Ezt a szakaszt át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát. További részleteket a cikk vitalapján találhatsz.
PortréRöptében
E gólyaféle testtartása felálló és egyenes. Feje és nyaka toll nélküli, a begyzacskója hiányzik. Csőrének hegyétől a farka végéig 87–93 centiméter hosszú. Magassága 110–120 centiméter, testtömege 4–5,71 kilogramm.[6][7][8] Ez a madár, csak a rokonával, a sárgafejű marabuval(Leptoptilos dubius) téveszthető össze, azonban az indiai marabu kisebb és csőrének felső része egyenesebb, hossza pedig 25,8–30,8 centiméter, ezenkívül világosabb színű is. Háti részén a tollazat egyformán sötét, majdnem feketés. Csupasz fején és nyakán azért látható néhány szőrszerű toll. Combja szürke. Lábfeje 22,5–26,8 centiméter hosszú. Hasi része és farkának alsó része fehér. A fiatalok hasonlítanak a felnőttekre, de színezetük nem annyira élénk; fejükön és nyakukon több tollú van.[9] A költési időszakban pofája kivörösödik, nyaka pedig narancssárgává válik. Szárnyain rézszínű foltok láthatók, belső részének szélét fehér csík szegélyezi. Szárnyhossza 57,5–66 centiméter. Az indiai marabu, mint nembéli rokonai, repülés közben behúzza a nyakát. Röptében a behúzott nyaka, úgy néz ki, mint a sárgafejű marabu begyzacskója.[10] Kinézetre a hím és a tojó hasonló, azonban az előbbi nagyobb és erősebb testfelépítésű.[8][11]
Életmódja
Az indiai marabu főleg a nagy folyók és tavakerdős részeit részesíti előnyben. E vizes helyeken, főleg halakra, békákra, hüllőkre és nagyobb gerinctelenekre vadászik. Ritkán fogyaszt döghúst. Időnként kisebb madarakat és rágcsálókat is fog, ezeket inkább a költési időszakban. Az év során, általában magányos madár, azonban a költési időszak alatt laza kolóniákat alkot.[6] Habár csendes madár, a fészeknél néha kelepel, sziszeg vagy torokhangokat hallat.[10]
Szaporodása
India délebbi részein februártól májusig, míg ugyanez ország északkeleti részein novembertől januárig tart a költési időszaka.[12] A hatalmas, ágakból készített fészkét a magas fákra rakja. A fészek átmérője több, mint 1 méter, és mélysége majdnem egy méter.[6] A fészekalj 3-4 tojásból áll.[12][13]
↑Andheria, A. P. (2001). „{{{title}}}”. J. Bombay Nat. Hist. Soc.98 (3), 443–445. o.
↑Andheria, A. (2003). „First sighting of lesser adjutant-stork Leptoptilos javanicus from Sanjay Gandhi National Park, Mumbai”. J. Bombay Nat. Hist. Soc.100 (1), 111. o.
↑ abcAli, S & SD Ripley. Handbook of the Birds of India and Pakistan. Volume 1, 2, Oxford University Press, 107–109. o. (1978)
↑Elliot, A..szerk.: del Hoyo, J., A. Elliot & J. Sargatal: Order Ciconiiformes. Family Ciconiidae (Storks), Handbook of the Birds of the World. Volume 1. Ostrich to Ducks. Lynx Edicions, 436–465. o. (1994)
↑ abHancock & Kushan, Storks, Ibises and Spoonbills of the World. Princeton University Press (1992), ISBN 978-0-12-322730-0
↑Maust, M., Clum, N. and Sheppard, C. (2007). „Ontogeny of chick behavior: a tool for monitoring the growth and development of lesser adjutant storks”. Zoo Biol.26 (6), 533–538. o. DOI:10.1002/zoo.20156. PMID19360599.
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Lesser Adjutant című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
.jpg)
