PROFILPELAJAR.COM

	IX. Ince pápa
	a katolikus egyház vezetője
Eredeti neve	Giovanni Antonio Facchinetti
Született	1519. július 20.; Bologna
Megválasztása	1591. október 29.
Beiktatása	1591. november 3.
Pontifikátusának; vége	1591. december 30.
Elhunyt	1591. december 30. (72 évesen); Róma
Előző pápa	Következő pápa
XIV. Gergely	VIII. Kelemen
	A Wikimédia Commons tartalmaz IX. Ince pápa témájú médiaállományokat.

IX. Ince (Bologna, 1519. július 20. – Róma, 1591. december 30.) néven került a római katolikus egyház élére a 230. pápaként 1591-ben. Az ellenreformáció nagy pápáinak halálával egy rövid időre úgy látszott, hogy a katolikus egyház feje nem képes hosszú távú célokat véghezvinni, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy V. Szixtusz pápa halála után három egyházfő is követte egymást tragikusan rövid uralkodási idővel. Ebben a sorban az utolsó volt IX. Ince, aki két hónapos uralkodásával szintén nem tudott sokat hozzátenni a reformálódó egyház ügyeihez. Legfőbb politikai irányvonala a Navarrai Henrik elleni harc folytatása és támogatása volt.

Élete és karrierje a tiara előtt

1519. július 20-án született Bolognában eredetileg Giovanni Antonio Facchinetti néven. Más források szerint a későbbi egyházfő a Piemontban fekvő Crodo városában látta meg a napvilágot. Családjáról és származásáról szinte semmit sem lehet tudni. Az valószínű, hogy nemesi vagy legalábbis tehetős família sarja, ugyanis szülővárosában jogot kezdett el tanulni, és Európa legkiválóbb jogi egyetemén 1544-ben doktorátust is szerzett kánon jogból. Ezek után egyházi pályára lépett, amelyen igen határozottan és gyorsan haladt előre. Doktorátusának megszerzése után Giovanni Rómába utazott, ahol Nicolò Ardinghelli bíboros titkára lett. A kardinális segítségével neve lassan ismertté vált a római kúriánál, és így Alessandro Farnese bíboros titkárságának vezetője lett. Farnese III. Pál pápa unokájaként igen nagy befolyással rendelkezett a pápai udvarban, és ez a kiváló munkát végző Giovanninak mindenképpen előnyére vált. A bíboros Avignon érseke volt, de mivel III. Pál udvarában bíboros-nepos volt, a francia egyházmegye irányítását rábízta Giovannira. Innen Parmába hívatta Farnese bíboros ügyeinek intézőjeként. Szorgos munkájának gyümölcse 1560-ban ért be, amikor kinevezték a calabriai Nicastro püspökének. 1562-ben a tridenti zsinatra is ellátogatott, majd 1566-ban V. Pius pápa Velencébe küldte pápai nunciusként. A Serenissimában Giovanni legfőbb feladata az volt, hogy a dózsét megnyerje a spanyol és pápai szövetségnek a törökök ellen. Sikeres politikája tette lehetővé az 1571-es lepantói diadalt. Velencéből 1572-ben tért vissza a pápai állam területére, lemondott püspöki székéről, és Rómába költözött. A Lepanto miatt hálás egyházfő 1575-ben Jeruzsálem latin pátriárkájának nevezte ki, majd XIII. Gergely pápa 1583. december 12-én a Négy koronás mártír-templom címén presbiter bíborosnak szentelte fel. Innen származik beceneve is, sokszor ugyanis Santi quattro kardinálisnak nevezték. V. Sixtus alatt és után egyre jelentősebb befolyással rendelkezett a pápai udvarban, és elődje, XIV. Gergely beteges pontifikátusa alatt már gyakorlatilag ő kormányozta a Szentszéket.

Két hónapos pontifikátus

A kiemelkedő befolyás a pápai udvarban és a bíborosi kollégiumban, valamint az a tény, hogy senki másnak nem volt nagyobb belelátása a pápai kormányzatba, szinte magától értetődővé tette, hogy Giovanni a Gergely halála utáni konklávé egyik főszereplője lesz. A gyors pápaválasztásnak Giovanni alkalmassága mellett más okai is voltak. XIV. Gergely nem sokkal trónra lépése után láthatóan a végét járta, így az együttérző bíborosok még a pápa életében elkezdték megvitatni, hogy kit válasszanak utódjául. Miután bőven ráértek minden szempontot körbejárni, még arra is futotta az időből, hogy II. Fülöp spanyol király hetes listáját alaposan átbeszéljék. A spanyol uralkodó éppúgy, mint Gergely megválasztásakor, ismét kiállított egy listát, az általa támogatott pápajelöltekről.
Noha Giovanni is szerepelt a királyi listán, a spanyol nyomás nélkül is nagy támogatottsága volt Facchinetti bíborosnak. Gergely halála után a konklávé ezért 1591. október 29-én elképesztő gyorsasággal őt választotta meg egyházfőnek. Öt nappal később megkoronázták, és Giovanni felvette a IX. Ince nevet.

Miután a spanyol bíborosoknak és Fülöpnek köszönhette elsősorban megválasztását, ezért uralkodásának első lépéseként megerősítette Henrik, francia trónörökös kiátkozását. A Franciaországban harcoló pápai seregeket továbbra is II. Fülöp erői mellett tartotta, és igyekezett a Katolikus Ligát minden erejével támogatni. Egyik bullájában megtiltotta az egyházi javak elidegenítését, és egy konzisztóriumon kifejtette a bíborosoknak azt a szándékát, hogy a kincstáron belül elkülönít egy nagyobb alapot a rendkívüli kiadások kezelésére. Ez utóbbira már a gyakorlatban nem kerülhetett sor halála miatt. Rövid uralkodása alatt két bíborost nevezett ki, akik közül az egyik Giovanni Antonio Facchinetti de Nuce volt, a pápa unokaöccse.
Novemberben enyhén megbetegedett, és így vett részt egy közeli zarándoklaton, amely úgy legyengítette a szervezetét, hogy Ince könnyen meghűlt és alig két hónappal megválasztása után meghalt.

Művei

Documenta Catholica Omnia (latin nyelven). Cooperatorum Veritatis Societas. (Hozzáférés: 2011. december 6.)

Források

Magyar nagylexikon IX. (Gyer–Iq). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1999. 817. o. ISBN 963-9257-00-1
Enciclopedia Italiana
Encyclopædia Britannica, tizenegyedik kiadás
Hangay Zoltán: A pápák könyve, Trezor Kiadó, Budapest, 1991, ISBN 963-7685-07-3
Gergely Jenő: A pápaság története. Budapest: Kossuth. 1982. ISBN 963-09-1863-3
Catholic Encyclopedia, IX. Ince