Finnország éghajlatát elsősorban a földrajzi elhelyezkedése befolyásolja. Északi elhelyezkedése miatt a tél a leghosszabb évszak az országban. Csak a déli partvidék mentén ugyanolyan hosszúságú a nyár, mint a tél. Átlagosan december elején kezdődik a tél és március közepéig tart a finn szigetvilágban és a délnyugati partvidéken. Miközben Lappföldön a tél október elején kezdődik és május elejéig tart. Ez azt jelenti, hogy az ország déli részeit az évnek csak mintegy három-négy hónapjában borítja hótakaró, míg Lappföldön ez az időszak akár hét hónapnál is több lehet. A hosszan tartó hideg időszak miatt az éves 500-600 milliméternyi csapadék északon többnyire hó formájában hullik le. A déli országrészben az éves csapadékmennyiség 600–700 mm, amely északhoz hasonlóan egész évben előfordulhat, ám itt kevesebb alkalommal hullik szilárd halmazállapotban.
A Köppen éghajlati osztályozás alapján Finnország a kontinentális szubarktikus, vagy más néven boreális (tajga) éghajlati övhöz tartozik. A déli partvidék a nedves kontinentális éghajlati övben fekszik, enyhe nyarakkal és egész évben előforduló csapadékkal. Az ország többi része szubarktikus, hűvös nyárral és egész évben előforduló csapadékkal. Az Atlanti-óceán felől érkező melegebb léghullámok, illetve a keleten kialakuló sarkvidéki hideg-betörések is alakítják az ország időjárási viszonyait. A Golf-áramlat, illetve az Észak-atlanti-áramlat melegíti Norvégia, Svédország és Finnország térségében az éghajlatot és, ha ez nem létezne, akkor jóval hidegebb volna ezen térség éghajlata. A nyugati szelek továbbítják az enyhébb légáramlatokat a Balti-tenger térségébe és az ország déli területei felé, melyek sokat enyhítenek e vidék téli időjárásán. Turkuban és Helsinkiben a téli nappali hőmérsékletek a 0–+5 °C közti tartományban mozognak. Ugyanakkor 2016 januárjában a hőmérséklet –20 °C-ig is lecsökkent. E nyugatias szél hatására nyáron kevesebb felhő képződik, ami miatt a déli területeken naposabbak a nyarak, illetve több az éves napfénytartam. Ugyanakkor ezt ellensúlyozza az Eurázsia felett rendszeresen kialakuló magas nyomású időjárási rendszer, amely a tenger közelségének hatására hideg teleket okoz, illetve nyáron magasabb hőmérsékleti értékeket produkál.
Hőmérséklet
Délnyugat-Finnországban az éves átlaghőmérséklet 6,5 °C. Észak és kelet felé haladva az éves átlag hőmérsékleti értékek fokozatosan egyre alacsonyabbak. A Suomenselkä és a Maanselkä folyók vízgyűjtő területeinekvízválasztója magasabbra emelkedik, mint a környező területek és a klíma itt hidegebb, mint Finnország más hasonló szélességi körein fekvő területein. Finnország és az Északi-sark közt a Barents-tengert telente nem borítja be összefüggő jégtakaró, mivel itt enyhébb az időjárás, mint Szibériától, vagy Alaszkától északra.
A legmagasabb hőmérsékleti érték, melyet Finnországban mértek 37,2 °C volt, melyet 2010. július 29-én Liperi településen mértek. A legalacsonyabb hőmérsékleti érték –51,5 °C volt, melyet Kittilä településen mértek 1999. január 28-án. Az évi középhőmérséklet viszonylag magas értéket mutat az ország déli részein (5,0 és 7,5 °C közt váltakozik), enyhe telekkel és meleg nyarakkal, míg ugyanezen évi középhőmérsékleti érték Lappföld északnyugati részén 0 és –4,0 °C közt alakul.
