A Háború és béke (oroszul: Война и мир) Lev Tolsztojazonos című regénye alapján készült színes szovjet filmsorozat. A Szergej Bondarcsuk által rendezett négyrészes monumentális alkotás volt az első szovjet film, melyet Oscar-díjjal tüntettek ki.
A Tolsztoj-regény első filmváltozata amerikai–olasz koprodukcióban készült el 1956-ban, King Vidor rendezésében. A filmet 1959-ben a szovjet mozikban is nagy sikerrel vetítették, egy időben Szergej Bondarcsuk Emberi sors című alkotásával, amely első rendezése volt.
A szovjet kulturális vezetés elhatározta, hogy elkészíti a klasszikus regény hazai filmváltozatát. Eredetileg a film rendezését Ivan Pirjevre akarták bízni, aki akkoriban fejezte be két Dosztojevszkij-adaptációját (a Bűn és bűnhődést 1958-ban, a Fehér éjszakákat 1960-ban). Az előkészületek 1961-ben kezdődtek meg, a felvételek Bondarcsuk irányításával két évvel később. 1965-ben mutatták be az első részt, mely az akkori Moszkvai Filmfesztiválon nagydíjat kapott, majd egyenként a többit: a befejező rész 1967-re készült el. A szuperprodukció hazájában és külföldön egyaránt sikert aratott, költségei többszörösen megtérültek. Bár sok kritikai vélemény is megjelent, a vállalkozás nagyságát, a rendezés megjelenítő erejét általánosan elismerték, és az alkotást 1969-ben a legjobb külföldi filmnek járó Oscar-díjjal tüntették ki.
Érdekességek
Bondarcsuk Háború és békéje az orosz és szovjet filmtörténet legmonumentálisabb és legdrágább filmjének bizonyult. Egyúttal valószínűleg a világ eddigi legdrágább filmje is. Beárazva és az inflációval korrigálva a korabeli szovjet viszonyok miatt ingyenesen rendelkezésre állt elemeket (helyszín, statiszták stb.) a tényleges gyártási költségek mai áron meghaladták a 700 millió USD-t.
A borogyinói csata felvételeihez állítólag a hadsereg 120 ezer katonáját vezényelték ki statisztának. A csatajeleneteket erre az alkalomra kifejlesztett, távirányítással mozgatható kamerákkal vették fel, ami akkoriban újdonságnak számított.
_movie_script.jpg)
