyar írók olyan mértékben voltak nemzetiek, mint európaiak, nem voltak nacionalisták.[5] 2004. június 23-án hunyt el,[6] sajnos az Interneten csak megközelítőleg vagy tévesen tüntették fel halálának időpontját.[7][8][9]
Az irodalmi közéletben jelentkező Földes László-ügy vitájához érdemben ő már nem tudott hozzászólni, ezért a Földesre vonatkozó információkat, amelyet Izsák József korábban (még 1985-ben) lejegyzett, örököse tette közzé, mivel magának Izsák Józsefnek ez is egyike volt a végakaratának már régtől fogva.[10]
Irodalomkritikai, irodalomtörténeti munkássága
Első írását az Erdélyi Helikon közölte (1943), kritikai és irodalomtörténeti tanulmányai itt s a Pásztortűz, Sorsunk (Pécs), Erdélyi Múzeum, Igaz Szó, Utunk, Korunk, NyIrK, Előre, Alföld (Debrecen), Irodalomtörténet (Budapest) hasábjain jelentek meg. A kortárs magyar írókat bemutató írásaiból kiemelkedtek Tamási-tanulmányai, így bevezetője az Ábel a rengetegben újbóli kiadásához (1970), az Ősvigasztalás első bemutatása (1971), a Rendes feltámadás képszerkezetének (1972) és egy novella faunmotívumának (1974) elemzése, valamint a sajátos Tamási-féle regénytípus jellemzése a Jégtörő Mátyás legújabb kiadásában (1980). A középiskolák XII. osztálya számára készült Magyar irodalom c. tankönyv (1981) romániai magyar irodalmi fejezetének szerzője.
Három írói monográfiája maga is írói teljesítmény: hőseinek irodalmi munkásságát egész életfolyamatuk összefüggésrendszerében, magával ragadó regényként mutatja be. 1967-ben Asztalos István művészi realizmusát úgy jellemezte, hogy „az igazmondás szükségét saját sorsában hordozta”, humánumának titka, hogy „megszenvedett gyermek- és ifjúkora jussán […] kívánta az emberhez méltó életet.” Az 1969-ben megjelent Tamási Áron sem pusztán irodalmi koráramlatnak fogja fel az író realizmusával összefonódott népiességet, hanem úgy láttatja, hogy az „kényszerű és parancsoló útkeresés a népi megmaradás érdekében.” S hősének népi irodalmát éppenséggel az emberiség egyetemes távlatai közt értelmezi Illyés Gyula költői világképe c. harmadik és negyedik monografikus művében (1982; 1986).
Sajnos irodalomtörténeti monográfiái a diktatúra éveiben cenzúrázva jelentek meg, a cenzúrázás előtti Tamási Áron monográfia 2000-ben jelent meg Torontóban, a Sigma Kiadónál;[11] az Illyés Gyuláról szóló cenzúrázatlan monográfia pedig 2002-ben Budapesten, a Püski Kiadónál.[12]
Irodalomtörténeti monográfiái nagy elismerést váltottak ki már életében is, íme Várady Imrének az 1969-ben megjelent Tamási monográfiáról írt ismertetéséből egy részlet:
„A minden sorában valósággal átélt munka hat fejezetre tagolódik. Az első Farkaslakától Farkaslakáig címen, a szülőföld eleven felvázolt hátterében, a költő életének azokkal a mozzanataival ismertet meg, amelyek művének megismertetéséhez feltétlenül szükségesek. Itt tudjuk meg – többek közt – azt is, hogy Tamási Áron családi neve valójában Tamás volt s az i-vel ő maga csinált belőle írói nevet. A regényíróról szóló fejezet nem kevesebb elismerést érdemel, mind a tárgyalt munkák (Szűzmáriás királyfi, Czímeresek, Ábel trilógia, Jégtörő Mátyás, Zöld ág, stb.) értékeinek elemzéséért, mind a negatív vonások kendőzetlen megmutatásáért. Ilyenek nem is igen akadnak a novellákban, minélfogva ebben a fejezetben kerekedik a legteljesebbé Tamási Áron költői képe, itt a legbehatóbb stílusa, nyelve eredetiségének elemzése. Minden szép iránt fogékonyan, de a színpadi író gyengéit sem elhallgatva tárgyalja a negyedik fejezet a «népi játékokat» (Énekes madár, Tündöklő Jeromos, Vitéz lélek, Csalóka szivárvány stb.) A «Vallomások» címen ismertetett Bajszerző nagyvilág, Bölcső és bagoly, Bajlátott szülőföld, Szülőföldem, Vadrózsa ága c. műveknek szentelt oldalak megint java erejében mutatják a modern magyar próza legnagyobb költőjét, akinek a közösséghez való viszonyáról, hol lelkes, hol mérsékelt sikereiről beszél a könyv utolsó fejezete…”[13]
A román–magyar irodalmi kutatások terén jelentős Móricz és Sadoveanu (Igaz Szó, 1967/9), Az Erdélyi Helikon és a román irodalom (NyIrK, 1968/2), valamint Jebeleanu – a hídverő (Igaz Szó, 1970/3) c. tanulmánya.
A magyar irodalom története a két világháború között (egyetemi jegyzet); összeáll. Izsák József; Ministerul Educaţiei şi Învăţămîntului, Tîrgu-Mureş [Marosvásárhely], 1977
Illyés Gyula költői világképe : 1920–-1950 (monográfia, Budapest, 1982)
Illyés Gyula költői világképe : 1950–1983 (monográfia, Budapest, 1986)
Izsák József–Markó Béla: Magyar irodalom. Tankönyv a XII. osztály számára; átdolg. kiad.; Ed. Didactică şi Pedagogică, Bucureşti [Bukarest], 1990
Tamási Áron; 2. átd. és bőv. kiad.; Sigma, Toronto, 1999
↑„1947. október 4. A Monitorul Oficial közli a nemzetnevelési miniszter 256.506. sz. rendeletét: hivatalosan nyugdíjazzák a Bolyai Tudományegyetemről György Lajos irodalomtörténészt, Balogh Ernő geológust (az Erdélyi Kárpát Egyesület volt elnöke), Boga Lajos zoológust, Szabó Jenő asszisztenst. (A tanév megkezdése előtt felmondják azt a megállapodást, ami alapján a reformátusteológia két professzora: Tavaszy Sándor és Imreh Lajos előadhattak a Bolyai Tudományegyetemen.)” In: Vincze Gábor források közt i. m.
↑"1947. október 16. A Monitorul Oficialban megjelennek azok a nemzet nevelésügyi miniszteri rendeletek, melyek közlik az ország különböző egyetemein „komprimáltak” újabb listáját. A Bolyai Tudományegyetemről elbocsátanak 15 tanárt és tanársegédet, köztük: Venczel Józsefet, Jordáky Lajost, Turnowsky Sándort, Székely Gyulát, Lőrincz Ernő Andrást, Kuszálik Piroskát és Izsák Józsefet." In: Vincze Gábor i. m.
↑Izsák József: Ez lenne a hungarológia? In. Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1993. szeptember 11.
↑Salamon Márton László: Parázs vitát gerjesztett az erdélyi magyar közéletben a Földes László-ügy. „Tündérország sötét oldala” In: Krónika (Kolozsvár), 2005. március 18.
↑Nagy Pál: Akik hiányoznak. In: Népújság (Marosvásárhely), 2005. november 1.
Vincze Gábor: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája, 1944-1953. Budapest : Teleki Alapítvány ; Szeged : JATE Központi Könyvtár, 1994. 107 o. (Kisebbségi adattár, ISSN1218-0297; 1.)
.svg){kind=small}