Az ország éghajlatát számos tényező befolyásolja. Az első a szélességi fok, hogy Horvátország nagyjából félúton fekszik az Egyenlítő és az Északi-sark között. Meghatározó befolyás az Atlanti-óceán felől érkező nyugati nedves óceáni légtömegek. Az Adriai-tengerpart az enyhe klímáját az északról védelmező hegyeken kívül még egy dolognak köszönheti. A horvát partok előtt egy, a Jón-tengerről az Adriába behatoló lassú, meleg áramlat tart északnak, amely a Kvarner-öblön túljutva kanyarodik az olasz partok felé. Télen, amikor a tenger vize melegebb, mint a levegő, fűti a partvidéket, nyáron – amikor a levegő melegebb a víznél – a tenger hűtő tényezőként érvényesül.
A tengerpart klímáját az uralkodó szelekː a bóra, a jugo és a misztrál is befolyásolják.
Az egész ország területén négy évszak váltakozik.
A belső területek alföldies területei a kontinentális éghajlatba tartoznak. Ezt a meleg nyár-hideg tél jellemzőkön kívül nyári csapadékmaximum és téli csapadékminimum jellemzi. Az évi átlagos csapadék 400-850 mm közötti.
Az északnyugati területeken hegyvidéki klíma uralkodikː hűvös nyár, hideg tél és sok csapadék.
Az Adriai-tenger partvidékén uralkodó mediterrán zóna főbb jellemzőiː korai tavasz, nem túl forró, viszonylag száraz nyár, nyárba hajló, de csapadékos ősz és enyhe, csapadékos tél.
Az észak- és dél-adriai partvidék közötti klímahatár nagyjából a Rab szigetnél vagy Zadarnál húzódik. Ettől északra nyáron a hűvösebb fuvallatokkal frissített éghajlat jellemző, délebbre a perzselőbb napsütés.[1]
Köppen-osztályozás
A Köppen-osztályozás szerint Horvátország túlnyomó részére a meleg-mérsékelt (C), míg a legmagasabb hegyvidéki régiókra a kontinentális-boreális (D) főöv jellemző.
A klímaosztályokː
A száraz és meleg nyári mediterrán éghajlat (Csa) a késő nyári maximum esőzésekre jellemző, míg a nyár nagyon száraz. A legmelegebb hónap átlaghőmérséklete 22 °C-nál magasabb, a leghidegebb pedig 4 °C felett van. Ez Dalmácia és minden dalmát sziget szűk partvonalának éghajlata.
A mérsékelten meleg, nedves éghajlat, forró nyárral (Cfa) a mediterrán éghajlattól a csapadékmennyiségben tér el leginkább, ami valamivel több, bár a nyár itt is meglehetősen száraz. Ez a klímaosztály jellemző Isztria partvidékére, a Kvarner partvidékére a szigetekkel és Dalmácia belsejével.
A mérsékelten meleg, nedves klíma, meleg nyárral (Cfb) az ország legnagyobb részét teszi ki. A Cfa-tól a valamivel alacsonyabb léghőmérséklet miatt különbözik (különösen az év hűvösebb részén), és a nagyon száraz időszak itt hiányzik. A legmelegebb hónap átlaghőmérséklete 20 °C felett van, míg a leghidegebb, Isztria belsejében 2 °C-nál magasabb, a horvát pannon vidéken pedig 0 és -2 °C között van. A Cfb éghajlatú kontinentális területeken az év melegebb fele több csapadékkal rendelkezik, mint a hidegebb fele.
A mérsékelten meleg, egyenletesen nedves klíma, hűvös nyárral (Cfc) a hegyvidéki Gorski Kotar és Lika alsó hegyvidéki részei. A csapadék egész évben egyenletesen oszlik el, és az év hidegebb felén kissé több. Hó esik a téli hónapokban. A legmelegebb hónapban az átlagos levegőhőmérséklet 20 ° C alatt van, a leghidegebb hónapban pedig 0 és -3 között. Az éghajlat egyéb jellemzői a magas relatív páratartalom és a gyakori köd.
A boreális, egyenletesen nedves, hűvös nyarú osztályt (Dfc) csak a Gorski kotar, a Lika, a Dinara- és a Žumberak-hegység legmagasabb részei képviselik . Itt vannak a horvátországi legmagasabb csapadék-mennyiségek is, amelyek egész évben meglehetősen egyenletesen oszlanak meg, az év hidegebb felében valamivel nagyobb mennyiségben. Télen kiadós havazás van. A legmelegebb hónap átlaghőmérséklete 18 °C alatt van, a leghidegebb pedig -3 °C alatt marad.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Klima Hrvatske című horvát Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Földrajzportál
• összefoglaló, színes tartalomajánló lap
.png)