Augusztus: +33,8 °C (92,8 °F) (2010. augusztus 7. Heinola, Dél-Finnország és Puumala, Kelet-Finnország)[5]
Szeptember: +28,8 °C (83,8 °F) (1968. szeptember 6. Rauma, Nyugat-Finnország)
Október: +19,4 °C (66,9 °F) (1985. október 2. Malmi, Helsinki, Dél-Finnország)
November: +14,1 °C (57,4 °F) (1999. november 2. Mariehamn, Åland)
December: +10,8 °C (51,4 °F) (2006. december 6. Salo, Dél-Finnország)
Havi minimum hőmérsékletek:
Január: −51,5 °C (−60,7 °F) (1999. január 28. Pokka, Kittilä, Lappföld)
Február: −49,0 °C (−56,2 °F) (1912. február 5. Sodankylä, Lappföld)
Március: −44,3 °C (−47,7 °F) (1971. március 1. Tuntsa, Salla, Lappföld)
Április: −36,0 °C (−32,8 °F) (1912. április 9. Kuusamo, Észak-Ostrobothnia)
Május: −24,6 °C (−12,3 °F) (1971. május 1. Enontekiö, Lapland)
Június: −7,0 °C (19,4 °F) (1962. június 3. Laanila, Inari, Lappföd)
Július: −5,0 °C (23,0 °F) (1958. július 12. Kilpisjärvi, Enontekiö, Lappföld)
Augusztus: −10,8 °C (12,6 °F) (1980. augusztus 26. Naruska, Salla, Lappföld)
Szeptember: −18,7 °C (−1,7 °F) (1968. szeptember 26. Sodankylä, Lappföld)
Október: −31,8 °C (−25,2 °F) (1968. október 25. Sodankylä, Lappföld)
November: −42,0 °C (−43,6 °F) (1915. november 30. Sodankylä, Lappföld)
December: −47,0 °C (−52,6 °F) (1919. december 21. Pielisjärvi, Kelet-Finnország)
Finnország a hőmérsékleti eloszlását tekintve nyolc klímazónára bontható. Ezt főleg erdőtelepítési munkálatoknál veszik figyelembe. A klímazónákat elsősorban a tenyészidőszak hossza alapján különítették el egymástól, mint sem a tényleges éves hőösszeget venné figyelembe. A nagyobb tavak azonban enyhítik a hideg éghajlat hűtő tényezőit, ezért a tavak környékén kedvezőbb feltételű növekedési zónák húzódnak.
Csapadék
A Lappföld Finnország legszárazabb vidéke. Éves szinten Lappföld északi részén csak mintegy 500 mm csapadék hullik, míg délebbre haladva már évi 600 mm csapadék az éves átlag. A legcsapadékosabb területek délen találhatóak, ahol éves átlagban 700 mm csapadék hullik.[6]
Az ország nyugati részének időjárását az Atlanti-óceán felől a Golf-áramlat hatására érkező enyhébb, ám csapadékos légtömegek rendszeres érkezése befolyásolja, ugyanakkor a főn jelenség szárító hatással bír. A legtöbb csapadék július-augusztus során hullik. A legkevesebb csapadék március hónapban szokott előfordulni. Átlagosan évi 180 csapadékos nap van az országban, amikor előfordulhat némi csapadék és mintegy 10-15 olyan napra lehet évente számítani, amikor több csapadék várható 24 óra leforgása alatt, mint 10 mm.[7]
Az összefüggő és megmaradó hórétegek már karácsony előtt kialakulnak az országban. Lappföldön már októberben kialakul az összefüggő hótakaró, míg a szigetvilágban és a partvidéken csak január során következik be ugyanez.[8] A hótakaró vastagsága meglehetősen eltérő lehet országrészenként, de még szomszédos körzetenként is. A hóvastagság márciusban éri el a csúcspontját, még mielőtt az olvadás megkezdődne. Az ország különböző részein az épületek tetőszerkezetének teherbírását az adott vidék időjárási körülményeihez szabták. Miközben Finnország délnyugati részein, ahol kevesebb mennyiségű hó szokott esni, ott a tető szerkezetének 140 kg/m² terhelést kell kibírnia, addig Lappföld keleti részén ugyanezen adat már 240 kg/m².[9]
Finnország déli részére jellemző a téli időjárás változékonysága. A tél közepén decemberben és januárban többnyire felhős az idő, míg a február és március során már többször napos.
Éghajlati jellemzők Finnország különböző pontjain
Helsinki
Helsinkiben, az ország déli részén az alábbiak szerint alakulnak az éghajlat különböző elemei:
.png)