Séverine Serizy szép, fiatal háziasszony Párizsban. Férje, Pierre híres orvos, kórházban dolgozik. A házaspár szereti egymást, boldogan élnek, ám Séverine-nek különös álmai vannak. Álmában rendszeresen kikötözik, megverik, megalázzák, a néző számára világos, hogy Séverine mazochista. Ám titkolja, egészen addig, amíg egy közös ismerősük – Henri – meg nem sejti a nő elfojtott vágyait. Henri egy luxus-bordélyházat ajánl Séverine-nek, ahol úgymond „eltöltheti az időt”.
Séverine meglátogatja a bordélyházat, amelynek vezetője, Madame Anaïs szívesen fogadja, és megállapodnak abban, hogy Séverine naponta fog dolgozni, de csak nappal, mivel vacsorára haza kell érnie férjéhez. A neve ezért a bordélyban a „nap szépe” lesz. Madame Anaïs folyamatosan vezeti be a prostitúcióba Séverine-t, falba rejtett kémlelőnyílásokon fedezi fel, hogy a többi lány hogyan szolgálja ki az ügyfeleket, mit kell neki is csinálnia. Az első alkalomkor megpróbál elmenekülni, ám végül a kuncsaft az ellenállását szó szerint megtöri, és ez élvezetet okoz a mazochista Séverine-nek. Egy alkalommal egy bíró jön a bordélyba, aki szintén mazochista, azt kéri Séverine-től, hogy üsse meg, büntesse meg. Erre azonban – mivel ő maga is ilyen ösztönökkel rendelkezik – nem hajlandó és a továbbiakban Madame Anaïs mazochista ügyfeleket nem közvetít Séverine-hez.
Az asszony titkolja férje előtt a „munkáját”, ám egy nap a bordélyt meglátogatja Henri is, aki egykor megadta neki a címet, és megfenyegeti. Hónapok telnek el, mikor megjelenik Marcel, egy szegény, bűnöző, erőszakos jellemű fiatalember, aki azonnal beleszeret Séverine-be. Csak hozzá akar járni, más nő nem érdekli, folyton a családja, lakóhelye iránt érdeklődik. Séverine egy herceg kastélyába is elmegy, ahol a herceg a pincében egy koporsóban akar Séverine-nel szeretkezni. Séverine végül úgy határoz, hogy felhagy a „munkával”, ám ezt Marcel nem veszi tudomásul, követi, telefonon zaklatja. Egy nap észreveszi, hogy Séverine valójában házas, ekkor elhatározza, hogy megöli Pierre-t. Az utcán támad rá, és Pierre-t megbénítja. A rendőrség később lelövi a menekülő Marcelt. Séverine otthonukban ápolja Pierre-t, aki vak és néma is a támadás óta. Séverine-nek elmúlnak mazochisztikus álmai. Egy nap felkeresi őket Henri és elmondja Pierre-nek Séverine egykori „munkáját”. A film Séverine újabb fantáziájával ér véget.
Séverine minden álma úgy kezdődik, hogy egy lovaskocsival viszik ki egy rétre, erdőbe, a lovaskocsi csengői csilingelnek – gyakorlatilag ez az egyetlen hangeffektus az egész filmben – majd megállnak és Séverine-t gyalázzák a kocsi utasai, így Henri és Pierre is. Egy jelenetben Pierre végignézi, hogy a lovaskocsi vezetője megerőszakolja Séverine-t, másik alkalommal a tengerparton áll egy póznához kikötözve és Henri és Pierre iszapot, sárt, földet dobál a nőre. A fantáziálásából mindig ugyanaz a mondat hozza vissza a film valóságába Séverine-t: Pierre megkérdezi „-Mire gondolsz Séverine?” – erre a nő mindig ugyanazt válaszolja „-Rád gondoltam Pierre.”
A film szerkezete
Mint ahogy a legtöbb Buñuel-filmben, itt is találkozhatunk szürrealista elemekkel, bár nem olyan sokkal, mint más filmjeiben. Ilyenek például a pincében lévő koporsóban fekvő herceg képe, a már néma-vak-talán süket is, karosszékben ülő, fekete szemüveget viselő Pierre a film végén, a lovaskocsi száguldása, a csengettyűk csilingelése, az összevágott képsorok, miközben Séverine-re sarat, iszapot dobálnak.
Luis Buñuel is szerepel a filmben: egy kávéház teraszán üldögél egy jelenetben.
„Belle de jour” – „a nap szépe” napjainkban egy liliom neve Franciaországban, amely csak nappal virágzik, utalva Séverine-re, aki estére hazatér férjéhez.
.svg){kind=icon}
