A Hungarosaurusnégy lábon járt, és a testét több száz páncélelem borította. A kifejlett példányok hossza mintegy 4 méter lehetett. A többi nodosauridához hasonlóan növényevő volt.
Felfedezés
Fosszilis maradványait a csehbányai formációsantoni emeletből (85,8-83,5 millió évvel ezelőttről) származó üledékes kőzete őrizte meg, amely főleg homokos agyagból és homokkőből (egy egykori ártér, illetve folyómeder hordalékából) áll. A holotípust alkotó maradványok a Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményében találhatók (MTM 2007.26.1–2007.26.34, 2007.89.1, 2007.89.2 leltári számokkal jelölve). Ennek a részleges csontváznak mintegy 450 csontja őrződött meg, ezek tekintélyes része páncélelem. Négy további részleges csontvázat fedeztek fel, teljes koponya azonban még nem került elő, de a csontvázak részeként, illetve különálló koponyaelemek alapján a koponya hossza 32-36 centiméterre becsülhető. Jelenleg ez a legteljesebb ismert európai, késő kréta időszaki ankylosauria.
A vizsgálatok során bebizonyosodott, hogy a Hungarosaurus valamivel fejlettebb, mint a szintén európai területen előkerült Struthiosaurus (egy másik nodosaurida), de kezdetlegesebb, mint az észak-amerikai nodosaurida formák, a Silvisaurus, Sauropelta és a Pawpawsaurus. Ezt a kladisztikai analízis is alátámasztotta, ami szerint a Nodosauridae család bazális tagja.
Ősi, Attila, Magyar, János, Rosta, Károly, & Vickaryous, Matthew (2021). Cranial ornamentation in the Late Cretaceous nodosaurid ankylosaur Hungarosaurus. PeerJ, 9, e11010.
Ősi, A., Botfalvai, G., Albert, G., & Hajdu, Z. (2019). The dirty dozen: taxonomical and taphonomical overview of a unique ankylosaurian (Dinosauria: Ornithischia) assemblage from the Santonian Iharkút locality, Hungary. Palaeobiodiversity and Palaeoenvironments, 99(2), 195-240.