Honor Lilbush Wingfield Tracy néven született 1913-ban a suffolkiBury St Edmundsban(wd), egy sebész, Humphrey Wingfield Tracy és egy művész, Chrystabel Miner négy gyermekének egyikeként.[2] A londoni Grove Schoolban,[3] majd a tengerentúlon, Drezdában és Párizsban tanult, először asszisztensként dolgozott egy londoni kiadónál, majd a Metro-Goldwyn-Mayer londoni irodájában.
A második világháború kitörésekor, 1939-ben Tracy csatlakozott a Női Kiegészítő Légierőhöz,[4] és 1941-ig annak hírszerzési osztályán dolgozott. Ezután a háború hátralévő részében az Információs Minisztériumhoz[5] került, mint Japánnal foglalkozó specialista. A The Observer újságnál dolgozott rovatvezetőként és hosszú ideig külföldi tudósítóként. Írt a Sunday Timesnak és a British Broadcasting Corporationnek is.
Tracy ezután újság tudósítója lett Dublinban. Ebben az időszakban Maurice O'Connell, a corkiDoneraile(wd) plébánosa pert indított ellene, aki azt állította, hogy megrágalmazták Tracynek a Sunday Times-ban az általa épített új plébániáról írt spontán cikk miatt. Tracy sikeresen ellenpert indított és 3000 GBP kártérítést ítéltek meg neki.
Tracy leginkább utazási íróként ismert. Regényei szellemesen és esetenként keserűen gúnyolják a brit-ír kapcsolatokat és magát Írországot. Legismertebb regényei a The Straight and Narrow Path (1956), A The Quiet End of Evening (1972) és a The Ballad of Castle Reef (1979). Legismertebb útikönyve a Winter in Castille (Tél Kasztíliában) (1973).
Katolikus hitre tért, sok éven át élt az írországiAchill Islanden(wd), Co. Mayo megyében, de egy oxfordi idősek otthonában halt meg 1989-ben, Angliában. Rövid ideig házas volt, majd elvált és nem volt gyermeke.
Betjeman álhír
A. N. Wilson[7] 2006 augusztusában megjelent Sir John Betjeman(wd)[8] (angol költő) életrajza tartalmazott egy Tracynek írt levelet, amelyet állítólag Betjeman írt és egy korábban ismeretlen szerelmi viszonyt részletezett. A háború alatt együtt dolgoztak az Admiralitásnál. A levélről kiderült, hogy Wilson álhíre volt és egy számára sértő akrosztichont tartalmazott.
Bibliográfia
Útikönyvek
Kakemono: A Sketchbook of Postwar Japan (1950)
Mind You, I've Said Nothing! (1953)
Silk Hats and No Breakfast (Random House, 1957)
Spanish Leaves (1964)
Winter in Castile (1973)
The Heart of England (1983)
Regények
The Deserters (1954)
The Straight and Narrow Path (London, Methuen / New York, Random House 1956)
Vannak még csodák – Európa, Budapest, 1983 · ISBN 9630731770 · fordította: Sárközy Elga, illusztrálta: Hegedüs István
The Prospects Are Pleasing (1958)
A Number of Things (Methuen / Random House, 1960)
A Season of Mists (Methuen / Random House, 1961)
The First Day of Friday (Methuen / Random House, 1963)
Men at Work (Methuen / Random House, 1967)
The Beauty of the World (Methuen / Random House, 1967)
Settled in Chambers (Methuen / Random House 1968)
Butterflies of the Province (New York, Random House /London, Eyre Methuen, 1970)
The Quiet End of Evening (Random House / Eyre Methuen, 1972)
Szép kis naplemente – Európa, Budapest, 1977 · ISBN 9630709961 · fordította: Sárközy Elga, illusztrálta: Hegedüs István
↑Seán Proinsias Ó Faoláin (1900. február 27. – 1991. április 20.) a 20. századi ír kultúra egyik legbefolyásosabb alakja volt. Nemzetközi hírű novellaíró, vezető kommentátor és kritikus is volt.
↑Andrew Norman Wilson (1950. október 27.) angol író és rovatvezető
↑Sir John BetjemanCBE (1906. augusztus 28. – 1984. május 19.) angol költő, író.
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Honor Tracy című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.