A vihar kapujában (eredeti címe: 羅生門; nyugaton: Rashōmon) egy 1950-ben bemutatott japán film, Kuroszava Akira rendezésében. A film felkeltette a nyugat érdeklődését a japán filmművészet iránt és világhírnevet szerzett a rendezőjének.
A film Akutagava Rjúnoszuke két elbeszélésén alapul: a film történetét A bozótmélyben (Jabu no naka), helyszínét A vihar kapujában (Rasómon) adta.
A helyszín a 12. századi, Kiotó, ahol polgárháború zajlik. Egy romos kapu alatt várja az eső elálltát egy közember, valamint egy buddhista pap és egy favágó, akiket korábban egy szamurájgyilkosság tanújaként hallgattak ki. Ők mesélik el a tárgyalás történetét, melyen még egy rablót és egy asszonyt hallgattak ki, valamint egy médium segítségével az asszony férjének szellemét. A szamuráj halálát és felesége megerőszakolását mindegyik kihallgatott másképp meséli el. A tárgyalásnak azt kellene kiderítenie, hogy ki a gyilkos. Azonban a történetek nem illenek egymáshoz.
„A különböző értelmezések mögött az a félelem bújik meg, hogy az események másnak mutatják az elbeszélőt, mint amilyennek látni szeretné magát, hogy megsemmisítik dicsekvése alapját.” (Berkes Ildikó)[1]
